Szittya.
Csócsálom a szót.
Bár nem tudom, szabad-e?!
Mármint: „csócsálni’.
Még bajom lesz belőle.
Veszélyhelyzetben!
Amikor a kis-főni helyettese, a még kisebb főni már jelzi a vihart!
Hogy vigyáznunk kell, mert különben nekünk annyi, meg egy bambi!
Elő a „SZITTYASÁGGAL”!
Beleszítja a pofámba.
Ezt a baromságot – a baromságát.
Vezérkari főnök.
Azzá – lett.
Kineveztetett.
Hát uccu: lehet hülyeséget mondani.
Félelmet kelteni.
A sok „hüjje” között.
Az se baj, ha ő is annak tűnik.
A lényeg: féljél!
Mert akkor hiszel neki.
Hogy majd megment.
Pedig nem fog.
Kreált félelem ellen nincs védelem.
„Tükröm, tükröm, mondd meg nékem”: ezek tényleg ilyen hülyék, vagy csak minket néznek annak?!
- 05. 03. szerda
(Kép: webnode)