(7.)
2022-ben közel hetvenezer honfitársunk
már megünnepelte 90 éves szülinapját.
Akkoriban a magyar lakosság egyötöde,
1 980 795 volt idősebb hatvanötévesnél!
Én is köztük vagyok.
Érdekel valakit: hogyan látom, látjuk a világot?
Reggel levágtam a füvet a kertben.
Aztán letusoltam, elkészítettem a következő kávét a kotyogóban, majd leültem a TV elé, már kevergetem-kortyolgatom is.
Bekapcsolom (mindig a tizenegyes csatornán zárom el, mert régebben az ATV volt a kedvenc), most már nem az, de a megszokás…
Rögtön átmegyek a négyes csatornára
Az Atlétikai VB-re.
Este is azt néztem.
Tényleg a sportok királynője az atlétika!
Kár, hogy itthon nem ez a sport a „csúcsok-csúcsa”!
De most, néhány napig mégis az lett!
Merthogy „MI” rendezzük!
És itthon, a „bűnös városban” ugyan, de itthon!
Még „háromszáz-tudomisénmennyi” milliárd forintból még új stadionra is tellett, ami megérte, mert a vendégéjszakák, meg a figyelem, meg az egyéb izék, meg utána vissza is kell bontani, ami megint csak munka lesz ebben a nehéz időben, amikor a reál és bruttó bér is csökken – szegény.
Minden magyar szívnek hangosan kell dobognia és vernie!
Mert ez akkora siker, hogy még a holdról is…
Már van egy bronzunk is.
Meg talán valaki be is jutott na döntőbe.
Hallgatom és nézem a tv-t.
Kép a képben is van!
A nagyobban a magyarok, a kisebbikben a legjobbak.
Kit érdekelnek?!
Most nem a „nulla vagy null” a kérdés.
Nem is az: mit látsz.
Az nem érdekes.
Mit KELL látnod?!
„Ez a kérdés”!
Sikert.
Mert kitették a szívüket is.
A legjobb egyéni eredményüket is meghaladták.
Hogy ennyire futotta?
És a focistáink?
Milliókért?!
Havonta?!
Ezt is meg tudjuk csinálni!!!
Megtudtuk.
Beérett a lovagrend…
Te meg barátom – velem együtt – vágd le a füvet, keverd meg a kávédat, idd, amíg ki nem hűl, simogasd meg az unokáid fejét és csöndben kapcsold le a tévédet…
- 08. 24. csütörtök