dr. Radnai György bejegyzései

A háttérben, a mélyben – avagy „előretolt hazai politikusok”, „hazai gazdasági érdekeltségek”…


Orbán Viktor nem antiszemita – hallom mindenhonnan: volt és mai ’fideszesektől’, volt ’szadesosoktól’, a művelt és hangadó mainstream értelmiségiktől. A mai Fidesz vezérkara, elnöksége, hangadói sem azok – hallik ez is.
Mégis: mitől vannak a rossz érzéseim, kételyeim. Biztos bennem van a hiba, biztos én nem veszek észre valamit, biztos én vagyok érzékenyebb a kelleténél, biztos én megyek mindig szembe a forgalommal.
Olvasom Görgey Gábor könyvét, A kivégzés éjszakája című regényét. A kíméletlen szembenézését a magyar uralkodó elitnek, arisztokráciának a Horthy korszak béli, az Auschwitzhoz, az iparosított népírtáshoz egyenesen vezető magatartásával. A megbecsült, köztiszteletben álló régi arisztokrata család nem volt antiszemita, ’csak’ az apa, a katonatiszt néha eljárt a fajvédőkhöz, akinek a különítményes Prónay, egyszerűen Pali, huszártiszt bajtárs. Akinek a „… szobájában, az egyik könyvespolcon felakasztva állt egy furnérlemezből kivágott különös figura. Fekete kaftános, fekete kalapos, szakállas és pajeszos, kezében könyvet tartó rabbi. A talpától hátrafelé félkörösen ívelt vékony vashuzal, a végén ólomsúly. És ha a figura talpán elhelyezett kis hegyes kétágú villával a polc széléhez akasztották, arccal a könyvek felé, az ólommal pontosan kiegyensúlyozott rabbi hosszan hintázott előre-hátra…”. „… Ez remek! Micsoda ötlet! A büdös zsidó itt hajlong a könyveid előtt! Mint a jeruzsálemi panaszfalnál… De ebben az országban már hiába hajlong. Kiirtjuk őket mind egy szálig!”. Szóval, ott volt a könyvespolcon. Befelé fordítva, az a figura. És hajlongott éjjel-nappal. És közben ők, a tisztikar, az arisztokrácia, az országot vezető előkelőségek persze megvetették az antiszemitákat, a nyíltan zsidózókat.
És ma?
A nyers, nyílt beszéd nem divat. Most megint a kódolt szövegelés korát éljük: ’Sorosozás’, ’a bűzlő végtermékezés’, ’az orgoványi erdőzés’, ’a kártékony állatozás’, ’a parlamenti listázás’ és még lehetne folytatni a sort. Közben összemosolygás, kacsintás, halk helyeslés – és az élet megy a tovább, a rendes kerékvágásában. Itt minden rendben van, semmi gond. Persze vannak cigányaink, akikkel kezdeni kéne valamit, de ezt megoldjuk – mondta a miniszterelnökünk két stadionavatás között.
Viszont ezek a ’migráncsok’, ezek a ’90 százalékban fiatal, életerős férfiak’, ezek már komoly terrorveszélyt jelentenek, meg az asszonyaink meggyalázását, meg… És akkor Brüsszel ránk tolja ezeket a büdös, mosdatlan senkiket. És az „előretolt hazai politikusok”, „hazai gazdasági érdekeltségek” nem a magyar nép érdekeit védik, hanem az ellenséges, a brüsszeli hatalmakat szolgálják!
Nincs semmi baj. Még nincs semmi baj. Ugyan az indulat már gerjed. Ugyan már el-elcsattannak pofonok, ugyan a média-gépezet már beindult, de még nagyobb baj nincs.
Még csak Körmendről terjednek álhírek. Még csak Köln, Bécs meg tudom is én melyik város, kreált eseményeit lehet fölhasználni ijesztésül.
De már érik. Már büdösödik a sajt.
A zsidó meg csak hajlongjon ott a polcon…

2016. május 15.

