ÉVÉRTÉKELŐ(M)
Nyugdíjas társaim!
Hozzátok szólok most, kik „félszavakból megértjük egymást”, legalább is eddig.
Akiken átgázolt (már) és most megint átgázol a könyörtelen történelem.
Akiknek a szülei Auschwitzból, a Don kanyarból mégis hazajöttek.
Akik aztán – csetlőn-botlón, időnként utat tévesztve, mégis reménykedve – építeni kezdték a hazát.
Még élő szüleiknek, maguknak, gyerekeiknek.
Akiknek most már (csak) unokáik aranyozzák be napjaikat.
Akik még élnek, bár egyre gyakrabban kísérnek el másokat a temetőbe.
Megint (a tavalyinál gyorsabban) elröpült egy év.
Még itt vagyunk.
Még látunk, talán még hallunk, talán értünk is valamit.
„Ugyanazt a nótát fújjuk, nem igaz?” – most nem igaz.
Most mindenki megint a magáét fújja.
Kidagadt erekkel a nyakán.
Most nem éltetjük Rákosit.
Viszont vannak, akik most is éltetnek!
Mi, többiek megint csak „olvasunk a sorok között”.
Viszont nem értjük, alig kapizsgáljuk a csíziót.
Előre megyünk, vagy hátra?
Fölfelé vagy lefele?
Megint elröpült egy év.
Most megint szólnak hozzánk.
Üzennek.
Most adnak is.
Mintha az az övék lenne.
Meg akarnak vásárolni bennünket.
Volt már ilyen.
Nem egyszer, nem is kétszer.
Hová vezetett?
Nekünk vannak emlékeink, nekünk emlékeznünk kell!
Öregek vagyunk ahhoz, hogy mindent elhiggyünk.
„Hallgatni arany” – tanultuk nagyapánktól.
„Nem hallgathatsz” – tanultuk apánktól.
„Ez a kérdés, válasszatok!”
Választani fogtok?
Vagy féltek – a választól?
Hisz’ megtanultunk félni is.
Elég öregek vagyunk már.
És mit tanultunk a félelemtől?
Hogy az sem vezet sehová!
Akkor?
„Mért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis!
Mért ne legyek tisztességes! Kiterítenek úgyis.”
Megint elröpült egy év.
Mennyi van még hátra vajon?
És mi lesz még?
„Ne szólj szám, nem fáj fejem.
Mindig volt szegény, mindig volt gazdag.
Imádkozzál és dolgozzál. Ez a világ rendje.”
Valóban?
Te mire tanítod az unokáidat?
Mit mesélsz nekik?
Csillog a szemük, amikor hallgatnak?
Figyelnek rád?
Érdemes?!
Megint elröpült egy év.
Bár mi totyogunk csak, az mégis rohan.
Haladnunk kell nekünk is: nincs már sok hátra!
Nekünk is vannak, vajon mik a „félszavaink”?
Neked is ugyanazok?
Hisz’ még mindig gyűlnek és gyűlnek.
Abból értjük egymást.
Értjük is?
Mi itt élünk a nyugat-kelet határán.
Azt mondják Európa közepén.
Tényleg?
Azt hiszed?
Megint nagyok vagyunk.
Jégtörők!
Tényleg?
Megint meg tudjuk védeni magunkat.
Stadionokban edzünk hozzá.
A többiek az árokparton.
Mert „ez egy kis ország”.
Neked most húzták ki a politikai nyerőszámodat?
Te most számolhattál le az ellenségeddel?
Ne feledd: „itt a leszámolóval is leszámoltak”.
Akkor meg minek?!
Megint elmúlt egy év.
Közeledik.
Az unokáink…
- 02. 10. csütörtök