„– Ma?…
– Meg.
– Kard?…
– Eh!
– Három?
– Kettő, 20 lépés.
– És volt?…
– Volt!
– Az Istenért! Melyik?!…
– A rudas.
– ???
– Ötven pengőt kellett fizetni a fiakkeresnek.”
- március 2-án Ady Endre írta – nem minden irónia nélkül – ezt a párbeszédet a Debreczeni Hírlapba. Az „akkori” uralkodók, az „akkori” dzsentrik, az „akkori” felkapaszkodó „felcsúti-csornai-pápai-soproni-debrec(z)eni… fideszesek” emígyen múlatták az időt.
És a maiak?
Amikor beszélgetnek, miről cseverésznek: a leendő párbajukról?
Párbajoznak egyáltalán?
(1.)
- Meghívtak, elmentél, ott voltál?
- Hol, mikor?
- Szilveszterkor az Operában a Denevéren.
- Az áriát meghallgatni?
- Lenézni a városra, meginni a pezsgőt, megnézni a tűzijátékot!
- A kertünkben rendeztem tűzijátékot, Bécsből hozták a hozzávalót…
(2.)
- Hallottad, megjöttek a pénzek az Unióból!
- Hívtad már a…?
- Ő hívott.
- És?
- Minden a szokásos módon!
- Tarifa?
- Nem vészes, egy kicsit emelkedett, de majd máshol behozzuk.
- Ok, ez az év is jól indul…
(3.)
- Mész?
- Hova?
- Az EB-re!
- Persze!
- A külön-géppel?
- Most nem, bérlek egyet!
(4.)
- Lemosattad már a kocsit?
- Újat vettem…
(5.)
- Idén?
- A Kanárin.
- Snassz…
(6.)
- Kerek szülinapod lesz idén!
- Ja.
- Nagy buli lesz?!
- Semmi extra, csak a Pault hívom…
De Ady már nem él:
SZEGÉNY, JÓ FIAIM
Hány tavaszon küldtem bárhonnan
Nektek a sok hitető verset,
A Jövőt prédikáltam nektek
S most a jelen be másként lobban,
Másként gondoltam, szebben, jobban.
Jaj, golyózáporba áztattátok
Üstökötöket és fejemet.
Fejem, fejem, bús felelős, te,
Miért adtál ifjaknak hiteket,
Mikor a világ csak hiteget
S én nem láttam, hogy a Föld por és rongy.
Drágáim, árváim, fiaim, Tik,
Kikkel, jaj, hogy most sem lehetek,
Hol jártok vén bolond fejemmel
S ama nagyszerű kegyelemmel,
Hogy a Halált ifjan éritek.
Drágáim, árváim, fiaim, Tik,
Az Élet csakugyan menekül?
Hol jártok, vagytok s kik – éltek – még?
Pesti Napló, 1917. augusztus 12.
- 01. 03. szerda