(42.)
(utánzat)
„Talán a humor segít, mert a helyzet borzalmas…”
- Lujza! Miért nézed a hasamat?!
- Csak
- Valami nem tetszik a hasamon?
- Olyan jó nézni a te hasadat, Jenő; amikor ülsz a tv előtt a fotelodban, sokkal nagyobbnak, már egészen férfiasnak látszik!
- Mi bajod van a hasammal?
- Kicsi.
- Lujza!
- Szolidaritásból megnöveszthetnéd.
- Miért növeszteném meg??!
- Szolidaritásból! Azt mondta ma a rádióban a miniszterelnök úr, hogy szolidaritásból lélegeztető gépeket küldünk Ukrajnába, akkor te is megnöveszthetnéd a hasadat szolidaritásból, nemde??
- Nem akarok veszekedni, Lujza, ne beszélj ilyen butaságokat: „öt lélegeztetőgép és hét fecskendős infúziós pumpa” még nem szolidaritás!
- De hát a miniszterelnök úr azt mondta!
- Akkor sem az.
- Persze Jenő, mert te is fegyvereket-katonákat akarsz Ukrajnába küldeni!?
- Nem akarok, se oda, se Csádba, ahogyan korábban Szerbiába se.
- Persze, neked nincsen, még egy kis fegyver-bizniszed se, mert te egy olyan élhetetlen ember vagy!
- Nincs Lujza, én nem vagyok a magyar hadügyminiszter! De azért elitélem az orosz inváziót!
- Akkor jól mondta a miniszterelnök úr ma reggel, te is olyan propagandista vagy és olyan hangulatkeltő, mint azok, a második világháború előtt!
- Lujza, biztosan félreértetted a miniszterelnök urat, az nem lehet, hogy ilyen badarságokat és hazugságokat mondott.
- Nem értettem félre, „Horthy Miklós kormányzó is megpróbált kívül maradni a II. világháborún, ameddig tehette vagy ameddig képes volt rá, de a németek végül is „belenyomták Magyarországot a háborúba”, és most is bele akarnak nyomni bennünket, de mi nem hagyjuk!
- Akkor sem volt ez igaz!
- Pedig ezt mondta, még az index is megírta, hallgasd majd meg az ismétlést!
- Nem fogom, elég, ha te hallgatod, sőt az is sok!
- Jenő: most vitatkozol velem? Mindjárt áthívom a „drága mamát”, hogy vezesse, moderálja a vitánkat, és ha nem lesz az úgy jó, akkor majd kizár a vitánkból!
- Lujza, ez nem hiszem, hogy jó ötlet lenne…
- Persze, mert te nem akarsz NERszerűen-sportszerű keretek között beszélgetni, neked csak a főztöm jó, akkor ma nem lesz vacsora, ezt most jól megfőzted magadnak!
- Lujza, nem is szoktam vacsorázni.
- Tudom, akkor azt hallottad, hogy megint kimaradtunk a legjobb földvásárlási buliból?
- Miből?
- Hát, biztosan nem ismered a Tamást!
- Nem ismerem.
- De hallottál róla, ugye? A Sulyokról?!
- Persze, ő a köztársasági elnökünk.
- És a te zsebedbe még nem tett egy olyan izét?!
- Milyen „izét”?
- Olyan szerződést, ami oda való, ami az élvezetekről szól!
- Miről?
- A haszonélvezetről! A „drága mama” úgyis itt lesz nálunk, majd megkérjük őt, mint a Kósa Lajos is megkérte a drága anyukáját, hogy legyen a csibekeltető strómama anyukája és akkor majd a Tamás ellen-aláírja és punktum.
- Lujza, mégis készíts inkább egy jó rántottát vacsorára!
- És akkor fölveszed a „golyóálló mellényedet” is!
- Nincs is nekem!
- Tudom, de van olyan zakód, amiben legalábbis úgy tűnik!
- Minek vegyem én föl azt a zakómat?
- Mert itt lesz a „drága mama”!
- Lujza!!!
- Jól van, Jenő, de a hasad lehetne egy kicsit férfiasabb is…
- 05. 24. péntek