(96.)
Még nem esik az eső, nem hull a hó se, tavaly ilyenkor már fehérbe borultunk, de hol van már a tavalyi hó, hisz’ akkor sem maradt sokáig? Idén se lesz fehér karácsonyunk? Nem is emlékszem, bár most a magyar miniszterelnök hisz benne… De még nincs hó, viszont itt nálunk, Pomázon kinyitott a korcsolya-pálya, lám: az új seprű jól seper, ez a megválasztott új, civil város-vezetés szervezése, viszont a havat ők se tudták (még) elintézni. Mégis lehet benne valami: valami okának kell lennie, hogy nincs: nagyon megváltozott az időjárás, nincsenek „igazi” telek, se nyarak, olyan maszatossá, „hazuggá” vált minden… Azonban ez a szeles, hűvös, nyálkás idő nem nekem való, már egy kis sétához is jól föl kell öltöznöm, mert a csípős szél minden alá bebújik. Thesszát ez nem zavarja, ha hívom, azonnal reagál és indulunk is.
„Vágyakozni sokkal könnyebb, mint az elszenvedett tapasztalatokból levonni a tanulságot” – olvasom Hessénél mikor hazaértünk és belegondolok: hányszor történt már ilyen velem, vajon hányszor fog még megtörténni?! Pörölyként csapnak le ránk, egyszerű állampolgárokra a hírek: „maffia működik a Városházán; Varga Judit igazságügy-miniszter azt hazudja az EP tényfeltáróinak, hogy ellenzéki vezetéssel zajlik egy vizsgálat a „Pegazus-ügyben”; „Továbbra is jelentős aggodalomra ad okot az igazságszolgáltatás függetlensége és a sajtószabadság. Úgy tűnik, hogy a széles körben elterjedt korrupció egy párhuzamos állam kialakulásához vezetett, ennek kezelése viszont a független igazságszolgáltatás hiányában majdnem lehetetlen” – áll többek közt a LIBE (az Európai Parlament Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottsága) delegációjának friss, Magyarországról szóló jelentésében; a magyar parlament – az ellenzéki képviselők bojkottja ellenére – megszavazta, hogy a választás napján népszavazás is legyen mondvacsinált kérdésekről; továbbra sem tudni hiteles adatokat az oltott és oltatlan betegek arányáról, ráadásul a napokban egyes betegségi statisztikai adatok összehasonlíthatatlanakká váltak; megjelenik a semmiből Zánkai Péterné Gabriella „Gabika” fenyegető levele arról, hogy megfigyelés alá vont ellenzéki embereket…
És még a hivatalos választási kampány el sem kezdődött, mégis már háborús hangulat, állapotok vannak. Thesszát ez persze egy csöppet sem érdekli, megint játszani hív, amíg a hangulatom engedi, megyek is, hát ezért nem is érzékel semmit, hozzá nem jutnak el a rossz hírek.
„Vágyakozni sokkal könnyebb, mint az elszenvedett tapasztalatokból levonni a tanulságot” – ugrik megint a szemem elé az idézet: vajon mire fogunk hallgatni, a szívünkre, az eszünkre, az ösztöneinkre, amikor lépnünk kell? „De hisz’ már most is lépnünk kell és lépegetünk is” – morgok magammal, vajon megint (csak) a vágyaink szerint?
„Nagyon is értem, miért viszolyogsz a politikától, kedvetlenedsz el a sajtó locsogása, felelőtlen nyüzsgése miatt, miért ejt kétségbe, (…) ahogy korunk embere gondolkodik, olvas, zenél, ünnepel, művelődik!” – olvasom megint Hessétől, aztán lecsapom az asztalra a gépem mellé, „gyere Thessza”, hívom Thesszát játszani, mintha ez lenne a megoldás.
Legalább Thessza boldog lesz…
- 11. 30. kedd