Tiltakozás…

Egy Budapesthez közeli, majdnem 3200 lakosú községben a KLIKK megszünteti az általános iskolát. Nem nagy ügy. Nem egyedi eset a mai Magyarországon. A község képviselő testülete is egyetért a javaslattal. Ebben sincs(??) semmi különös. Igaz, az iskolát nemrég újították föl, néhány éve még jóhiszemű integrációs kísérlet is zajlott ott, de ez már a múlté, nincs semmi baj. Ami nem megy, azt ne erőltessük.
Még akkor se, ha nincs más megoldás. Még akkor se, ha néhány év múlva újra kiderül, hogy a megszüntetés következményei sokkal rosszabbak, durvábbak lesznek, zsákutcába vezetnek. És az a néhány év elvesztegetett idő nagyon fog hiányozni.
De ma, ez van, ez a helyzet. Ilyen a közhangulat, ezt akarja a közvélemény. Ma ez az uralkodó trendi. Ma nem a megoldások, hanem az ellenség-képzés korát éljük. Ma nem a feszültségek oldása, hanem a keltése a föladat. Ma gyengeség a tolerancia, a szolidaritás; és erő az elnyomás, a gyengébb megvetése, a másság megalázása, az idegen gyűlölete. Ezt harsogják a Lendvay utcától a Kossuth térig, a Fidesz székháztól, a KDNP irodákon át a Jobbik főhadiszállásig, és nemcsak ott, hanem Vereckétől Dévényig is, mindenütt! Ebbe totálisan beletartozik egy kis, községi iskola bezárása is. Amit a helyi lakosság már úgyis elfogadott. Hiszen a jobbmódú, nemroma gyerekek már úgysem oda járnak, hanem a környező települések iskoláiba.
Eldöntött ügy volt ez, már régóta, kérem szépen.
De most itt ’export’ lesz, még roma gyerekek ’exportja’ is akár, hiszen ez meg fog valósulni. Hiszen ezek a gyerekek most a környező helyiségek levegőjét fogják elszívni az ott élő gyerekektől. Hiszen ott sincsenek meg a feltételek a fogadásukra. Hű: mi lesz ebből?!
Hát, mi lenne. Természetesen a környező települések önkormányzatai egységesen kikérik maguknak, hogy hozzájuk betelepítsenek idegen gyerekeket. Ez nem járja! Nem értünk egyet, hogy ránk erőltesse a KLIKK az akaratát – fogalmazzák meg egyhangú testületi szavazással megerősítve, sőt erősítsük tovább a ’magyar’, akarjuk mondani, a ’helyi’ (vélt) érdekeket, gyújtunk majd aláírást is, aztán szervezünk helyi népszavazást úgyszintén! A gyerekek meg le vannak sza@va, csináljanak, amit akarnak, ugyan ők nem tehetnek róla, de nekik úgyis annyi! Akkor meg.
Semmi nem változik. Minden ugyanúgy, ahogy régen. Itt minden mozdulatlan. A kérdések ugyanazok, és a válaszok is.
Ezer éve.

2016. május 13.

Nép! Szavazunk?!

