MÁR A FOGANTATÁSÁNÁL IS…
Már a „fogantatása” sem volt szeplőtlen: ugyan nem ereszcsatornán, akkor egy Ipadon történt a megtermékenyülés, aminek semmi előjátéka nem volt, hisz’ a választásokon föl sem merült az Alkotmány módosítása, annyit sem mondott a „fiú”, hogy bakfitty! Az ellenzék meg a biztonság(?) kedvéért tartotta a gyertyát. Azóta megszületett már a „gyermek” és ahogyan növekszik, erősödik, úgy válik követelődzőbbé, erőszakosabbá, agresszívebbé, idén tizedszer szentelik majd „újjá”.
Semmi nem elég!
Hisz’ annyi körülmény, előre nem látható esemény következhet be, ami aztán tényleg bekövetkezik, amire föl kell készülni, meg kell szereznie az engedélyt, hogy visszacsaphasson, visszaüthessen, mert a haza veszélyben: hol egy fránya vírus, hol a szomszédban zajló háború, van, amikor meg Brüsszel, Soros, hogy Fukuyama szelleméről ne is beszéljünk, próbálja szétzúzni ezt a tejjel-mézzel folyó Kánaánt. Kell a fölhatalmazás az ütközéshez!
Hát akkor ezér’ legyen örökös vészhelyzet, mit is írok: VESZÉLYHELYZET! Ez kell a magyarnak. Hogy a föltételek nem adottak ehhez; hogy értelmetlen túlbiztosítás az egész; hogy csak arra jó, hogy (vissza)élni lehessen vele?! Zakson. Hisz’ az ellenzék a részvételével szentesíti ezt az eszközt (is)! Hogy százszor fontosabb problémáink vannak: infláció, szegénység, a pedagógusok fizetése, az egészségügyi várólisták? Zakson.
A „gránitszilárdságú gyereknek” új ruha kell, adjuk rá, ahogyan a felcsúti kisvasútat is adjuk meg a falubelieknek…
„… csak feküdj nyugodtan./ Halált virágzik most a türelem…”
- 05. 10. kedd hetvenötödik nap