Előre megyünk. Nem hátra.
A cirkusz-sátrat már fölállították. Mert annak állnia kell. Muszáj. A bohócok, artisták, oroszlánok „huszonnégy-óráznak”. A porondmester is. A nézők még bírják. Bár már kínjukban röhögnek csak. Az aszályban.
A cirkusz-sátor áll. Negyvenkét fokban is. Az aszályban is. A bohócokról csatakokban folyik a víz. Szétkenődik a vigyorgó száj; könnyezik, lecsurog a mosolygó szem; átázik a buggyos nadrág. Sebaj. A műsornak mennie kell. Hát megy.
Előre megyünk. Nem hátra.
Élni kell. A „képmásoknak” is. Addig nyújtózz, amíg a takaród ér. Ha nincsen takaród, keress többet. Mehetsz cirkuszba is. Bohócnak. Mert az vagy. Azzá lettél. Csak te nem röhögsz. Rajtad röhögnek. Te sírsz. Azon is röhögnek. Rajtad. Hozzád vágnak egyhavi családi pótlékot. Ami évtized óta annyit is ér. De nem „mongyák”: ez a jövő havi! Jót röhögnek ezen is. Hogy te ezt is beszoptad. Mindig beszopod. Egy igazi beszopós lettél. Alig várod már, hogy lophass. Te is. Mint ők. Neked is a töve kéne, de a gallya se jut. Még az se. Mert előtte elvisznek. Téged. Az érdekedben. Mert „benn” meleg lesz. Talán. AZ iskolákban nem biztos. Kevés a fatüzelésű kályha. Lolő még nem állt rá. A hadügyminiszter sem. Ő inkább kiveszi a másfél-milliárdját. Ami jár neki. Mert háború van. Te mért nem vállalkozol? Eljönne a te országod. Hogy előbb csókossá kell(ene) válnod? Valamit valamiért. Így az írás. Már az írás sem az igazi.
Előre megyünk. Nem hátra.
Gyűlölködő vagy. Ez az írás is az. Ezt mondják rád. A „Tóth Gabi” is. Ki ő? Egy énekes. A miniszterelnök (úr) előtt Himnuszt éneklő. Hát persze, hogy eligazít téged. Egy nemcsak éneklő énekes. „Tanító” is. Ennyi elég is. Lenne. De mindenhonnan ömlik a pofádba. Rendületlenül. Persze nemcsak ő. A „nemzet” csótánya is. Hiába suvikszolod a lakást. Ők maradnak. Benne vannak a tévében. Meg a Bayer is. A Zsolti. A sorszámozott tagkönyv-tulajdonos. A szabad-szájú mocskolódó. Amikor kell, a pápát is. Amikor nem, akkor mást. Kit-mikor-miért. De mindig van. Neki mindig lesz.
Előre megyünk. Nem hátra.
Az infláció is tudja ezt. Megy az is, mint a veszedelem. Illetve jön. Már itt is van. De ez még csak az előszele. Bár neked már most is annyi: tavaly júniushoz viszonyítva „a margarin (65,8%), a kenyér (57,9%), a sajt (52,6%), a száraztészta (49,1%), a tejtermékek (43,8%), a baromfihús (38,8%), a péksütemények (38,5%) és a tojás (37,5%)” drágulást szenvedett el. Bocsi: te szenvedted el. Minek eszel annyit. Olyan leszel, mint a miniszterelnök (úr). A frászt leszel olyan. Te nem mondhatod neki, hogy keressen egy jobban fizető állást. Nem is vagy énekes. Se csótány. Pedig milyen jó nekik…
Előre megyünk. Nem hátra.
A cirkusz-sátrat már fölállították. Mert annak állnia kell. Muszáj. A bohócok, artisták, oroszlánok „huszonnégy-óráznak”. A porondmester is. A nézők még bírják. Bár már kínjukban röhögnek csak. Az aszályban.
- 08. 09. kedd egyszáz-hatvanhatodik nap
(Kép: origo)