Ahogy az Orbántól várható volt. Amióta Ő az Orbán. Most már harmadik országlása alatt minden alkalommal. Az Orbán Viktor uralta, akarom mondani: vezette kormány megint erőszakot követett el. Nem megbeszélte a ’néppel’, nem megkérdezte a ’népet’; javaslatát nem vetette alá a törvény szerinti demokratikus előkontrollnak, az aláírás-gyűjtésnek, hanem egyszerűen élt a törvény adta lehetőséggel és a Parlament elé terjesztett egy kérdést országos népszavazás elrendeléséről. Az Országgyűlés lakáj-többsége, a szélsőjobbos párttal közösen aztán minden további nélkül, a zsarnoki rend logikájának megfelelően elrendelte a népszavazást!
De most, a „legnagyobb kisebbségnek”, a Fidesznek, pontosabban vezérének, Orbán Viktornak, önös, hatalmi céljai megvalósításához szüksége van a többségre, mert „Az országos népszavazás érvényes, ha az összes választópolgár több mint fele érvényesen szavazott, és eredményes, ha az érvényesen szavazó választópolgárok több mint fele a megfogalmazott kérdésre azonos választ adott.” Azaz értsük meg: ennél a szavazásnál a nem-szavazás a legerősebb véleménynyilvánítás. A népszavazásnál ugyan lehet virtuálisan kétharmadot szerezni, a leadott szavazatok kétharmadának elérésével, de eredményességet nem: itt a kisebbség béli többség nem ér győzelmet, ráadásul ezért a kudarc még politikailag sem hasznosítható!
Egyébként, miről is van szó, mi az a probléma, amit az Orbán-kormány népszavazási kérdéssel akar „megoldani”? „Magyarországnak a brüsszeli rendszer szerint 1294 – Görögországból 988, Olaszországból 306 – menekültet kellene befogadnia a tavaly ősszel meghatározott 160 ezres számból.” Értitek? 1294 embert, 1294 menekültet vagy csak jobb életért elindulót. Egy évben, közel húszmillióan jönnek egy vagy több napra Magyarországra, megnézni az országot, ismerkedni a szokásainkkal. Igaz, nem maradnak itt örökre; igaz, nemcsak Afrikából, a Közel-Keletről érkeznek hozzánk. Igaz, csak nézelődnek néhány napot, aztán elmennek. Igaz az is, hogy közben itt hagynak közel 2,5 milliárd eurót.
Szóval: mi a dörgés? Az a nagy büdös dörgés az, hogy félünk: mi lesz velünk, mi lesz a gyerekkel, az unokával, a nagyival. Az, hogy hideg van, hogy a hónap végén nincs mit enni, hogy a gyerek cigijét, mobilszámláját sem tudjuk már rendesen kifizetni. Az, hogy nem jutunk ötről a hatra: mit ötről a hatra, mernek bele a levesbe. Az, hogy ezt nem tudjuk megakadályozni, és ezért bizonytalanok vagyunk: mi lesz holnap? Most meg itt van ez is, hogy jönnek hozzánk dögivel. Azt sem tudjuk kicsodák, mit akarnak. Meg aztán furcsák, a szaguk is, olyan más. Meg, ahogyan öltözködnek, ahogy a nők is kinéznek, ahogy takarják magukat. Meg olyan harsányak, erőszakosak. Annyi mindent mondanak róluk a TV-ben is, hogy náluk a nők nem is emberek, hanem prédák; hogy a feleség verve jó. Hiszen Orbán is megmondta: ezek el akarják venni a hazánkat, az asszonyainkat. A munkánkat.
Persze. 1294-en.
Nem látsz a szemedtől? Mért kell mindent elhinned? Hisz ’csak’ arról van szó, hogy félsz, hogy aggódsz, hogy Orbán ezt pontosan látja, ezért kur@ára ráerősít a félelmedre. Hogy persze már ő is fél, már kiba@ottan szorong, retteg. Mert már látja a véget, az elkerülhetetlen elszámolást, amit minden nap, órában, percben el akar kerülni. Ezért kell ide a háború, a szabadságharc, az ellenség, aki a bűnbak, a fő gonosz. Ezért lesz most népszavazás is, semmi másért. Ez megint Orbánról fog szólni: a haza megmentőjéről.
Mert miről akar benneteket megszavaztatni a vezér, a kormány?! Amire semmi ráhatásod sincs, amibe semmi beleszólásod nincs: mintha arról szavaztatna, hogy állítsátok meg a föld forgását, vagy a nap körüli mozgását. Térj végre magadhoz! Ismerd meg az adottságaidat, a lehetőségeidet, és értsd meg végre az érdekeidet!
Ne szavazz, Bojkottálj!
2016. május 12.

