Énekesmadarak vidám füttye ébresztett hajnalban.
Már a tulipánfa is virágot bontott ma reggel.
A kerti tó felszínén megjelentek az első levelek.
Ő még néha-néha, fuldokolva szívja a levegőt magába, hogy egyre lassabban és halkabban sóhajtva engedje aztán elszállni…
2018. 04. 04. szerda
Fehér minden: a lepedő, a párna-huzat, a paplan is, még a tévéasztalt borító terítő is. A levegőben is meg- megcsillanó, az apró, szemmel alig észrevehető porszemek is fehéren lebegnek. Csak a fehér falon vet sötét árnyékot az ablak keresztléce: fekete keresztként fenyegetően mutat az ágy felé.
Süketítő csönd némítja a szobát, az utcán sem mozdul semmi.
A szomszéd szobában a kutya csak némán, farka csóválásal jelez.
Mindent betakar a süketítően néma várakozás, az elgondolhatatlanul elkerülhetetlen várakozása.
Az utcán hirtelen nagy robajjal elhúz egy zajos teherautó: de a kutyák most csak a fejüket emelik föl egy pillanatra, nem jeleznek.
Hanyatt fekszik, kinyitja a szemeit, keze görcsösen kap a takaró után, hófehér hajjal borított fejét egy picit elemeli a párnáról, mintha mondana is akarna valamit, aztán hangtalanul visszahuppan a párnára.
Küzd tovább…
A remény is küzd tovább…
2018. 04. 03. kedd
Ti, kik szembeállítottátok egymással az anyát a fiúval, az apát a lányával, a testvért a testvérrel,
Kik elvetettétek a gyűlölet magvait, azóta ápoljátok, locsoljátok, azt bezzeg ’féltőn’ vigyázzátok,
Kik költőt gyaláztok és istent, ártatlan gyerekből farigcsáltok díszletet,
Kik Istent-Hazát-Családot hazudtok,
Kik elloptok mindent, ami mozdítható: reggel, délben, este; a nap 24 órájában,
Kik a sötétségben érzitek jól magatokat, ahol csak Elios lámpás világít,
Kik szemben álltok a mindenséggel, a világgal, Brüsszellel, Sorossal és sokmillió magyarral,
Kik a háborút imádjátok, a harcot meg a vért, megvetetitek a békét akaró gyengét,
Kik kétezret kiáltotok és elégtételt,
Kik ’eretnek, máglyára vele’ – üvöltitek amikor megszólal a pápa, és a tanításról beszél,
Kik csak a saját lábatokat nézitek: mert Ti aztán tudtok azon állni,
Kik a közösből csak elvesztek, ahogy a törvényből is a jog a tiétek, csak a kötelesség mindenkié,
Kik a Hazát kastélyban, erőműben, stadionban, közjegyzői okiratban ismeritek,
Kik a történelmet Dózsa Lászlóval, az irodalmat Bayer Zsolttal méritek,
Kik a lojalitást tartjátok tehetségnek, kitüntetendő erénynek,
Kik röhögtök a 47 000 forintból élőkön, és odalöktök még nekik alamizsna utalványokat,
Kik rosszabbak vagytok Júdásnál, mert a ’harmincz ezüstpénzt” is loptátok!
Hozzátok szóltam!
Elég…
2018. 03. 31. szombat
Esős, borongós – mégis tavasz! Az esővíz cseppjei áttetsző gömbökben pillednek a nagy zuhanás után a bokrok levelein, lecsurogva az ágak hónaljában. Éppen egy izgatott hangya szaladgál föl, s egy picit le, majd megint fölfelé a kérgek vájatát kerülgetve, egyre följebb és följebb ér, megáll, majd újból idegesen keres gyűjtögetni valót.
Minden éledezik.
Minden reménykedik.
A ház ablaka kitárva, a friss levegő kiűzi a tél bútorokba, takarókba szikkadt savanyúságát, át meg át járja boldogan a szoba minden zugát.
Megjött végre!
A Mama csak ül, mozdulatlan ül az ablak előtt, szeme nem rebben, arca kővirággá merevülve, keze az ölébe rejtve, s csak néz a semmibe, a „messzeringó” gyerekkori világba…
Tavasz van!
Minden éledezik.
Minden reménykedik.
2018. 03. 31. szombat
Név szerint ismerlek benneteket.
Mert nektek mindenféle elveitek vannak. Szabadság, testvériség, szolidaritás – úgy baromság az egész, ahogyan van. Ti meg ezt szajkózzátok, ezzel hülyítetek másokat, a népemet. Emberi méltóság, meg minden embernek vannak jogai, meg a törvény előtt minden ember egyenlő – hova jutottak vele? Meg hogy a versenyben derül ki, ki a jobb – a nagy szart kell ide verseny: a verseny ÉN vagyok!
