Még mindig.
Sőt!
Tanulok.
Érdekel a világ.
Nem értem.
Pedig érteni akarom.
Hát: próbálok utána járni.
A kérdéseimnek.
Választ találni.
Olvasok valamit.
Hivatkoznak valamire.
Azt is elolvasom.
Ott is hivatkoznak…
De még mindig nem értem.
Hát: tanulok tovább.
Közben kinézek az ablakon.
A kertben minden virág.
Napsütés.
Kimegyek
Szép.
Thessza elvágtat.
Alig bírok félrelépni.
Már ott ugat a kerítésnél.
Persze: a postás.
De a „kérdés” nem hagy.
Nyugodni.
Vissza a gép elé.
Olvasok tovább.
Talán tanulok is.
Sietnem kell.
Kevés az idő.
A válasz megtalálására.
Megértésére.
A szembenézésre.
A kétkedéssel.
Régen könnyebb volt.
Alig voltak kérdéseim.
Voltak válaszok.
És annyi.
Lehetett rohanni a csajokhoz.
Meg kosarazni.
Meg „csak úgy lófrálni”.
Szép volt az is.
Nagyon szép.
Elmúlt.
Már vissza sem jön.
Ez a rend.
Ciripel a mail.
Üzenet.
Két hét múlva gyere az ötvenötödikre!
Az érettségi találkozóra.
Még leszünk ott.
Még vagyunk.
Amíg kérdéseink vannak…
- 05. 25. csütörtök