Lehet ma (meg)bízni bármiben, bárkiben?
Ha nem?
Ha igen?
És a nyilvánosságban?
A HÍR-ekben?
A tudósításokban?
Újságíró vagy?
Riporter?
Csak „olvasó”?
Mindegy.
Akkor is van.
Neked is.
Felelősséged!
Mert az igazságnak bemutatott verziói vannak.
Verziói.
Amit az újságírók, riporterek, operatőrök írnak, filmeznek, vágnak össze eléd.
Amit aztán te megnézel.
És onnan kezdve, amit értesz, gondolsz róla: a te verzióddá válik.
Kinek és mit hiszel el.
Melyik verziót tartod igaznak.
Hogy már csak még tíz év kell – vagy egy másikat?
Hogy gyomrost vitt be a kormány vagy a celeb-szóvivő „kislány” az inflációnak – vagy egy másikat?
Hogy „Magyarország a sport hazája – vagy egy másikat”.
Hogy „több darabban” már mi is rendeztünk olimpiát” – vagy egy másikat?
Hogy „az éremtáblázatban … az első tíz helyezett ország közül mi vagyunk az egyetlenek, akik még nem rendezhettek olimpiai játékokat” – vagy egy másikat?
Hogy „ez aligha maradhat így az idők végezetéig” – vagy egy másikat?
Nézem a TV-t.
A Budapesti Atlétikai VB-t.
„Ilyen még nem volt … talán nem is lesz … siker … magyarok … megérte … csodálatos … mennyi magyar és nem magyar ember mindenünnen … köszönjük”.
Ömlengés.
Egy érem már jutott.
Talán más is.
De ez nem fontos: a részt-vétel, a küzdés, az élmény a fontos.
Meg tudtuk csinálni!
Egyszer már akart Olimpiát rendezni.
Ő akart.
Meg az emberei.
Az így vagy úgy haszonélvezők.
Persze: én is azt akarnám: bárcsak rendezhetnénk!
De most?
Éppen most?
Amikor „a haderőnket is fejlesztenünk kell”!
Azt is: minek?!
Amikor minden, ami „reál” csökken!
Amikor nem jön a pénz a pedagógusoknak sem?
Amikor…
Felelősséged van!
Neked is.
Nemcsak a riporternek, operatőrnek, rendezőnek.
A nézőnek is.
Te: mit gondolsz?!
- 08. 26. szombat
(Kép: Orván Viktor oldaláról)