Tegnap elment az osztály színházba, a Vígszínházba megnézni egy híres színházi darabot, amire mondta az Ofő, hogy nem évül el, szemben sok lopással, amit öt év után nem lehet megtalálni. Azért ebbe a színházba mentünk, mert ez közel volt az iskolához, és a darab is csak negyed tízig tartott, és azt gondolta az Ofő, hogy utána könnyen hazajutunk. De mi a színház után még lógtunk meg dumcsiztunk egy kicsit a Robival, meg a többi összefogásossal. Az osztályban nagy vita volt, hogy ide menjünk színházba vagy máshova, mert a viktoristák azt mondták, hogy az Eszenyi színháza nem jó színház és a Balázs Péternek kellene lennie az igazgatónak, de a Robi azt mondta, hogy a Balázs még egy pályázatot se tud rendesen beadni, úgy kellett megbuzerálni a kiírást, olvasta az interneten. Erre a Kerényi gyerek azt mondta, hogy most már elég volt a nemzetközis liberista, kozmopolitista, anarchista, buzista színházakból, vérbő, magyar anya és apa által vezetett, igazi magyar színház kell, ahol a magyar életet zanzásítják meg a magyar színészek. Erre azt mondta a György Petya, akinek az apukája egy esztéista, hogy ő csak jól akar szórakozni és nevetni a színházban, tőle lehet az vérbő vagy vér-szűk is akár, és az se baj, ha nem a zanzás magyar életről szól, csak persze utána Tovább a folytatáshoz →