Olyan éles és részletszegény
a jelen, mint megannyi emlék:
szép és vigasztalan.
(Fodor Ákos)
Kellenek.
Hogy legyen hová elmenekülnöd a mai élet borzalmai elől.
Régebben a hófehér paripán érkező Királyfit vártad…
Percről percre, napról napra pofán csapnak a hírek.
A hazug, gátlástalan közpénzt lopó „választott” és kinevezett emberekről, a névre szabott/szóló pályázatokról, a pedofil bűnöző kitüntetett tettestársának megkegyelmező köztársasági elnökasszonyról, álszent mosolyokról, kövér huszárokról, nyilas ősöket mentegető és követő „bádog”-ról, az álkeresztények országává lett Magyarországról.
Néha lejegyzem őket a papírra.
Néha a véleményemet is hozzá-biggyesztem.
Néha dühöngök egy sort és káromkodni kél kedvem.
Néha csak bambán bámulok magam elé és a képernyőre, ahol egy csacska-zavaros, mégis oly’ egyszerű szappanopera képei futnak.
Ott legalább a vége mindig „jó”: a méltó elnyeri jutalmát, a gonosz meg a büntetését.
Ezér’ sugározzák.
Addig is ott ülsz, szopogatod a sörödet, morogsz az asszonnyal, aztán horkolva elalszol.
Még csak kérdést sem teszel föl: vajon miért adott kegyelmet a kegyelmes elnökasszony, mi lehetett a háttérben, „ki fia borja” is az a testnevelőtanár, miért vállalta/vállalja be ezt a blamázst is a fülbevalós?
Már ehhez is „fáradt” vagy…
Kellenek.
Hogy legyen hová elmenekülnöd a mai élet borzalmai elől.
Régebben a hófehér paripán érkező Királyfit vártad…
- 02. 04. vasárnap