(Lekordonozták a Halászbástyát, 1500 forintért lehet kinézni a Dunára)
„1948 június 10-ig a Margit-sziget – a Tanácsköztársaság 1919-es uralmának időszakát leszámítva fizetős volt” – olvastam valahol. Akkoriban ezt azzal indokolták, hogy a fenntartási költségeket pótolni kell, de a Haladás című újság 1947-ben mégis arról írt, hogy „természet mindenkié, tehát kell, hogy a Margit-sziget mindenkié legyen, mert – bármily csodálatosan hangzik – még ma, a demokráciában igen sokan vannak, akiknek nem áll módjában 1 F 50 fillért fizetni egy kis természetért, egy korty friss levegőért. A Margit-sziget ma is csak azoké, akik megfizethetik a belépődíjait.”
Ez a gondolat mára is érvényes. A Halászbástyánál bevezetett belépődíj csak egy lépés a sok közül. Fölkészül a Balaton, ahol már most is sok szabadstrandot lezártak vagy fizetőssé tettek. A Velencei-tónál egyre több területen magánérdekek veszik át az uralmat, kizárva a helyieket és turistákat. A Kékestető parkolási díjai folyamatosan emelkednek, miközben a kilátóhoz vezető utak karbantartása elmarad. A Hősök terén a Király szobrok köré tervezett rendezvényekkel is egyre inkább kiszorítják az egyszerű járókelőket.
Magyarország a magyaroké?
Azt nézel meg, amit akarsz és meg tudsz fizetni: annyit is érsz. Egy ország, ahol a természet és a közösségi terek már nem mindenkié, hanem csak azoké, akik megengedhetik maguknak. Ez egy figyelmeztetés: merre tartunk?!
- 01. 02. csütörtök