Címke: orbán

„LÁZADÁS VAN …”!!!

írta ki az oldalára a magyar miniszterelnök.

Közben a magyar parlament – csekély, írhatnám minimális érdeklődés mellett – jóváhagyta, hogy a kormány – parlamenti fölhatalmazás nélkül is – magyar honvédeket-katonákat küldhet bárhová a világban, még Orbán Gáspárt is mehet, akár Csádba.

„Megalapozottan gyanúsítható alkotmányos rend elleni szervezkedés bűntettével egy férfi, akit annak a csoport tagjaként vettek őrizetbe, amely fegyveres akcióra készült Budapesten október 23-án. Amennyiben bebizonyosodik a gyanúsított bűnössége, öttől tíz évig terjedő szabadságvesztést is kaphat. Az ügynek több gyanúsítottja is van, azonban az ügyészség velük kapcsolatban egyelőre nem osztott meg információt” – írta meg ma reggel az Index kormány-közeli portál.

Stirlitz jut az eszembe:

A tavasz 16. pillanata…

Stirlitz bosszúsan vette észre a díszegyenruháján éktelenkedő nyálfoltot. Majd életében először megrémült…

– A rádiós köpött – gondolta…

  1. 10. 22. kedd

A „LÁNGOSOS”

Ma arról a képről akartam írni, amelyiket a riói Copacabánán készült, egy karcsú lány rúgja a labdát éppen, a háttérben a híres Cukorsüveg-hegy látható, a benyomásaimról, az emlékeimről, amiket ott szereztem-kaptam harminc évvel ezelőtt, ahol én is láttam a tengerparti strandon a lányokat és a Cukorsüveg-hegyet; arról a képről is, amelyik a Fehérvári és a Bocskai út sarkáról, a hetvenes évek elején készült, amikor már elköltöztünk onnan Óbudára – de mégsem erről írok ma.

 

Hanem megint a „Lángosos”-ról.

Aki ma (megint) elmagyarázta az elmagyarázhatatlant egy mikrofonállványnak.

Aki lehetne akár egy névtelen, de boldog nagypapa is – akár.

Vagy egy tisztességes vállalat igazgatója – akár.

Vagy ügyvéd az Ügyvéd &Társai irodában – akár.

Vagy edző Felcsúton – akár.

Mégsem az.

 

Mert ő a „Lángosos”.

Aki a zsír és tészta világában érzi jól magát.

Aki a dagonyázásban leli örömét.

Aki egyben „tasli”-osztogató is.

Már harmincnégy éve!

 

Ma megint szónokolt az éterben.

A házibarát mikrofonjába hazudott.

Ami „országos-mikrofon”.

Közpénzből.

Lényegében véve csak a lángos-fogyasztók hallgatják.

Meg a mocskos-szájú „Zsoóti”.

 

Szóval: mégsem a Copacabánáról írok.

A „Lángosos” nem engedte.

 

Egyébként nem szeretem a lángost.

Mindig hasmarsot okoz …

  1. 10. 11. péntek

„MERT NEM OTT VAN A HELYÜK …”

Ezt válaszolta a Havasi Berci, tudod, a békés újságírók ellen őrző-védő lóti-futi, neszesszer-táska hordozgató(!) sajtó-irányítós államtitkárhelyettes az Orbán-stábból a telexnek a kérdésére, hogy miért és mikor távolították el a (el-le)bukott plébános képét az egyre rekedtebb, de már kettlebellel edző „SAS” Facebook oldaláról.

 

Nemcsak a képnek, Bese Gergőnek sem.

Ahogyan Deutsch Tamásnak sem – lenne.

És a fél-kormánynak (Szijjártónak, Pintérnek, Lázárnak) sem.

A „CSALÁDNAK” sem: Mészárosnak (tiszteletbeli családtagnak számít, kezeli a „vagyont”), Tiborcznak, Récsölnek sem.

Sulyokról, Poltról, az Alkotmánybíróság tagjairól nem is beszélve.

Püspökök, papok, rabbik vannak a listán.

Meg még a kultúra „fölkent” papjai is: Vidnyánszkyval, Rákayval, Kárásszal, Hajdúval az élen.

