Herskó János: Párbeszéd című filmjéből, 1963
Zenéjét Gara György, a szövegét Csoór Gáspár írta
Egyedül járok köztetek,
Kik párosan jöttetek.
Mosolygok, mondok szavakat,
Néha a hangom elakad.
Nehéz a magánosok éje
Sápadtan alszanak,
Mint eldobott kődarab
Mit elrejt a holt tavak zöld színű mélye.
Ha volna valaki aki azt mondaná, hogy ébredj!
Nem fonódna rám a bánat, szemembe hullanának
Tűztollú reggeli fények, reggeli fények.
Ha volna valaki aki azt mondaná, hogy járjak.
Minden utca hívogatna, néznének megtagadva,
Csalóka éjszakai árnyak, éjszakai árnyak.
Ha valaki megfogná a kezem,
Vagy bíztatóan visszanézne rám,
Sokáig néznék a felkelő nap felé,
És lehajtanám lassan a fejem.
Ha lennél az, aki nekem mindenem volnál,
Tétovázva erre jönnél, csendesen átölelnél,
Mennénk, te megcsókolnál,
És semmit sem szólnál.
Semmit sem szólnál.
Olvasom a sorokat, és megelevenednek emlékek. Tudom, „hanyas vagy”… A dal szövege aktuális volt akkor és most. Megszólít-hat-ja Őket, akikről nem tudjuk „hanyasok”, Ők az utódaink… Az érzés „örök”, a megjelenítések, a szavak … változnak. Jó ez nekünk-nekik?!
Én is hallom, ahogy pengettem annak idején a gitáromat….
Emlékszünk Rá!!! Miért nem mutatjuk meg sokan-sok helyen?
http://www.youtube.com/watch?v=NMTDwnXMnGA&feature=share&list=RDJqiKfmLx4rM&index=1
Már a Facebookra is fölraktam – néhány napja…
Én ezt ma is megkönnyezem. Úgy elrohant ez a négy évtized, hogy észre se vettem. Ha ezt a dalt hallom, valami torokszorító szomorúság lesz úrrá rajtam…