Macsók, egymás közt

• nagy vagy, Lajos
• tényleg, Főnök?
• a szívemből szóltál
• azt is akartam
• mintha a frakció nevében beszéltél volna
• majdnem, Főnök, majdnem
• uralod tegnap óta a médiát
• azt mondtad, Főnök, hogy csapjunk a lovak közé, mert ez a langyos vizes sunnyogás nem segít nekünk
• nem is, mert mi, ha kell, kiállunk, he meg nem, akkor nem állunk
• és most kellett, ugye, Főnök?
• nagyon jól csináltad, mindazonáltal nem tudom, hogy jó volt-e a focit belekeverni
• az csak áttételes
• még eszébe jut valakinek a Platini, róluk meg mi
• Főnök, a Platininek nem volt erőszakos nemi közösüléses kísérlete
• az nem, de voltak szerződései
• az igaz, de nem rúgott földönfekvő játékosba
• azt nem csinálta, de fölvette a zsét
• azt föl
• nahát, akkor, mi van a Ducza Anikóval, a Lantos második feleségével
• mindent cáfol, őt nem bántották
• és ezt el is mondja?
• már elmondta
• akkor rendben, de azért Lajos, a lányaidat ne engedd most egyedül az uszodába…
2016. május 11.

Az uszító

A legenda épül, a legendák köztünk élnek.
Apjától hajdanán kapott egy irgalmatlan pofont, aki máskor is „hihetetlenül megvert”-e, megalázta. Később Gyurcsány, egy választási tv-vitán – ugyan szellemileg, nem fizikálisan – csúfosan tönkreverte. Attól fogva menekül az ilyen helyzetek elől. Azóta nem is verik meg: építi a ’legyőzhetetlen vezér’ nimbuszát!
Gyurcsány ’egyszer’ azt mondta, hogy „hazudtunk reggel, éjjel meg este…”. Erre Ő rá-kontrázott egy nagyot egy CNN interjúban, amikor azt nyilatkozta: „Soha nem hazudott az embereknek.”. Azóta menekül az egyenes kérdések megválaszolása elől: építi a ’sohasem hazudó vezér’ nimbuszát!
Ő a tettek embere, aki cselekszik, amikor kell; támad, amikor szükséges; rombol, amikor azt látja jónak; és létrehoz, amikor érdekei úgy kívánják. Egyik kedvenc mondása: „… ne figyeljenek arra, hogy mit mondok. Egyetlen dologra figyeljenek, amit csinálok.(..) A tettek beszélnek.” Építi ’a vezér a tettek embere’ nimbuszát!
Itt élünk Európa közepén, Kelet és Nyugat határán. ’Kompország’ vagyunk, s a komp sohasem pihenhet kikötve az egyik, vagy a másik parthoz. A biztonsághoz kiváló révészre van szükség, aki ismer minden gázlót, zátonyt; aki ismeri a haragvó folyót is. Aki mindig jó időben és a jó partnál állítja meg a kompot. Aki csak akkor indul, amikor lehet! Építi a ’mindig jól döntő vezér’ nimbuszát!
Kis ország, kis nép vagyunk, nem is a legfejlettebbek közül való. Ki vagyunk szolgáltatva az erősebbeknek, a nagyobbaknak, a terjeszkedőknek. Tudnunk kell igazodni, megalkudni: akitől lehet, attól elvenni; akitől kilehet, attól kicsalni; akinek kell, annak ellentmondani; és csak akitől tényleg tartani kell, attól félni. az eligazodáshoz, a választáshoz bölcsesség kell. Építi a ’bölcs vezér’ nimbuszát!
És mindig jönnek új és új veszedelmek; mindig érnek újabb és újabb csapások, amiket el kell kerülni, ki kell védeni. Mindig éberen figyelni kell minden rezdülésre; érezni kell a nép minden rezdülését, fenn kell tartani a vezér nimbuszát! Ha ehhez ellenség kell, akkor legyen ellenség; ha ehhez félelem kell, akkor legyen rettegés; ha ehhez uszítás kell, akkor uszítsunk: semmi sem drága! Mert építeni kell ’a vezér’ nimbuszát!
Ha mindehhez erő kell, ha mindehhez zsarnokság kell, ha ehhez korlátozni kell, ha ehhez mindenáron meg kell tartani a hatalmat, akkor, nosza, csináljuk: „s a haza fényre derül”! Akkor vigyünk be akár szabálytalan mélyütéseket is; akkor hazudjuk le a csillagot is az égről; akkor csináljunk úgy, mintha cselekednénk, közben csak pofázzunk, pofázzunk, pofázzunk; akkor odázzuk el a döntéseket; akkor, és csak akkor legyünk bölcsek, ha a hatalmunk úgy kívánja. De a legendát akkor is alkotni, ’a ledönthetetlen vezér’ nimbuszát építeni kell!
A legenda épül, a legendák köztünk élnek, és mégis: a ledönthetetlen bálványok egyszer mindig ledőlnek, ugye tudod?!

