
Orbán Viktor nem antiszemita – hallom mindenhonnan: volt és mai ’fideszesektől’, volt ’szadesosoktól’, a művelt és hangadó mainstream értelmiségiktől. A mai Fidesz vezérkara, elnöksége, hangadói sem azok – hallik ez is.
Mégis: mitől vannak a rossz érzéseim, kételyeim. Biztos bennem van a hiba, biztos én nem veszek észre valamit, biztos én vagyok érzékenyebb a kelleténél, biztos én megyek mindig szembe a forgalommal.
Olvasom Görgey Gábor könyvét, A kivégzés éjszakája című regényét. A kíméletlen szembenézését a magyar uralkodó elitnek, arisztokráciának a Horthy korszak béli, az Auschwitzhoz, az iparosított népírtáshoz egyenesen vezető magatartásával. A megbecsült, köztiszteletben álló régi arisztokrata család nem volt antiszemita, ’csak’ az apa, a katonatiszt néha eljárt a fajvédőkhöz, akinek a különítményes Prónay, egyszerűen Pali, huszártiszt bajtárs. Akinek a „… szobájában, az egyik könyvespolcon felakasztva állt egy furnérlemezből kivágott különös figura. Fekete kaftános, fekete kalapos, szakállas és pajeszos, kezében könyvet tartó rabbi. A talpától hátrafelé félkörösen ívelt vékony vashuzal, a végén ólomsúly. És ha a figura talpán elhelyezett kis hegyes kétágú villával a polc széléhez akasztották, arccal a könyvek felé, az ólommal pontosan kiegyensúlyozott rabbi hosszan hintázott előre-hátra…”. „… Ez remek! Micsoda ötlet! A büdös zsidó itt hajlong a könyveid előtt! Mint a jeruzsálemi panaszfalnál… De ebben az országban már hiába hajlong. Kiirtjuk őket mind egy szálig!”. Szóval, ott volt a könyvespolcon. Befelé fordítva, az a figura. És hajlongott éjjel-nappal. És közben ők, a tisztikar, az arisztokrácia, az országot vezető előkelőségek persze megvetették az antiszemitákat, a nyíltan zsidózókat.
És ma?
A nyers, nyílt beszéd nem divat. Most megint a kódolt szövegelés korát éljük: ’Sorosozás’, ’a bűzlő végtermékezés’, ’az orgoványi erdőzés’, ’a kártékony állatozás’, ’a parlamenti listázás’ és még lehetne folytatni a sort. Közben összemosolygás, kacsintás, halk helyeslés – és az élet megy a tovább, a rendes kerékvágásában. Itt minden rendben van, semmi gond. Persze vannak cigányaink, akikkel kezdeni kéne valamit, de ezt megoldjuk – mondta a miniszterelnökünk két stadionavatás között.
Viszont ezek a ’migráncsok’, ezek a ’90 százalékban fiatal, életerős férfiak’, ezek már komoly terrorveszélyt jelentenek, meg az asszonyaink meggyalázását, meg… És akkor Brüsszel ránk tolja ezeket a büdös, mosdatlan senkiket. És az „előretolt hazai politikusok”, „hazai gazdasági érdekeltségek” nem a magyar nép érdekeit védik, hanem az ellenséges, a brüsszeli hatalmakat szolgálják!
Nincs semmi baj. Még nincs semmi baj. Ugyan az indulat már gerjed. Ugyan már el-elcsattannak pofonok, ugyan a média-gépezet már beindult, de még nagyobb baj nincs.
Még csak Körmendről terjednek álhírek. Még csak Köln, Bécs meg tudom is én melyik város, kreált eseményeit lehet fölhasználni ijesztésül.
De már érik. Már büdösödik a sajt.
A zsidó meg csak hajlongjon ott a polcon…
2016. május 15.
Egy Budapesthez közeli, majdnem 3200 lakosú községben a KLIKK megszünteti az általános iskolát. Nem nagy ügy. Nem egyedi eset a mai Magyarországon. A község képviselő testülete is egyetért a javaslattal. Ebben sincs(??) semmi különös. Igaz, az iskolát nemrég újították föl, néhány éve még jóhiszemű integrációs kísérlet is zajlott ott, de ez már a múlté, nincs semmi baj. Ami nem megy, azt ne erőltessük.
Ahogy az Orbántól várható volt. Amióta Ő az Orbán. Most már harmadik országlása alatt minden alkalommal. Az Orbán Viktor uralta, akarom mondani: vezette kormány megint erőszakot követett el. Nem megbeszélte a ’néppel’, nem megkérdezte a ’népet’; javaslatát nem vetette alá a törvény szerinti demokratikus előkontrollnak, az aláírás-gyűjtésnek, hanem egyszerűen élt a törvény adta lehetőséggel és a 
A legenda épül, a legendák köztünk élnek.
Vasárnap van. Most süt a nap. A kutyák: Kyra és Dance – túl a reggelin – csendesen fekszenek a fűben. Egy kis-rigó füttyent néha egyet-egyet, még a szél sem borzolja a kerti tó vizét. Minden békés. Csak a számítógépem ventilátora nem nyugszik, hűtenie kell a processzoromat, túl sok a hír, túl sok az emésztendő információ, földolgozandó tudósítás: mi az igaz, mi a hamis, mit kell komolyan venni, és mi a manipuláció?! Processzor a megmondhatója.
I.