(161.)
„A múlt mindig a máról szól.” (Ungváry Krisztián)
„Arról írtam nekik, hogy amikor a spárgafogantyús, műanyagszatyros, fekete fogú, repedezett, fekete körmű emberek leszállnak Zürich pályaudvarán … Nem azért fekete a körmünk, mert ostoba, igénytelen állatok vagyunk, hanem mert nekünk ez jutott…”
Ma nem a sétánkról írok, pedig ma is voltunk már: ragyogóan sütött a nap is, Thessza alig akart hazajönni, megállt, amikor érzékelte, hogy megint túl vagyunk a zeniten, már visszafele megyünk. Szóval: ma nem erről írok, pedig Thessza most itt ül a lábamnál az íróasztal alatt, oda húzódott be, hogy a közelemben legyen.
Ma a Nagyapá(k)ról és az Unoká(k)ról fogok írni.
Ugyanis ma reggel Ungváry Krisztián nyilvánosságra hozta kutatásait és beszélt a videójában Bayer Zsolt élethazugságairól. (Beszélhetett volna Pokorni Zoltánéról is.) Hogy a nagyapa nyilas volt, aki gettóorvosként nem embereket mentett, hanem tanította a testüregi motozást. Aztán önként jelentkezett az ÁVH-hoz besúgónak. Meghallgatom, elolvasom, ami eddig megjelent. És akkor „nyakamba veszem az internetet”, klikkelek ide és persze rátalálok Bayer Zsolttal, az unokával még 2016-ban készített mandiner interjúra, amiben a szent fogadalomtétele mellett: „migránspárti gazember pápa”-ról beszél; a nagyapához „ Csupa jó emlékem kötődik” – mondja, „rántott karaj, Balatonfenyvesen nyaraló”, amit bérelt; később „kiderült”, hogy „belépett 1944-ben a nyilas pártba” (ő alapította), „A háború után meghurcolták, az Andrássy 60-ban nagyon megverték, aztán bujkált, így került Nagykanizsára is”, azért szabadult az „unoka” szerint, mert „más, szintén Auschwitz-ból visszatérő zsidók meg írtak Péter Gábornak: Dr. Gyimes Károlyt engedjék ki, mert amíg lehetett, csupa olyan orvosi igazolást állított ki, amely szerint az illető túl rossz állapotban van ahhoz, hogy szállítani lehessen. Tehát védte őket” (nincs erre bizonyíték), „A nagyapámat beszervezték. III/III-as volt. Haláláig. Itt vannak a jelentései, kikértem őket a Történeti Hivataltól” – nem igaz, Ungváry szerint önként jelentkezett. Aztán később megemlíti: „De mégis mi a búbánat közöm van ehhez nekem, aki 1963-ban méltóztattam megszületni?!”
Mert nem érti. Bayer Zsolt, az unoka nem érti – persze a másik unoka, a Zoltán sem, csak kapizsgálta. Bayer azzal „érvelt”, hogy az ő esetében a zsidók kezdték, mert együttérző kiállást, állásfoglalást követeltek tőle. Innen indult. Nem máshonnan. Szerinte. Azóta tudja, hova kell állnia. Ott is áll. Mindegy: zsidó vagy migráns, Soros vagy Gyurcsány, Te vagy én.
Legutolsó nagybátyám néhány napja „ment el”. Most nem munkaszolgálatra. Ma kerültek hozzám levelei, iratai, napló-bejegyzései. A korról, amiben élt. Ahogyan élt: mit vállalt, mit tett vagy nem, kivel barátkozott, hogyan készült az értekezletekre, a beszélgetésekre, hogyan hozott döntéseket. Az utolsó időszakban sokat beszélgettem: vele is, a még akkor élő nővérével is. Ők is vitatkoztak: zsidóságról, Kádárról, szocializmusról.
Nem anyáztak…
- 01. 28. vasárnap