Egyre többet morog magában.
Pontosabban: magára haragszik.
A testére.
Nincs vele megelégedve.
A lábai gyakran nem úgy engedelmeskednek, ahogyan ő akarja: már a létrára sem akaródznak föllépni.
Az ujjaival elsőre nem tudja kivenni az apróbb gyógyszereket a tartóból.
A szemei sem a régiek: korábban simán befűzte a tűbe a cérnát, ma már.
Az agya meg zakatol, folyamatosan, a fejébe zárva: „mozogj már, rakd föl azt a képet a falra, vitatkozz, nem igaz, hogy ne tudnád megszervezni…”.
Kinn élesen süt a nap, sehol egy felhő, hideg van…
- 04. 05. szerda