 

Nekik sem ott lenne a helyük.

 

De mégis: ott vannak!

Még a „tulajdonos” nem intézkedett.

Mert ők (még) „hasznosak”.

Hoznak (még) a konyhára.

 

Fura egy országban élünk.

Itt nem elég

  • hazudni
  • lopni
  • csalni
  • pedofilnak lenni

ANNAK IS KELL LÁTSZANI!

 

„Mert nem ott lenne a helyük.”

 

Bizony: rendbe kéne tennünk az országot; de az nem „kettlebellezéssel” kezdődne…

  1. 09. 09. hétfő

IMAGINE

„képzeld, nincs mennyország

érezd, mily könnyű az ég.

pokol sincs alattunk.

fölöttünk tombol a messzeség

és képzeld, az emberek

derűsen élnek a mának.

 

nincsenek határok,

képzeld erősen.

nincs miért ölni, halni

nincsenek széthúzó vallások.

édes békében él

minden ember.

 

mondhatod, hiába álmodozom,

de nem vagyok magam,

jönnek még hozzánk oly sokan

hidd el megérjük, hogy a világ rendben van.

 

képzeld nincs tulajdon

érzed mily csodás?

nincs fényűzés, nincs nyomor

testvér minden ember

képzeld erősen,

s felenged a fagyos világ.

 

mondhatod, hiába álmodozom,

de nem vagyok magam,

jönnek még hozzánk oly sokan

hidd el megérjük, hogy a világ rendben van”

 

 

Háború van.

Veszélyhelyzet kihirdetve.

Solingen városában – egy fesztiválon – tömeges késelés történt ma hajnalban, a késelő megölt három embert, többeket megsebesített.

A magyar lakáj-sajtó már migránst kiált…

 

Tele plakátozta az országot: katonának hívja a fiatalokat.

Közben a BÉKÉÉRT prédikál, miközben háborús bűnös a haverja, diktátorokkal köt szövetséget.

Naponta az Unió ellen uszít, újabb és újabb gyűlölet-„tárgyakat” vizionál.

Mindenki ellenség, aki nem vele van! – hirdeti.

Szerinte új világrend közeleg, amiben az ezeréves magyarnak-magyarként helye van.

Ezért harcol.

Meg a családjáért.

Akkor a pénz nem számít.

Pontosabban: akkor számít.

 

Mindeközben ő ma adott egy nagy interjút.

A haver-lakáj szócsövének.

A sportról, ahogy ő látja az Olimpiát, a magyar rendezés lehetőségét.

Sok „egyébről” is.

Ami csak a „vájt fülűeknek” derül ki.

Ahogy halad előre a „dumában”, úgy rajzolódik ki a lényeg.

Az interjút nem smsben adta, úgy csak személyi döntéseket hoz-közöl.

Szokott formáját hozta.

Az unalomig ismert lózungjait ismételgette.

Az olimpiai éremtáblázatban a tíz között a helyünk; korszakos zsenijeink vannak a sportban is; az nem igazság, hogy a férfi pólósaink négyszer kikaptak; neki nyolc arany lett volna a magyar igazság; a férfi az férfi, a nő, az nő; ha Lucánk nem egy férfiszerű ellenféllel küzdött volna; a mi öttusázó lányunk még Boltot is lefutotta volna (ja, ezt nem is ő, a lakáj-alákérdező mondta); abban a Szajnában, aminek először is áramlása van, másrészt a fene se tudja, hogy mi van benne …

De mást is nyilatkozott, például ilyeneket: a libsi elégedetlenség nyegle, és persze mindig valaki más tehet arról, hogy az rossz; bezzeg(h) a keresztény elégedetlenség; aztán hadovált egyet a himnuszokról, a Lennon Imagine daláról, mint egy marxista hitvallásról, ami szerinte önpusztító, ami egy világméretű kampány értékei ellen …

Még sok mindenféle marhaságról karattyolt, a magyarok és a kerékpár kapcsolatáról is.

Aztán a végére csak kibökte magából: ide vele azzal a ’36-os olimpiával!

Szerencsére már Hitler Adolf nem él: nem tudja megnyitni…

 

Háború van.