Név szerint ismerlek benneteket.
Jobban tudom, mint ti, hogy kik vagytok. Rátok se kell néznem, akkor is látlak benneteket. Rossz álom vagytok, kiver a víz, ha csak rátok gondolok. Rossz pénz vagytok, qur@a rosszak, rosszabbak az eurónál is! Mert NEKEM hamisak vagytok, értéktelenek, ahogyan az euró is, sőt: károsak, mert sokan szeretnek benneteket. De elégtételt veszek rajtatok, bezúzlak mindótokat!
Név szerint ismerlek benneteket.
Meg se kell szólalnotok, akkor is tudom mit akartok, milyenek vagytok. Messziről is megérezlek benneteket, megismerem a szagotokat; már kiismerem bizonytalannak tűnő járásotokat, a szokásaitokat, allűrjeitek beszédes vicceiteket, mindig jól-hangzó, ütős mondásaitokat. De bérencek vagytok mind, ÉN mondom: bérencek; nem tűrhetlek benneteket!
Név szerint ismerlek benneteket.
Tudom, mire gondoltok, mit akartok. Ki se kell mondanotok, meg sem kell már szólalnotok, elég, ha rátok nézek, rátok gondolok, már az is fölbőszít. Rossz bagázs vagytok, egy egymásba kapaszkodó csürhe. Ez így nem mehet tovább!
Név szerint ismerlek benneteket.
Ezt véssétek a fejetekbe…
2018. 03. 30. nagypéntek
Nézem a plakát-képet.
A magyar kormány plakátját a villamos megállóban.
A hírhedtté vált Nigel Farage plakát reinkarnációját.
A bevándorlókról készített náci propaganda-felvétel újjáéledését.
Nézem a plakát-képet.
A magyar kormány plakátját a villamos megállóban.
Apámra gondolok. Meg szeretett testvéreire. Meg nagynénikémre, nagybácsikámra.
Ezek nem nácik – súgom magamnak. Hiszen kikérik maguknak. Ők mindent az isten, a család és a haza nevében cselekednek.
Nézem a plakát-képet.
A magyar kormány plakátját a villamos megállóban.
Ez csak véletlen lehet – súgom megint magamnak. Nem vették észre. Rosszak a tanácsadóik. Én vagyok a rossz, aki rosszra gondolok.
Aztán hallom Orbánt „elégtételt” kiáltani, Bayert „patkányozni”, látom ahogyan „a rétek szélein megülve némán/riadt pórok pipáznak” és rendőrt hívnak az idegenekre…
Nézem a plakát-képet.
A magyar kormány plakátját a villamos megállóban.
2018. 03. 28. szerda
(Kitaláció)
• Jónapot kívánok!
• Jónapot.
• Kósa Lajos vagyok.
• Mi járatban?
• Jöttem a hirdetésre.
• Melyik hirdetésre?
• Hát, izé, amit a tévé is lehozott.
• Ne zagyváljon, melyiket hozta le?
• Hát ahol háttér munkára keresnek munkatársakat!
• Jó helyen jár, neve?
• Kósa Lajos.
• Kos Alajos?
• Nem kérem, betűzöm: Ká, mint király, Ó, mint Olga, csak hosszú óval, ha lehet…
• Értem, maga Kósa. Érettségije van?
• Természetesen.
• Nyelveket tud?
• Fontos ez most, kérem?
• Nem fontos, de itt van a kérdőíven, átugorhatjuk. Számolni tud?
• Húszig, kérem húszig, meg a százalékot is ismerem!
• Vagyona van?
• Fontos ez most, kérem szépen?
• Nem fontos, de úgyis kiderül majd. Mit csinált eddig?
• Nem értem a kérdést.
• Jóember! Honnan szalajtották magát? Úgy áll itt és úgy válaszol, ahogyan a debreceni volt polgármester szokott a kamerák előtt…
• Én vagyok az, kérem, nem igazán értek én semmihez, legfeljebb a közjegyzői okiratokhoz, abban igazán profi vagyok.
• Mi háttérmunkásokat keresünk!
• Vegyen föl, kérem, a legfőbb erényem, hogy lojális vagyok a mindenkori kenyéradó gazdám iránt, vegyen föl, kérem, nagyon fontos: életbevágó!
• Aztán miért olyan zaklatott, miért életbevágó?
• Nem olvas Maga újságot, nem néz tévét: menekülnöm kell, és most nincs olimpia Rióban, téli olimpia Phjongcshangban, nem bírom már tovább!