2016. május 10.

„Az áldozat könnyen kapható volt…” – avagy az ’átba@ás’ művészete, profizmusa

Vasárnap van. Most süt a nap. A kutyák: Kyra és Dance – túl a reggelin – csendesen fekszenek a fűben. Egy kis-rigó füttyent néha egyet-egyet, még a szél sem borzolja a kerti tó vizét. Minden békés. Csak a számítógépem ventilátora nem nyugszik, hűtenie kell a processzoromat, túl sok a hír, túl sok az emésztendő információ, földolgozandó tudósítás: mi az igaz, mi a hamis, mit kell komolyan venni, és mi a manipuláció?! Processzor a megmondhatója.
*****
55 évvel ezelőtt, fiatal korában a tehetséges úszó – társaival, más tehetséges úszókkal közösen – többször szexuális erőszakot követett el. Az uszodában. Elítélték érte. A nagyját leülte. Azóta – a feledés homálya és a tagadhatatlan sikerei miatt megbecsült úszókapitány – az ország híres embere, és a hatalom egyik kedvence lett. A közéjük tartozó ’védett férfi’-vá vált.
De beba@ott a mennykő! Az a kurva, kiszámíthatatlan írott és elektronikus média. Az a rohadt sajtó. Meg az internet. Pedig már Kövér apánk is megmondta, hogy a „… keresztény, illetve a konzervatív értékektől eltérő szemlélet terjesztésében jelentős szerepet tölt be a nehezen szabályozható, ugyanakkor a nemzetközi tőke és a nagy cégek által ellenőrzött internet és média… a demokráciát veszélyeztető halálos fenyegetés… új totalitarizmus”. És megtörtént: a csoportos nemi erőszak megint felszínre került; valaki, valamiért egyszer csak bedobta a köztudatba, a zavaros, mindenki által használt, ezért korlátozhatatlan nyilvánosságba, és ezért a hír megállíthatatlanul elkezdett burjánozni, önállósodni, és a rohadt életben: hatni.
Ilyenkor mit lehet tenni? Ilyenkor mit kell tenni? Megbánást mutatni, tagadni, cáfolni, vádaskodni? Ilyenkor ’mi a teendő’. Mert már számtalanszor bebizonyosodott: a rossz reakció további akciókat és reakciókat szül; nem gyógyít, hanem még jobban elmérgesít! Na, jó, de itt és most nem is akárkiről van szó. Itt a hatalom, az erő, a haza ’katonájáról’ beszélünk, erről az oldalról nézve a dolgokat egészen másképp látszik a világ! Ez nem egy szokványos erőszak, itt nem az ’ucca’ embere: a büdös cigány, a rohadt betolakodó-migráns, a hajléktalan, a prekárius, a tiszaeszlári a tettes. Akkor állati egyszerű lenne a válasz, a megoldás. De itt más, magasabb szempontok a mérvadók! „A haza nem lehet ellenzékben”, valami félreértés lehet. Már a legfőbb vezető is megszólal, hogy ’láttassék’: itt az erőszak, nem erőszak; a szexualitás, nem szexualitás; itt az, nem az!
