Van „nekünk” egy Csikósunk.
No nem igazi, csak „olyan-amilyen.
Bőgatyás ő is.
Aztán ha ostort lát, rögtön csattogtatni kezdi.
A „békesség” kedvéért.
Vagy a fotósoknak.
Akik aztán szintén csattogtatni kezdenek.
Láthatóan jókedvű ez a csikós – és persze a propagandistái javaslatára – (vigyorog) mosolyog is.
Ő nem használ gázspayt.
Se paprikasprayt.
A „békesség” kedvéért.
Azt rábízza a szakértőire.
Hogy amikor, kell, használják diákok, pedagógusok, képviselők ellen.
A Csikósunk csak ostort használ.
A „békesség” kedvéért.
Meg kordont épít.
Azt is azér’.
Nem is értem.
A Csikósunkat.
Egy rendes Csikós, a pusztai legelőkön tavasztól őszig kint háló ménes pásztora.
Nem bikáké.
Régen, uradalmakban a növendék csikókat őrző konvenciós cseléd volt.
A Csikós.
Ma …
Én szeretem a … csikós tokányt háziasan.
Nem úgy, „Szilárdosan”.
Hozzávalók: 70 dkg lapocka, 10 dkg szalonna, 1 db paradicsom, 1db hegyes erős paprika (elhagyható), 3db zöldpaprika, 2gerezd fokhagyma, 2db vöröshagyma, 1ek fűszerpaprika,
2dl tejföl, 2 ek liszt, só, bors.
A „csattogtatós” tokányt viszont nem szeretem.
Ez magánügy.
A csattogtatás nem.
A véleménynyilvánítás sem…
- 04. 25. kedd
(Kép: Blikk)