(98.)
Ma hajnalban végre havazott! Thessza reggel boldogan hempergett egyet a hóban, majd elkezdett föl-alá rohangászni a kertben, én kezembe vettem a lapátot, kimentem a kapu elé és hozzáfogtam a hó-eltakarításhoz; közben megjelent a hókotró autó is, komótosan elnyomta a havat az út két oldalára, így a kapunk elé is, amit én gyorsan és szuszogva átlapátoltam a szemközti árokba. A kert másik oldalánál is letakarítottam az utat, közben üdvözöltük egymást Antival, a szomszédommal, aki szintén hetvenes és lapáttal a kezében serénykedett; röpke fél óra alatt végeztem, addig Thessza „is élvezkedett”, majd egy gyors kávé: jól indult a napom!
Már régóta nem írok pénzügyi-közgazdasági kérdésekről, nem elemzem a költségvetés helyzetét sem, nem osztom meg a véleményemet „szakmai” témákban: a mai, kettéosztott világban, a felkorbácsolt gyűlölködés „NER”-ében nem látom értelmét. Ma a „LOJALITÁS” a „szakmaiság”, ha nem vagy eléggé lojális, nem vagy jó szakember (sem): érted te ezt? Annak idején, amikor még a József Nádor téren dolgoztam, egyszer ültünk benn Tibornál, az akkori pénzügyminiszternél, éppen a következő évi költségvetést tárgyaltuk, Tibor szóba hozta az egyik kormánypárti képviselő javaslatát, talán azt el kéne fogadnunk, Bathó Feri (nemrég ment el közülünk), a költségvetésért felelős főosztályvezető halkan közbeszólt, „Tibor, akkor a hiány 0,1 százalékkal nagyobb lesz”, mire Tibor csak annyit mondott: „akkor ezt megbeszéltük, elutasítva”. Ennyi. Semmi kiabálás, semmi rendre-utasítás, semmi morgás: ma is így lenne ez? Olvasom a híreket: „Színházi Olimpia Magyarországon”, „többet fizet az MTVA az OTP Liga meccseiért, mint a bajnokok ligájáért”, ömlik a pénz a „gyűlölet-kampányba”, az értelmetlen kilátókba, tavakba, teraszokba meg tudom is én mikbe. Közben a tesztekért fizetni kell, a pedagógus-béremelésre sem „fussa” … hisz te is tudnád folytatni a sort. Ha szólnék, akkor is minek: „neked semmi sem jó”, „rohadt ellenzéki-migráns-soros-buzi”…
Thessza már bejött, most pihen, őt nem izgatja „Brüsszel árulása”; a szélsőjobbal kokettáló magyar hatalom, Orbán; az óvodásokra leselkedő nemi-átalakító műtétek veszélye; a hatalom irgalmatlan, hatalmas korrupciója; a kisebb-nagyobb árulások garmada: a gazdi itt van mellette, a simi is jön, amikor kell, a kaja is elviselhető…
Most nem havazik, inkább olvad: ez sem marad meg, már latyakos, lucskos, csöpögős minden, bár a halak lehúzódtak a kerti tavunk fenekére, ők már „szunyókálnak”.
De hol vannak a gondolkodók? Hova tűntek a „lelkiismeretünk” megjelenítői? Hol vannak az elemzők, a stratégák, a jósok? Őket is vajon „eltanácsolta az egyetem/ fura/ ura”? Nem hiszem. Talán ők is lehúzódtak a tó aljára, a mélybe, az iszapba vermelték magukat…
Kár.
Amilyen szépen indult a nap, olyan keserűvé vált hirtelen.
Nem baj: ezt is túléljük…
- 12. 05. vasárnap