Tudsz sakkozni?
Szeretsz is?
Tudod, most zajlik Budapesten a sakkolimpia.
„Előszélként.”
Hogy ezt is, ilyet is tudunk.
Mert „MI SPORTNEMZET” vagyunk!
Vajon gondolkodni is tudunk?!
Szóval: most Budapesten.
Emlékszem, 2008-ban Drezdában rendezték.
Az Elba partján.
Akkor még élt Kyra kutyánk.
Feleségemmel és vele mentünk négy napra.
Prágán át mentünk.
Kocsival.
Hajnalban indultunk, koraestére ott is voltunk.
Sokat sétáltunk az Elba partján.
Meg az Altmarkton.
A Zwinger, a Hofkirche, a szűk kis utcák, a lebombázott házak is megvoltak.
A csodálkozásunk is: a második este bementünk egy étterembe, leültünk egy asztalhoz, először Kyrának hoztak egy kistányérban vizet, egy másikban „kaja-falatkákat”.
Nem zavarták ki, mint itthon.
Aztán hazafelé majdnem kifogyott a benzin a kocsiból: alig találtam meg a kutat már a cseh oldalon.
Aztán persze megtaláltam…
Azért mentünk Drezdába, mert akkor éppen ott zajlott a sakkolimpia.
És a Péter, a szövetség akkori elnöke hívott.
Mentem-mentünk.
Imádtam (azóta is imádok) sakkozni.
Gondolkodásra kényszerít, képez.
Tisztességes játékra.
Talán az életben is…
Megvettem a belépőt: feleségem és Kyra kinn maradtak a parkban sétálni – bár november volt, de szépen, melegen sütött a nap.
Péter a bejáratnál várt, már ment az aznapi forduló.
„Nesze, itt van a kártya, ezzel bemehetsz a küzdőtérre is” – mondta, „jó szurkolást”!
Persze a magyar csapathoz sétáltam.
Lékó, Polgár, Almási, Balogh játszott éppen, gondterhelten néztek a táblára.
Ekkor mellém lépett valaki, rögtön megismertem, Borisz Szpasszkij volt.
A legendás világbajnok.
Aki 1972-ben, Reykjavíkban, a világbajnoki döntőben 12 ½ – 8 ½ kikapott Bobby Fischertől.
Azt a Balaton partján, a strandon ülve egy gumimatracon, Népsporttal a kezemben, sakk-vásznon a figurákat tologatva izgultam-elemezgettem végig.
Nos „ez” a Szpasszkij lépett mögém, egy kicsit megbökött, egyértelműen jelezte a kezével: Judit nyerve van!
Nyert is.
Aztán kisétáltam a küzdőtérről.
Visszamentem a „csapathoz”, Péterék ott csoportosultak az egyik kivetítő-képernyő előtt az egyik sarokban, hallkan duruzsolták a várható lépéseket…
Aztán elköszöntem.
Mentem Mariékhoz.
A Parkba, az Elba partjára.
Ekkor megcsörrent a mobilom, Gyuri bá’, apám testvére hívott: „Hallottad, a Kis-Sanyika meghalt” …
Most Budapesten zajlik a sakkolimpia.
Most is szeretem a sakkot.
Bár minden nap a chess.com-on nézegetem a játszmákat-elemzéseket, azt tervezem: a jövő héten az egyik nap kimegyek megnézni.
Nem ismerem a mostani elnököt…
Tudsz sakkozni?
Szeretsz is?
Tudod, most zajlik Budapesten a sakkolimpia.
„Előszélként.”
Hogy ezt is, ilyet is tudunk.
Mert „MI SPORTNEMZET” vagyunk!
Vajon gondolkodni is tudunk?!
- 09. 13. péntek
(Kép: Chess Quiz)