Veszélyhelyzet kihirdetve.

Solingen városában – egy fesztiválon – tömeges késelés történt ma hajnalban, a késelő megölt három embert, többeket megsebesített.

A magyar lakáj-sajtó már migránst kiált…

A kórházakban a légkondi nem érdekes – úgy is ősz lesz mindjárt.

 

  1. 08. 24. szombat

(Kép: Alexandru Bublic)

2024 JÚLIUS VÉGÉN

– Jean, mondok egy viccet,

melyet csak a hülyék nem értenek.

Az uraság elmondja a viccet.

– Értette, Jean?

– Igen uram!

– Akkor magyarázza el nekem is!

Békemisszió.

Kibírhatatlan meleg.

Donald Trump füle.

Olimpiai megnyitó.

 

Tusványos persze mindent visz.

 

Össze-vissza olvasom a híreket, amik a szemem elé kerülnek.

 

… amikor az emberek igaznak gondolnak egy következtetést, nagy valószínűséggel elhiszik a következtetést látszólag alátámasztó érveket is, még akkor is, ha ezek valószerűtlenek … a következtetés az első, és azután jönnek az érvek.”

 

Szóval: „csak” annyi kell, hogy elhidd.

Háború – esetleg még Gyurcsány-Soros-Brüsszel.

Aki mást mond, az libsi és ellenség.

Ha nem az, akkor is.

Innen is, onnan is.

 

Olvasom a híreket.

Aztán próbálom ellenőrizni is.

Nem mindig sikerül.

Akkor jön a „megérzésem”: mit is akarok elhinni.

És aszerint hiszem is – vagy nem.

És már is készen van a „véleményem”.

 

Orbán „nagy” politikus, mindig „tudja a tutit” – nem is: csak egy kis stílű lopós-hazudozó gazember.

Most éppen ő Európa főnöke, meglásd: majd naggyá teszi ezt a földrészt az alatt az idő alatt, amíg ő a főni – meleg van, meg vagy te buggyanva?

Ő az európai Donald, aki az első napon megteremti a békét – odament Európa vezetőjeként egy eszement javaslattal és pofára esett.

Aztán meg se hívták Párizsba.

Nem is tetszett neki.

Ez se – a megnyitó se.

Zakson.

Az nem az ő világa!

Az ő világa Tusványos.

Meg a kalap is.

Kit érdekel a kalap – bezzeg(h), amit mond!

Tudod mit: az se.

„Etnikai származás, fogyatékosság, nemzetiségi hovatartozás faj, vallás és hit alapján az emberek mindig találtak módot egymás megkülönböztetésére. Így juthatnak csekély előnyhöz ebben a durva világban. Az álarc mögött mindenki önző, a diszkrimináció mellett, az egyenlőség ellen van. Ilyen hatalom csúf arca, ami hajtja előre a világot.”

 

Békemisszió.

Kibírhatatlan meleg.

Donald Trump füle.

Olimpiai megnyitó.

 

Tusványos persze mindent visz.

 

  1. 07. 29. hétfő

PISZKOZATOK – VÁZLATOK

Gyűlnek, csak gyűlnek.

A vázlatok, a témák, az ötletek.

Néhol már a nyitó-mondat is megvan.

Mégse, nem íródnak meg.

Ezek „csak” rólam-rólad-rólunk szólnának.

Pillanatokainkról, örömeinkről-bánatainkról, talán az unokáinkról is.

 

De nem íródnak meg.

Az istennek sem.

Pedig nem szólnának arról, hogy találkoznék az ukrán elnökkel.

Arról sem, hogy az orosszal is.

Mert „BÉKEMISSZIÓ” elhivatottságom van.

Meg, hogy – utána – megyek a Türk Tanács ülésére.

Korábban arról sem írtam, kilépek a Néppártból, még azelőtt a pillanat előtt, hogy kizárnának.

Arról sem, hogy bolhából elefántnak képzelem magam. (Bár akár lehetnék is az, ha csak a hasamat nézzük.)

A focimániámról sem.

Pedig „szeretem a focit”.

De nem jutottunk a nyolcba.

