Vége lett.
Az argentinok nyerték. Nagy cirkusz volt. Egy hónapig. Két hétig egész naposak. Akkor tizenegytől este huszonkettőig. Aztán mindig ismételték. Ment, mint a hurok-film. Közben a reklámok is. Meg a hírek. Meg az „értékelések”. Mindig magyar szemüvegen át. Mert a világot csak így lehet nézni. Magyar szemmel. Ugyan Magyarország megint nem volt ott (1986. óta egyszer sem jutott ki VB-re), de akkor is. Vajon miért nem? Lehet erről beszélni? Szabad? Akkor miért nem beszélnek erről a stúdióban? Magyar szemmel? Ja, mert már beszéltek? A kapufa, a bíró, a tészta, mert nem „kis pénz- kis foci” van a pakliban.
Persze ez nem politika. Ez foci: magyar szemmel.
Neked (is) volt kedvenc csapatod? Melyik volt, megmondom: ki vagy! „Fehér, keresztény, európai értékeket képviselő ország”? Vagy a szerbek? Vagy „csak” egy szedett-vedett és színesekből (is) álló? És ki volt a kedvenc játékosod? Cristiano? Messi? Továbbra is a DZSUDZSI?! Na ugye: Laidouni!? Megmondom: ki vagy!
Magyar szemmel.
Legközelebb már negyvennyolcan lesznek. 2026-ban. Addig még élni kell. Valahogy. Fűteni, krumplit-cukrot-tojást találni a boltban. Ja: meg rávalót. Mert „EMBER”, nemcsak a templomból kell kijönni, a nyugdíjból is! De te bízzál benne: mi, MAGYAROK, ott leszünk! Hidd el – a nézőtéren, a lelátón biztosan ott! Cristiano, Modric, Messi már biztosan nem. Legföljebb ők is a lelátón. Mint most a Csányi. Meg mellette az éppen a templomból kijövő. Majd ők is szakértenek. Mint a Bognár Gyuri. Tudod: akitől majdnem te is szívrohamot kaptál. Viszont ő magyar. Igazi.
Vége lett.
Végig néztem. Amikor a vesztes csapatok nézői között pásztázott a kamera és a sok síró gyereket, lányt, férfit láttam, velük könnyeztem. Legközelebb hosszabb lesz. Azt még meg kellene élni…
- 12. 19. hétfő kétszáz-kilencvenhetedik nap
(grafika: M4 Sport)
#NER #Orbán #foci