(32.)
(utánzat)
„Talán a humor segít, mert a helyzet borzalmas…”
– Ugye Jenő tudod: „Én soha nem hazudtam neked!”
– Lujza, tudom. De ezt most miért mondod?
– Mert ugye te sem hazudtál – ahogyan az Orbán Viktor se nem – nekem soha és nem is fogsz?!
– Lujza, ami régen volt, talán igaz sem volt.
– Jenő!
– Na jól van, nem fogok.
– Rendben van Jenő: akkor hol az a másfél milla?
– Milyen másfél milla?
– Amit kaptál Debrecenből?!
– Honnan?
– A Széchenyi István Egyetemért Alapítványtól, mert ott kúrótóriumi tagságod van!
– Először is nem Debrecenben van, hanem Győrben, másodszor nem kúrótóriumi tagság, hanem kuratóriumi tagság, harmadszor nem vagyok én Szijjártó Péter vagy Tarlós István, de még Varga Judit sem, hogy tag legyek!
– Kár, mert éppen annyi kéne most nekünk, mert az árak… De Jenő, mit csinálnak azok ott annyi pénzért a kúrótóriumban?
– Kuratóriumban! Lujza, nem tudom, biztosan eldöntik, hogyan takarékoskodjanak a gázzal, egyetértenek, hogy bezárjanak kollégiumokat meg áttérjenek a négynapos és digitális oktatásra, ez felelősséggel jár!
– Meg pénzzel is Jenő!
– Hát persze, nagy az infláció, valamiből nekik is élniük kell!
– De Jenő, a mi inflációnk nem nagy? Az infláció tudja, hogy mi kisnyugdíjasok vagyunk?
– Tudja.
– És akkor miért xa@ik rá?
– Hogy beszélsz, Lujza, nem ismerek rád?!
– Dühös vagyok, Jenő! Nagyon dühös. Állítólag van egy törvény, hogy a nyugdíjunkat az inflációval kell nominálni vagy deflálni, ezt soha nem tudom megjegyezni!
– Egyszerűen növelni.
– Akkor miért nem növelik?
– Növelik, mindig utólag, mert előre nem tudják!
– Értem, de Jenő: miért nem lehetne fordítva, emeljék előre nagyobbal, aztán majd mi visszaadjuk nekik, megígérem!
– Mert nem lehet és kész: tudod az milyen sok pénz lenne?
– Amit nem kapunk meg Jenő, az is sok pénz! Meg most olvastam, a pedagógusok sem kapják meg, pedig kérték, még tárgyalásba is fogtak a kormánnyal, hogy ne kelljen sztrájkolniuk, de az a gaz Brüsszel, aki csak a szankcionálásokkal foglalkozik, a magyar pedagógusok béremelését közben elzablássza…
– Lujza! Most háború van a szomszédban!
– Tudom Jenő, hallom én is, hogy hogyan veszekszik a szomszédasszony a férjével, miközben pucolja a hagymát és a férje sír…
– Lujza! Az oroszok megtámadták Ukrajnát, lerombolták az infrastruktúrájukat, bombázzák a lakóházakat, játszótereket, az UNIÓ meg szankciókat foganatosít az oroszok ellen, a magyar kormány pedig nem akar ebben részt venni, mert a magyarok „minden előtt”!
– Értem, Jenő, amblokk a magyarok: és az amblokk tudja ezt? Mert vannak azért kúrótóriumi tagok, akiket…
– Lujza! Hagyd abba!
– Jól van, Jenő. És este megnézzük a tévében a Felcsút meccsét?
– Meg, Lujza.
– Az szép lesz: az a sok fény meg az a kevés néző, biztosan a Felcsút közvetlenül kapja az áramot meg a gázt a Putyintól?! Miért nem lehet délután lejátszani a meccseket, akkor sem menne ki több ember…
– Lujza! Most már tényleg elég!
– Mindjárt ebéd lesz, nyugodj meg, de Jenő, te sem tudod, hova tűntek el a Liu fivérek meg az ötven millió euró a vízilabdaszövetségből?
– Nem, Lujza, én sem tudom.
– Akkor nem kell lemondanod az elnöki posztról?
– Nem vagyok elnök, az a Vári Attila volt.
– Ugye nem hazudsz most, Jenő?!
– Persze, hogy nem.
– Akkor hol van az a másfél milla?!
2022. 10. 26. szerda kétszáz-negyvenkettedik nap