„A bojkott valaminek a többek által összehangolt módon történő visszautasítása, általában a helytelenítés kifejezésére, vagy bizonyos feltételek kierőszakolására. Tipikusan valakivel, rendszerint bolttal, céggel vagy szervezettel szemben való nyomás gyakorolását célozza.”

Önkormányzati választás(??) lesz Magyarországon. Ebben, úgy önmagában semmi meglepő nem lenne. Korábban is voltak választások, a későbbiekben is lesznek. Különben is: az Alkotmánybíróság jóváhagyta a szabályokat, a köztársasági elnök kihirdette az időpontot. Akkor mi kell még? Megint megy minden a maga útján, mint a karikacsapás.

Mindenki szépen kezébe veszi a kottát, és a karmester intésére elkezdi játszani a darabot: a Fideszesek a központi ukáznak megfelelően kijelölik a megválasztandókat és államigazgatási, valamint média segítséggel elkezdik levadászni az ellenjelölteket. Az ellenzék sem rest részt venni a játékban: nevetséges és siralmas „egyeztetések” után jelölteket állít, és annak rendje és módja szerint szégyenteljes, „demokratikus” vereséget szenved.

Ebben az évben, ezt a darabot már kétszer is eljátszották. A nézők meg megnézték. Még izgultak és tapsoltak is.

De nem kellene ennek így lennie!

Mindenki tudja – az országon belül és kívül is, a kormányzó párt(ok) és az ellenzék is – ez sem lesz szabad, demokratikus, a nép akaratát kifejező és tükröző választás! Akkor mégis: miért kell ezen a demokratikus pártoknak és szavazóiknak részt venniük?

Mert az a tévhit mozgatja a demokratikus pártok vezetőit, hogy a megjelenés, a megmérettetés, a néhány (tized)pontos szavazatnövekedés az elkövetkezendő évek építkezését segíti majd. Eldönti: ki lesz a demokratikus oldalon a vezető erő. Pedig semmit sem fog eldönteni, ahogy eddig sem döntött el semmit. Csak legitimálja a hatalom, az orbánviktor vezette kormány döntéseit, intézkedéseit.

Néhány napja részt vettem egy egyeztetésen, ahol a demokratikus pártok, civil szervezetek képviselői tárgyaltak az együttműködés lehetséges módjáról. Hamar kiderült, hogy összefogás nélkül semmi realitása nincs a győzelemnek (a számokat nézve szerintem azzal sem), összefogással pedig sérülnek az egyéni érdekek és csökken(het)nek a kompenzációs listán való képviselői helyekhez jutás esélyei. Ilyen az új választási szabályrendszer!

Mégis részt veszünk a bohózatban.

„Charles C. Boycott (1832. március 12. – 1897. június 19.) neve azért vált közkinccsé, mert igen erős volt benne a kötelezettségérzet a munkaadójával szemben. Az angol, korábban brit katona Boycott az ír Mayo grófságbeli Earl of Erne ingatlanügynöke volt. Az earl egyike volt azoknak a nem helyben lakó földesuraknak, akik csoportjának a kezében volt Írország legnagyobb része. 1880 őszén Boycott-ot választották ki arra, hogy a Charles Parnell, földreformot akaró ír politikus által támogatott új politikát kipróbálják rajta. Parnell támogatói úgy határoztak, hogy nem fognak együttműködni egyetlen olyan földesúrral sem, aki nem adja olcsóbban bérbe a földjét, vagy olyan bérlővel, aki egy felhagyott bérlemény farmját átveszi. Boycott nem volt hajlandó alacsonyabb földbérleti díjat kérni, és kidobta a bérlőit. Ennél a pontnál lépett be Parnell „Ír föld liga”-ja, és így Boycott, valamint családja egy csapásra megtapasztalta az elszigeteltséget, nem engedelmeskedtek nekik a szolgák, nem dolgoztak nekik a mezőgazdasági munkások, a bolti eladók vagy a postás. Boycott nevét hamar felkapták az efféle bánásmód jellemzésére, és a bojkottálni ige más nyelven is elterjedt.”

Persze egy bojkott nem a bojkottal kezdődik! Ha azzal, akkor nagyobb kudarchoz vezetne, mint a részt vétel. Egy bojkott csak akkor eredményes, ha abban a demokratikus oldalról mindenki, hangsúlyozom: mindenki részt venne. Még az LMP és a civil szervezetek is! Ebben az esetben egy olyan választás következne, amiben a Fidesz a Jobbikkal venne részt.

A közvélemény-kutatási számokat nézve ez nem lenne több 20%-nál!

Ettől kezdve nem a Tárki, a Nézőpont adatai mutatnák az ország valós véleményét, hanem a nem szavazók aránya!

Innen aztán el lehetne indulni…

2014. július 28.