(a „szelfiző” gyerekekről)
Nézem a képet.
Vajon te is azt látod, amit én?!
És ha nem?
Akkor sincs semmi baj…
„Szelfiző” gyerekek.
Öten vannak.
Beállnak, belenéznek a „kamerába”, mosolyra húzzák szájukat, csillog a szemük és várják, amint megszólal: „ott repül a kismadár”!
Négyük lábán nincs „kamera”.
Ott és „nekik” minek.
Hisz’ most nem is „ott” vannak!
Valahol szállnak!
Talán már a Vogue Magazine címlapján?!
Hátuk mögött a „Fifth Avenue”?!
Vagy az Avenue des Champs-Élysées?!
Mindegy is: mosolyognak!
Nézem a képet.
Vajon te is azt látod, amit én?!
„Egy igazságtalan társadalomban nincsenek „jó” emberek” – Erdős Virág mondja a mai Népszavában.
„A Földön 7.593.000.000 ember él, a mobiltelefonok száma viszont már 8.485.000.000, azaz 11,7%-kal több mobiltelefon van a Földön, mint ember.”
Minden embernek – nőnek, férfinak, gyereknek – lehetne „strandpapucsa”.
Még sincs.
Sokszor mosoly sincs.
Az arcukon: amikor szomjasok, éheznek, fáznak.
„Az, hogy privát mentőakciókkal és a „szociális érzékenység” legkülönfélébb civil megnyilvánulásaival ki lehet cselezni az elnyomást, ez ma már nemhogy nem evidencia, de nettó önámítás.”
Ezt is Erdős Virág mondja.
„… a rendszernek a keretein belül a szolidaritás minden szelíd gesztusa kétes és kontraproduktív. Aki ételt oszt, aki adományt gyűjt, vagy teszem azt egy jótékonysági aukcióra felajánlja a saját verse kéziratát, az a szenvedést nem megszüntetni akarja, csak elviselhetőbbé tenni.”
Nézem a képet.
Vajon te is azt látod, amit én?!
Gyerekeket.
Akik kicselezik a valóságot.
Akik fricskát mutatnak a „rohadt-korrupt-hazug” világnak.
Akik boldognak mutatják magukat.
Legalább egy szelfi idejéig…
Nézem a képet.
Vajon te is azt látod, amit én?!
És ha nem?
Akkor sincs semmi baj?!
„Ebben a könyvesboltban a hagyományostól eltérő tartalmú könyveket is árulunk.”
- 05. 12. vasárnap
(Kép: IdeaSpot)