„Élvezni és élvezetet nyújtani, anélkül, hogy akár tenmagadnak, akár bárki másnak bajt okoznál: az hiszem, ez az egész erkölcstan” – írta Chamfort (1741-1794).
Vajon miként vélekednek erről a mai magyar vezetők, kormányzati véleményformálók? Egyetértenek? Elutasítják? Más elv(?) szerint élik az életüket, rombolják a mienkét?
Olvasom a híreket: Mihail Uljanov, Oroszország bécsi ENSZ nagykövete a HVG szerint „Magyarország szilárd álláspontja, józan esze és politikai akarata” megakadályozta az újabb súlyos problémákat. Mi is történt? Orbán ugyan kussolt a Csúcson, de végül Magyarország mégis megakadályozta, hogy Kirill pátriárka részese legyen a hatodik szankciócsomagnak: „Magyarország nem támogatja, hogy egyházi vezetők kerüljenek szankciók alá, mivel ez sérti a vallásszabadságot”. Nem is olyan rég még Budapest és az ország tele volt plakátozva egy „arccal”, nehogy ő nevessen a végén, de az nem „zsidózás” volt, csak egy ember meghurcolása, ahogy a lelkészé is, akkor sem volt érdekes a vallásszabadság!
Azt csinál, amit akar. Mert újraválasztották. Ugyan nem ezt ígérte. Dehogy is nem: folytatja. „Vannak századok, amelyekben a közvélemény minden vélemény közül a legrosszabb.” Ezt is Chamfort írta. Viszont a kormány nem olvassa őt. Minek. Nem kell a hatalomban maradáshoz. A mások kárán, szenvedésén alapuló meggazdagodáshoz. Ahhoz hazudozás, gátlástalanság kell. Meg bayeri zsigeri ocsmányság. Meg fenyegetődzés: „Ha Brüsszelben végképp elmennének otthonról, előre szólunk: ahogy az olajembargónál, úgy egy esetleges gázembargó ötleténél is a magyar nemzeti érdeket fogjuk védelmezni! 🇭🇺✌🏻” – írta ki oldalára a magyar (HU) igazságügyi miniszter asszony. Aki tud hegedülni. Is. Meg focizni. Is. A többit hagyjuk…
„A gonoszok lustaságát és az ostobák hallgatását kívánjuk” – ezt is írta Chamfort.
De mi vagyunk a lusták…
- 06. 03. péntek kilencvenkilencedik nap