Az.
Az országunkban.
Ami az enyém is.
A tiéd is.
Nemcsak az övé!
Polgárháború zajlik.
Ma még csak az éterben.
A kommunikációs térben.
Vesztésre állunk.
Nagyon.
Nincs már hova visszavonulnunk.
Se rendezetten, se rendezetlenül.
Minden kilátó-lombkorona sétány az övék!
A rádiók-tévék- internetes portálok is.
Fröcskölik szanaszét a mocskos gyűlöletet!
Ahonnan osztják az észt, értsd: a hazugságot!
Brüsszelről; migránsokról; Sorosról; Gyurcsányról; a pedagógusokról; a diákokról; a megszolgált, de nem érkező pénzekről; a dollár-baloldalról; Trianonról; a „béke-pártságról”; a magyarok szittyaságáról; az „építési területről”; az „ásatásokról”; a szakszerű és arányos gumibotozásokról; a nemlétező, mégis száz-milliárdokkal hizlalt magyar fociról; terroristák kegyelméről; a nyugdíjak értékmegőrzéséről; a jogállamiságról; a Keleti nyitásról…
Már a humor sem segít.
Néha „bocsánatot kérnek”.
Az olyan is: adtak is, inkább nem is.
A szemük se rebben.
Nekik bármit, érted: BÁRMIT szabad!
A bíró is velük van.
Mindig „hazai” pályán játszanak!
Ha kell: zárt kapuk előtt.
Mindent bevetnek: amikor azt kell, egyel többen lesznek.
Amikor azt, megváltoztatják meccs közben a szabályokat.
Mégis: a félelemkeltés a legfőbb fegyverük.
Ez van, ezzel kell/lehet játszani.
Hogyan is írta a költő:
„Én túllépek e mai kocsmán,
az értelemig és tovább!
Szabad ésszel nem adom ocsmány
módon a szolga ostobát.”
Ez legyen az első lépés…
- 06. 05. hétfő