Hajnali négyre beállítottam a telómon az ébresztőt („korábban ilyet soha nem kellett csinálnom” – gondolom magamban, „hiába: a hetvenöt az mégis csak hetvenöt”), persze éjjel alig aludtam valamit, aztán hajnalban a „fölborult kocsiból ráncigált ki valaki, és kiabált is velem …”, akkor szerencsére fölébredtem, „menned kell”, szólongatott ez a valaki, hát persze, hogy az asszony; tusolás-borotválkozás, az elmaradhatatlan kávé, előtte a gyógyszerek, egy sajtos-Croisson, aztán be a kocsiba: irány az iskola, ahová az egyik szavazóbizottságba beválasztottak; persze még minden lezárva-lepecsételve-bomba-ellenőrizve; amott a bejárat mellett a padon ül már valaki, „csak jöjjön nyugodtan, még senki…”; lehuppanok mellé, már nem is esik, minden párafelhőben „úszik”, alig bírok lélegezni, mindenem csurom víz, „na, ez a nap ilyen lesz” és lassan megérkeznek a többiek is.

Aztán az egész nap (tulajdonképpen) minden ment a maga útján: jöttek-mentek-szavaztak a választók; sehol „egy” reklamálás-kiabálás-tiltakozás; szendvicsek-sütik-rántotthúsok, aztán újra ugyanebben a sorrendben – persze kávé orrán-száján – egész nap, semmi különös – szerencsére; aztán bebotorkál egy idős néni bottal, azt is alig bírja tartani, megáll az asztálnál, a botját az asztalnak támasztja, a „sovány-fekete” retiküljét lerakja az asztalra, a másik keze alig mozdul, próbálja elhúzni a zipzárt, de az ujjai nem engedelmeskednek, fölpattan az asztal mögül az egyik szavazó-biztos lány: „segítek a néninek, tessék várni”, megy a papírmunka sebtiben, már a néni kezében van a hosszú lista, a sok szavazócédula, de a botját nem találja, csak tipeg, „ketten segítsenek a néninek” – szól az elnökasszony, fölállok, mellélépek, meg a másik lány is a bottal, a hóna alá nyúlunk, „otthon hagytam a szemüvegemet, nem látok semmit, melyik a Fidesz, én csak rájuk ikszelek, a többi nem ér semmit, mert háborúskodni akarnak csak…”, rendben leszavaz, az ikszek a helyükre kerülnek, a szavazó-lapok is már az urnában, a néni már messze, amikor megszólal a lány mellettem: „nemcsak ilyenek vannak náluk sem…”

Aztán másnap hajnali kettőkor hazamentünk…

Pomáz 2024. 06. 10. hétfő