Már megint eltelt egy hónap. Előreláthatóan még legalább további 3 hónap is lepereg majd. Azzal fog foglalkozni mindenki, hogy ki volt a hibás, megint miért nem sikerült, ez hogyan is lehetséges: hiszen megegyeztek, együtt mentek a lehetetlenbe…
De nem is érdemes erről beszélni.
Hát akkor miről kellene?
Semmiképpen arról, hogy a demokratikus oldalon a pártok hogyan győzzék le, hogy hogyan szorítsák ki egymást, hogy hogyan csábítson el támogatókat egyik a másiktól, hogy miért alkalmatlan, hiteltelen, elfogathatatlan a másik jelöltje stb.. Ezek a viták, ezek az akciók sehova sem vezetnek: sőt tovább élezik, nehezítik a helyzetet. De ezt is megírták, mondták sokan. Csak valahogy a politikusaink nem értik, nem akarják elfogadni.
Ezzel szemben senki sem beszél arról, hogy mi kell a változáshoz, mit kell másképp csinálni, hogyan lehet kikerülni az apátiából, kiket akarunk és hogyan képviselni. Semmi elvi és még annyi se konkrét javaslat, ötlet, akció.
Hogyan kellene megállítani az egyenlőtlenség növekedését, mit kell tenni a reménytelen, kilátástalan helyzetben lévők körülményeinek a javítására, milyen stratégiát akarunk megvalósítani a költségvetés stabilitásáért, mire kell majd költeni az uniós forrásokat. Hogyan szerezzük vissza az elárult értelmiség, a vidék, az országot elhagyók bizalmát, hogyan lesz itt újból jogállam, jogegyenlőség.
Mi a viszonyunk az alapjövedelem konstrukciójához, az egyetemi autonómia újraépítéséhez, a romhalmazzá vált egészségügy újjászervezéséhez.
És folytathatnám a sort…
Politikusok: már megint lepereg majd egy újabb hónap?