A tizenhatba se.

Szerencsére: képzeld el, hogy rohant volna vissza megnézni a meccset – Németországban?!

 

Nem adtam neki fölhatalmazást, hogy röpdössön, ahova csak akar.

Mások igen.

Demokrácia van.

Hát röpdös.

Az van?

Már megint „lett” Tiszánk is.

Hogy szép, szabályozott mederben folyjék.

Hát úgy folyik.

Demokrácia van.

Úgy folyik, ahogy csak akar.

Az is…

 

Nem erről akartam írni.

A vázlatok, jegyzetek, az első mondatok nem erről szólnak.

„Csak” az elviselőkről, az elszenvedőkről, a hazájukban migráns-idegeneknek bélyegzettekről.

A tátogó halakról, a levegő után kapkodó fuldokolókról.

A következményekről.

Az meg kit érdekel.

Amikor ő szárnyal a magosban…

 

Gyűlnek, csak gyűlnek.

A vázlatok, a témák, az ötletek.

Néhol már a nyitó-mondat is megvan.

Mégse, nem íródnak meg.

Ezek „csak” rólam-rólad-rólunk szólnának.

Pillanatokainkról, örömeinkről-bánatainkról, talán az unokáinkról is.

 

  1. 07. 05. péntek

„ELŐFESZÍTÉS”

Még mindig olvasom, a Gyors és lassú gondolkodás-t.

Most éppen az asszociálásról szóló fejezetet.

banán              hányás”.

Azt írja Kahneman, „erről 1-2 másodperc alatt sok minden eszünkbe jut” – kellemetlen emlékek-élmények, talán abba is hagyod az olvasást, anélkül, hogy egyáltalán alaposabban belegondoltál volna a fent látott szavak jelentésébe.

Persze: mert automatikusan működött az agyad! Érvényesült az ELŐFESZÍTÉS hatása, azaz az inger előzetes észleléseinek a felidézése és annak nyomán te is (én is) előhangolódtál.

 

Nézem a meccset: rúgják a labdát az EB-ért, ilyenek is, olyanok is – labdarúgók. Beugrik a korábbi „legendás” mondás-elszólás: „épphogy lejöttek a fáról Afrikában, és már hozzák is őket”.

banán               hányás”.

Hallgatom a 2018-ban Orbán Viktorral Miskolcon készült interjút: „Volt itt, amikor ebbe a városba a városon kívülről tömegesen bevándoroltak. Látták, mi lett belőle. A miskolci emberek pontosan tapasztalták már, mi van akkor… pedig azok az emberek, akik ide bejöttek, ők Magyarország területéről jöttek Miskolcra. Most képzeljék el, mikor az országhatáron kívül érkeznek kultúrájukban, szokásukban, életfelfogásukban tőlünk teljesen különböző emberek.”

banán              hányás”.

Beleolvasok az interneten fölbukkanó hírekbe: „Patrióták Európáért” …  elfogadták a csoport „Patrióta kiáltványát”, persze köztük van a magyar miniszterelnök is, a többiek levitézlettek, akiket – egyszer-másszor – levetett már a hátáról a ló. Euroszkeptikusok, nacionalisták, populisták, (szélső)jobboldaliak, nemzeti konzervatívok.

banán              hányás”.

 

Még mindig olvasom, a Gyors és lassú gondolkodás-t.

Most éppen az asszociálásról szóló fejezetet.

  1. 07. 02. kedd

KÖSZÖNTŐ(K) a HATVANEGYEDIKRE…

(„Bözsi néni(k)-től” és másoktól)

 

Gyertek lányok öltözzetek fehérbe,

Szórjunk rózsát Orbán „elvtárs” elébe,

Hadd járjon ő a rózsában bokáig,

Éljen, éljen az Orbán „elvtárs” sokáig!

 

Gyertek lányok öltözzetek fehérbe,

Szórjunk rózsát Orbán elvtárs elébe,

Pusztuljon a reakció egy szálig,

Éljen, éljen a Orbán elvtárs sokáig!

 

×××

 

Az ő neve legyen

első szavam, hogy versem kezdem én.

