Összeültek.
A NATO tagországok nagykövetei és Svédország budapesti nagykövete.
Szijjártó még nem rendelte magához őket.
Mert még nem ért haza – Kínából.
Ami késik, az majd a Facén, egy hujujujj bejegyzésben perfektuálódik.
Szóval: összeültek.
„A találkozó apropóját az adta, hogy a NATO-tagokat egyre nagyobb aggodalommal tölti el Magyarország mélyülő kapcsolata Oroszországgal” – írta meg a Szabad Európa portál.
„Ha jogos biztonsági aggályaink vannak, elvárjuk, hogy komolyan is vegyék” – mondta David Pressman nagykövet a Szabad Európának.
Még mindig tart ugyanis Oroszország Ukrajna ellen indított – nem „katonai művelete”, hanem – háborúja, miközben Orbán és Szijjártó rendszeresen találkoznak (az ukrán elnökkel, külügyminiszterrel) Putyinnal és Lavrovval.
Szóval – sajnos – aggódnak.
Közben újra megnézem a videót.
Ami az Orbán-Putyin tárgyalásról kering a neten.
Putyin beszél, nyugodt, magabiztos.
Orbán zavart, matat, igazgatja zakóját, nyakkendőjét, kik-ki nyújtja a nyelvét, bíbelődik a ceruzájával, papírjával – mintha félne.
Valakitől-valamitől.
Tudja: nem az EU csúcson van.
Vajon miért nem ott?!
Szóval: már „aggályos szövetséges” lettünk.
A magyar történelemben a döntéshozó uralkodó csoportok sokszor álltak a vesztesek, a bűnösök mellé.
Akkor is, amikor nem választották őket; de olyankor is, amikor megválasztották őket.
Mindegy volt: mindig a többség, a magyar emberek „szívták meg” a végén.
Még nem vagyunk ott.
De könnyen ott lehetünk…
- 10. 19. csütörtök
(Videó: youtube)