• Na rendben, jöhet, 20 százalékot kérek, hogy fölvettem…
2018. 03. 28. szerda
(Tizennyolcadik lecke – Timothy Snyder)
„A modern zsarnokság a félelem kiaknázására épül.
Amikor a terrortámadás bekövetkezik, ne feledd,
hogy az autoriter rezsimek ezeket az eseményeket
hatalmuk megszilárdítására használják fel.
A hirtelen végveszély, amely a fékek
és ellensúlyok lebontását, az ellenzéki pártok feloszlatását,
a szólásszabadság és a tisztességes bírósági eljáráshoz
való jog felfüggesztését kívánja,
a hitleri forgatókönyv legősibb trükkje. Ne dőlj be neki.”
Demokratikusan megválasztották. Aztán föllángolt a tűz, kigyulladt a Reichstag, és egy hónappal később a parlament elfogadta a „felhatalmazási törvényt” lehetővé téve a rendeleti szabályozást, és innentől 12 évig, a második világháború végéig fennmaradt a rendkívüli állapot Németországban.
A „Nagy Keleti Testvér” mai teljhatalmú ura megválasztásakor ismeretlen „KGB-és kiskatona” volt. De hatalomra jutása után elkezdődtek(?) az orosz városok elleni csecsen támadások, robbantások, és Putyin bejelentette: a tetteseket megtaláljuk és „még a budin levadásszuk őket”! És az ismétlődő terrortámadások kitervelői, végrehajtói ellen a vadászat, a kíméletlen megtorlás autoriter rendszert követelt, amit a „rettegő” nép szó nélkül tudomásul vett és azóta is támogat.
Mindkét rendszer kialakítása a kreált, végletekig gerjesztett félelemre alapozott, a félelem-kiváltotta érzelmekre épített!
A hajdan felcsúti diák demokratikusan nyert választásokat, majd rögvest fülke-forradalmat hirdetett és a „centrális erőtér”(?) nevében megváltoztatta az alkotmányos rendet: lebontotta a fékek és ellensúlyok rendszerét. Már ez a folyamat is alkotmányosan megkérdőjelezhető, több esetben is a joggal való visszaélésnek minősíthető. Ezután erőteljes kampányba kezdett a belső ellenségek, majd a menekültek ürügyén a menekültek, a civil szervezetek, a másként gondolkodók ellen: indulatokat korbácsolt fel, gyűlöletet gerjesztett, ellenséget kiáltott, félelmet keltett a megriadt emberekben. Emlékezzünk csak a menekült-hisztériára: átverve az Európába igyekvőket Budapestre terelte őket, látványos propaganda-filmeket készített róluk, majd – az addig inkább támogató – lakosság többségét ellenük hergelte; majd a „migráns-helyzetre” hivatkozva, 2015. óta kihirdette és folyamatosan megújítja a rendkívüli állapotot Magyarországon!
Közben menekülteknek se híre, se hamva!
Orbán rendszere is a generált, fölfokozott, állandósított félelemre épül!
Mindegyik rendszer kialakulásban van egy közös elem: a valós vagy kreált sokk következtében előálló pillanatnyi bénultság, megrökönyödés, elbizonytalanodás és az a zsarnok számára kedvező pillanat a tartós leigázásod intézményeinek a megteremtésére! Amikor félsz, védelemért esedezel, veszélyérzeted csak a konkrét félelmed elhárítására ösztökél Persze, hogy az „erős” államhoz fordulsz és tőle vársz védelmet: bármi áron! Azt se bánod, azt se veszed észre ilyenkor, hogy vakká, süketté, kiszolgáltatottá váltál, kisgyerekké, és ugyanúgy elfogadod a segítséget is, meg a segítség ürügyén kapott büntetést, korlátozást, tiltást is! Mert gondold meg: mennyire véd meg Téged félelmeidtől a sajtó szabadság sárba tiprása; az önkormányzatiság szétverése; a civil szervezetek és kezdeményezések vegzálása; diákok maximális pénzbírsággal sújtása; az igazságszolgáltatás politika célokra történő fölhasználása és még hosszan lehetne folytatni a „védelmi intézkedések”-et.
A zsarnokság „valamilyen kedvező vészhelyzetből” (James Madison) születik! Hát még ha a zsarnok maga teremti, alkotja, manipulálja a helyzetet „vészhelyzetté”!
És innentől kezdve, amikor erre rádöbbensz, már nem maradhatsz puszta szemlélődő!
2018. 03. 27. kedd
„Legyünk már túl ezen a „választáson”.” – írja valaki a Facebookon.
