Te mikor tapsolsz?
A színházban az előadás után, mert tetszett, amit láttál?
(Jársz egyáltalán színházba?)
Vagy mert elismered a két és félórás színészi teljesítményt?
Ha nem tetszett, akkor össze se csapod a tenyereidet?
Egyszer sem?
Hát a meccsen, gól után?
(Jársz egyáltalán meccsre?)
Vagy elég egy szép csel, átadás, védés?
Vagy elég, ha a bíró lefújja a szabálytalanságot?
Vagy csak ülsz a helyeden némán?
Hát a kormányban?
(Tag vagy egyáltalán, csak néha-néha meghívott?)
Ha belép a miniszterelnök a terembe, csak fölállsz?
Elég annyi a taps helyett?
Ha megszólal, utána?
Ha kortyol, megigazítja a nyakravalóját, ha kinyújtja a nyelvét?
Vagy csak üldögélsz némán, mintha ott sem lennél, nehogy észre vegyenek?
És a kocsmában?
(Voltál egyáltalán mostanában ott?)
Ott nem szokás, csak kurjongatni?
Az asztalt csapkodni, köpködni, káromkodni, a másikba belekötni?
Csak a krigli legyen tele és a kézben?
Vagy csak szívod a staubot?
Templomban tapsolsz?
(Jársz egyáltalán templomba?)
Ha szépet mondott a pap?
Csak énekelsz?
Térdre ereszkedsz?
Mormolod az imát?
Magadba szállsz?
Mire gondolsz?
Mikor kell valójában tapsolni?
És hogyan: csapkodva, csak éppen összeérintkezve, csak a térdet ütögetve?
És vajon miért?
És amikor nem, annak is legyen üzenete?
És mikor tapsoltál először?
És legutoljára?
Mire oktatod a gyerekedet, mikor tapsoljon?
És téged, mire oktatott az apád?
A kézcsókra?
Csak a leheletfinom érintésre?
Tudod, hogy néha a nem-tapsolás nagyobbat szól, mint a hangos és útszéli káromkodás?
Ha otthon vagy, nem érdekes, de ha képviselsz valakit, akkor nem lehetsz tahó!
Tudod ezt?
„Ember, most jöttem a…”, honnan is jött, a gyerekszobából?
Lehet: nem is volt neki…
- 02. 09. csütörtök
(Kép: Magyar Hang)