Fölkél e név,

fölkél versem egén.

Hajnali fénybe mártva tollam,

így írom le nevét,

világteremtő századunk

sugárzó címerét!

 

×××

 

A Koreai (Kínai, Török, Fehérorosz, Orosz, Azerbajdzsáni, Csádi stb.) Munkapárt (a megfelelő párt neve beírandó) Központi Bizottsága, a Türk Tanács forró baráti üdvözletét küldi Önnek 61. születésnapja alkalmából. Ön egész felbecsülhetetlen, nagyszerű munkásságát az Új Magyar Középosztály, valamint az Új Magyar Nagytőke újkori létrehozásának; az emberek, népek közötti különbségek újbóli felszínre kerülésének; Európa újra-„ébredése” ügyének, felépítésének szentelte.

 

Az az önzetlen, testvéri segítség, amelyet Ön, tisztelt Fidesz-elnök úr, és az egész magyar nép a harcoló koreai (az ideillő ország-név beírandó) népnek nyújtott, döntő győzelemre lelkesít bennünket a békeszerető emberiség közös ellensége, az sorosista-háborúpárti-dollárbaloldal brüsszeliták ellen vívott harcban.

 

A Koreai Munkapárt (behelyettesítés) Központi Bizottsága a legnagyobb sikereket kívánja a magyar népnek s vezető erejének, a Fidesznek a veszélyhelyzet fenntartásáért és a világ népeinek újbóli egymásnak ugrasztásáért vívott harcához, amelyet a nagy Ptyin vezette nemzetközi tábor soraiban folytat. Önnek, tisztelt elnök úr, még hosszú évekig tartó jó egészséget kívánunk: (értelmezés szerint beírandó)

 

  1. 05. 31. péntek

MARHASÁGAI

(idézetek Orbán Viktortól – kommentek tőlem)

 

„Mi nem állunk háborúban Oroszországgal” – még veszélyhelyzetben sem…

„úgy érzem magam, mintha egy másik galaxisba érkeztem volna … furcsa érzés Magyarországról Brüsszelbe jönni, mert itt háborús hangulat, logika és nyelvezet van, itt úgy beszélnek a politikusok, mintha háború lenne ” – persze, ott nincs kihirdetve a veszélyhelyzet…

„Budapest ma fogságban van” – de nem Gyurcsánynak, hanem a „bűnös-város-t” hirdetőnek a fogságában…

„Ez nem egy futballmeccs, amikor drukkolni kell valakinek” – és ő mégis drukkol…

„Nem szabad elveszíteni a tájékozódási képességünket” – mégis elveszti napról-napra, óráról-órára…

„Ez nem egy videójáték” – mégis úgy tesz és játszik…

„mert Brüsszel a Soros-féle hálózat foglya” – ő meg Putyiné…

 

A nyuszika-vicc jut az eszembe:

Nyuszika találkozik az erdőben a medvével, és így szól:

– Képzeld medve, tegnap találkoztam a diszkóban a rókalánnyal. Az egész estét végig táncoltuk, és miután hazakísértem, bevitt a hálószobájába és azt mondta: Nyuszikám, mindenem a tiéd! Medve hallod, ha ott lettél volna, még a hűtőt is el tudtuk volna hozni!

2024. 03. 22. péntek

MÁR TUDJA!

„Orbán Viktor már tudja, kit szeretne köztársasági elnöknek” – írja az index.

A korábban megbukottakról is tudta, mégis akarta azokat a bábukat.

 

A vicc ugrik be:

Három örömlány ül egy kávézó teraszán, amikor odalép egy rendőr és megszólítja az elsőt:

  • Magának mi a foglalkozása?
  • Én kérem matematikus vagyok, négyzetre emelem a szoknyámat, összeadom magam az igazgatóval és kivonom magam a termelésből.
  • És maga? – fordul a másodikhoz.
  • Én agronómus vagyok, vándorlok melegágyból melegágyba.
  • Hát maga? – kérdi a harmadiktól.
  • Jelentem biztos úr, én is kurva vagyok, csak nem tudom ilyen szépen kifejezni magamat.
  1. 02. 21. szerda

(Kép: index alapján)