„Andi, hívott a bank, megtelt a számlánk” – mondta annak idején Bödőcs a paródiájában „Lölőt”, a hajdanvolt gázszerelőt idézve, a mára már ötvenessé vált „Andi”-nak.
„Tudjátok, akinek ad a kormány, annak adatik”.
Szóval: Andi is ötven lett.
Azonnal interjút adott, amiben ki másról, mint a legendás gázszerelőről ömlengett, aki „hihetetlen akaraterejének köszönhetően fogyott le”, mert már csak halat eszik (dögivel), a csülökpörköltnek „annyi”, a zsíros-lisztes kajáknak is, személyi edzővel edzések-edzések hátán, ők ötven felett sem fogják elengedni magukat.
Elhiszed Andinak?!
Hogy lehet(ne) „hihetetlen akaraterőre” szert tenni?
Az csak úgy jön magától?
Vagy kell hozzá más (valaki) is?
Mondjuk egy elhízott „foci-őrült” földi-falubeli szomszéd?
Aki egykoron „csak ne mi nyerjük a legtöbbet” mondással (is) vált hírhedt-híressé, majd pert nyert az ÉS ellen, mert „az” nem is volt taggyűlés?!
Nekem nincs ilyen „hihetetlen akaraterőm”, se ilyen földim-barátom-strómanom.
De ezt nem is bánom.
Annak idején, „amikor én még kissrác voltam”, olimpiai bajnok akartam lenni (kosárlabdában??!), és egyszer a házigazda zsírban úszkáló nokedlival és utána Roséval kínált, de gyerekként is fölháborodottan utasítottam vissza a vörösbort, mert előző este láttam egy interjút Papp Lacival, a háromszoros olimpiai bajnok LEGENDÁVAL, aki azt mondta, soha egy korty szeszesitalt nem fogyasztott – persze én nem lettem se egyszer, se többször olimpiai bajnok…
Szóval: Andi ötven lett.
Én hetvenöt leszek.
A NER korában.
Andi reméli, a sírig tart majd a házassága.
Én remélem: a NER nem addig…
- 11. 13. szerda