Nincs kétszer!
Csak az a pillanat, az „akkor” van.
Ha elköltöd: elköltötted.
Magadra vess.
„Van másik!” – mondta egykor Eötvös Gábor.
És előhúzta a másikat a ruhájából.
És akkor mindenki nagyot kacagott!
De az életben nem így van!
„Ehess, ihass, ölelhess, alhass!” – írta a költő, és túllépett „e mai kocsmán, az értelemig és tovább!”
Viszont most, pártjaink és kormányunk nem ezt teszik.
Először ezek jutottak az eszembe az augusztus 20-ai nagy csinnadrattáról, az atlétikai VB-ről, az idecsődített diktátorokról; hisz’: „itt van az egész világ”, mondta röhögcsélve és büszkén a SAS, aki (mára már olyan kövér lett, hogy föl se tudna szállni a magosba), miközben – Európa legdrágább tűzijátéka alatt – parolázott a török, az azeri, az üzbég, a boszniai, a szerb elnökökkel, a katari emírrel, a kirgiz, a türkmén államfővel, volt kancellárral és a nemzet gázszerelőjével.
Neki ez most a KARÁCSONY!
És minden kívánsága teljesült!
Persze, hogy teljesült: megajándékozta saját magát.
A közpénzünkből.
Hol van már az a legszegényebb, legkisebb fiú, aki egy üres tarisznyával és egy kopott focicipőben elindult a világba, hogy megküzdjen a hétfejű sárkánnyal, a gonosz mostohával és elnyerje a világszép királylányt és a fele királyságot, ahol „három nap egy esztendő”?!
Itt és most egy nap az esztendő!
Kerül, amibe kerül; annyi, amennyi; hadiösvényen járunk; a veszélyhelyzet kihirdetve; háború van vagy béke; ez neki jár!
Hogy későbbre jut-e, nem érdekes!
A többségnek amúgy is annyi…
Aztán az is az eszembe jut, a „volt” pénzügyminiszter augusztus 17-én írt egy bejegyzést, amit – eddig – ezerhétszázan véleményeztek.
Arról: miért nem megy a most is zajló atlétikai világbajnokságra.
Elvi, elsősorban sport szakmai, közgazdasági, gazdaságpolitikai és morális okokat sorolt föl.
Amiért nem megy ki.
A VB-re.
Én sem megyek.
Viszont a „morgolódó” véleményemre kapom az „anyázó-szitkozódó-gyalázó” üzeneteket.
Tulajdonképpen innen is-onnan is.
Hogy a VB MEGÉRI!
Mert az befektetés.
A jövőbe.
Szerintem nem az.
Valamiért a gazdag, gazdagabb, leggazdagabb városoknak sem az.
Erre nincs pénzük.
Most.
Persze, ha burkolt szándékok rejtőzködnek a mélyben, az más.
Ha ő, a (kövér) SAS mégis olimpiát akar rendezni?!
Ahogy korábban tervezte?!
Mert álmodni csak szabad?!
Mert dédelgetett álmáról soha nem mondott le!
Az más.
Más?
Mert, ha elköltöttük, akkor azt nem tudjuk még egyszer elkölteni.
Ezt minden háznál tudják!
Csak az a legszegényebb, egykor üres tarisznyájú, kopott focicipőjű fiú, aki mára már (kövér) SAS lett, nem tudja.
Neki ez a nap: ÜNNEP.
Közben megjelenik a képernyőmön a bejátszás, hallatszanak a kirívóan durva, obszcén szavak „fehér, felsőbbrendű, magyar férfiaktól”, belebőgnek-böfögnek a világba: „de megba@nám…. ba@ottul”.
Nincs kétszer!
Csak az a pillanat, az „akkor” van.
Ha elköltöd: elköltötted.
Magadra vess.
„Van másik!” – mondta egykor Eötvös Gábor.
És előhúzta a másikat a ruhájából.
És akkor mindenki nagyot kacagott!
De az életben nem így van!
Ugye: megjegyezted…
- 08. 21. hétfő