Kik ők?
Ma.
És vajon miért?
Családi beszélgetés.
Barátokkal beszélgetek.
Ismerősökkel beszélgetek.
Fiatalokkal beszélgetek.
Mindegy.
Mindig ugyanaz.
Mindig ugyanúgy.
Akkor?
Sétálok az utcán.
Itt, Pomázon.
Mindenféle autó áll a zöldséges előtt: Toyota, Suzuki, Infiniti, BMW, Mercedes.
Szép házak között járok Thesszával.
Akkor?
A Cukrászda előtt hosszú sor.
A Nemzeti Dohánybolt-kocsma előtt is.
A HÉV-en alig utaznak.
A kerítések előtt tömött kukák.
Akkor?
Kapcsolgatom a TV-t.
Győzelmi jelentések.
Már csökken az infláció.
Jön majd a nyugdíjemelés.
A családokért a kormány.
Poltot beválasztották alelnöknek.
Két magyar csapat a Final Four-ban.
Akkor?
Nézem a videókat.
Nyugdíjasokkal, vidéki egyszerű emberekkel, fiatalokkal.
Békét akarunk!
Nem engedjük átoperáltatni a gyermekeinket!
Ferenc is eljött, itt volt!
Nem kell zavar, lázongás!
Nem lett jobb, de „a másikokkal biztosan még rosszabb lenne!”
Akkor?
„Nem tervezem, hogy itthon maradok.”
„Amikor lehet, már megyek is.”
„Dehogy jövök haza!”
„Nekem nem jött be, haza jövök…”
Akkor?
Elmúlt az a világ már!
Értékek?
Szabadság?
Szolidaritás?
Esélyegyenlőség?
Hátrányos helyzetűek segítése?
A többség mindent visz!
Annyit érsz, amennyid van!
Csak az „ÉN” a fontos!
Akkor?
Tanulni – minek.
Pedagógus – minek.
Háziorvos – minek.
Közmunka!
Focista!
Atlétikai VB!
Úszó-gála!
Puskás Akadémia!
Akkor?
Így élünk.
Ha langyos, nekünk úgy is jó.
Ha azt akarják, akkor félünk.
Mikor-mitől: megmondják.
Majd megvédenek.
Mondják azt is.
Veszedelem innen, onnan – mondják.
De a MAGYAR!
Akkor?
Beletörődés.
Elkeseredés.
„Lelkünkre így ül ez a kor.”
Magányos harco(so)k.
Hol az „Új nép, másfajta raj”?
„Másként ejtjük a szót, fejünkön/ másként tapad a haj”?
Kérdezem: „Papok, katonák, polgárok után/ igy lettünk végre mi hű/
meghallói a törvényeknek”??
Akkor??
- 05. 09. kedd