És: akkor jobb lesz?
Akkor is, ha így lesz? Vagy, ha úgy? És ha sehogy se lesz, mert az ózonvédő pecás nem hirdeti ki? Mit tudom én, miért nem. Csak, ahogy mondta annak idején a kiflicsücsköt lopó, szőke-csoda nyugdíjszakértő. Mert kikaptunk a Kazahoktól. Mert a Gyurcsány, mert az „elmútnyócév”, mert a zemberek, mert a szadesz, mert a szocik, mert a Soros!
„Legyünk már túl ezen a „választáson”.” – írja valaki a Facebookon.
És akkor mi lesz?
Megy majd minden tovább, ahogyan eddig? Folytatódik majd tovább a városi a nagy közvilágítási projekt; minden városba eljut majd az alulról fűthető füves pályák gründolása, a nyerő vállalkozások einstandolása; hát a diákok vegzálása is sokasodik majd; nem beszélve a közjegyzői okiratok magyarázgatásáról? Hát a külföldre menekülők áradatával mi lesz? És az emberek magas ívben való le@arása?
„Legyünk már túl ezen a „választáson”.” – írja valaki a Facebookon.
És: akkor jobb lesz?
Káosz lesz? Mert csak kis-győzelem lesz vagy kis-vereség? Mert a kicsit győzők, kicsit vesztők nem tudnak majd megegyezni? Mert kimennek az utcára a vesztesek? Mert kimennek a győztesek is? Megint lesz Békemenet, hídfoglalás, taxisblokád?
„Legyünk már túl ezen a „választáson”.” – írja valaki a Facebookon.
És: akkor jobb lesz?
Akkor is kell majd választani! Akkor is kell majd dönteni! Ahogyan most is, meg holnap is, meg április 8-án is!
Akkor mire fogjuk mondani: „Legyünk már túl ezen …”
2018. 03. 25. vasárnap
„Na ugye”, írta ki ’eccer’ a miniszterelnök a Facebook oldalára.
Na ugye – írjuk ki már sokadszorra a Facebook oldalunkra!
És ez most így megy már egy jó ideje, így fog ez menni még egy jó ideig (április 9-ig biztosan):
Pedig milyen egyszerű lenne:
• „Na ugye”, mert nem mennek már ki orvosok, ápolók, megélni nem tudók Londonba, Bécsbe, Madridba;
• „Na ugye”, mert minden kórházi mosdóban van szappan, de nem csak néhány percig, mert a Kétfarkúak bevitték;
• „Na ugye”, mert ehető az ebéd az óvodákban, iskolákban, kórházakban, szociális otthonokban
• „Na ugye”, mert minden ember le és fel tud jutni a metrókból az akadálymentesítés miatt;
• „Na ugye”, mert a foglalkoztatási statisztika nem a rabszolga-közmunka irreális bővülése miatt „szépül”;
• „Na ugye”, mert a közmédia nem csak a hazugságokat fröcsögi nap mint nap;
• „Na ugye”, mert a nyugdíjasok nemcsak csirkelábat rágcsálhatnak ünnepkor;
• „Na ugye”, mert az ovisoknak nem kell énekelniük a „hatalmasságnak”: „A szívünkben hála ragyog, a szívünkben szeretet, felépült az új óvodánk, örüljetek, gyerekek. Hatalmas, szép ablakokon a nap fénye beragyog, körülnézünk, és minden fala átölel és mosolyog”;
• „Na ugye”, mert nem hallatszik több „patkányozás”, „sorosozás”;
• „Na ugye”, mert az előzetes letartóztatás „korlátlan” intézménye nem politikai célokat szolgál;
• „Na ugye”, mert Ady, József Attila, Radnóti megbecsült költők lettek, nemcsak Wass Albert, Bayer Zsolti;
• „Na ugye”, mert nemcsak papíron rövidülnek a várólisták;
• „Na ugye”, mert Budapest, Pécs, Debrecen ugyanolyan élhető város lett, mint Bécs, Brüsszel;
• „Na ugye”, mert már nem kell „Na ugye”!
Igaz, akkor nem jutna a zsebekbe, az offshore cégekbe, a stadionokra, a kastélyokra, a vadászatokra; nem lehetne „annyit” lopni, megvesztegetni, korrumpálni; a lámpa-biznisz is veszteséges lenne; nem hevernének annyian az árokpartján szándékosan ott felejtve!
Kedden megint lesz egy „Na ugye”, mert a skótokkal játszik a magyar „válogatott”.
Aztán április 8-án is lesz egy „Na ugye”, mert …
2018. 03. 24. szombat