Akkor adjunk egy kis fordulatot az eseményeknek, változtassunk egy kicsit a dolgok menetén. Hiszen nem oly nehéz: hatalom kell hozzá, meg kell a brancs, a média-háttér, a haveri megmondóemberek, meg persze egy kis szerencse is, meg elgondolás. És már meg is van a megoldás: legyen „valami nőügy”, „a lányuk szeret, hogy is mondjam, kefélni”, „Ifjúkori hevületében elkövetett egy botlást”, „Most hoznak egy abortuszról szóló törvényt, akkor húsz-harminc év múlva majd előveszik azokat a nőket, akik megszakíttatták a terhességüket?”, meg a lány apja akkor vezető beosztású, főnök volt, azért volt per; és már meg is fordult a helyzet, mert már az áldozat a tettes, és a tettes az áldozat.
Ennyi.
De az áldozat él, sőt bátor, sőt nem akar megint áldozat lenni, és beleáll az ütközetbe, fölvállalja az arcát, a korábbi megaláztatását, és leleplezi a manipulációt!
Következmény?!
*****
De nemcsak ez az egy ’ügy’ van. És nemcsak ez az egy kísérlet a tisztára mosásra. Szinte már napi gyakorlattá lett kis hazánkban az ilyen típusú szerecsen-mosdatás’, ez már nem egyedi, elszigetelt esemény. Gondoljunk csak Schmitt Pálra, a legendás smittelőre; vagy a kiflicsücsök-lopó adóelkerülő Selmeczi Gabriellára; az unokatestvérét pénzzel kitömő Matolcsyra; a havi milliókért dolgozó Polt-feleség férjre; vagy a TAO pénzeket magánpénznek föltüntető Orbán Viktorra. És a sort végeláthatatlanul lehetne folytatni. Mindegyik ügy manipulációban fogan és végződik! És újból és újból fogan és végződik.
Vajon meddig?!
*****
Vasárnap van. Már nem süt a nap. A számítógépem ventilátora továbbra sem nyugszik, hűtenie kell a processzoromat, túl sok a hír, túl sok az emésztendő információ, földolgozandó tudósítás: vajon közülük mi az igaz, mi a hamis, mit kell komolyan venni, és mi a manipuláció?! Processzor a megmondhatója.
Vagy az ember: az olvasó, néző, hallgató, szavazó és egyszer majd döntő ember!
2016. 05. 08.

Időrendben…

1. Készítsél egy hírt, ami lehet álhír is, hogy betörtek a migránsok egy ablakot és megkergették a kézilabdás lányokat.
2. Ezt a hírt a ballib médiával hozasd nyilvánosságra.
3. Azonnal röpüljenek rá a kormányzati hírharsonák és terjesszék el, hogy a város fél, bizonytalan, frusztált.
4. A helyi politikai elit kormánypárti képviselője tegye meg a bejelentést és a feljelentést.
5. A rendőrség korrekt módon vizsgálja meg az ügyet és hozza nyilvánosságra a tényeket, tegye föl a honlapjára az igazságot: semmi nem igaz a hírből.
6. A helyi polgármester nyugtassa meg a kedélyeket.
7. A ballib hírforrás cáfolja, hogy tudósítója nem ellenőrizte a hírt.
8. Jelenjenek meg újabb ’tanúk’, akik: mástól hallották, mások látták, mások mondták típusú ’tényeket’ mondjanak.
9. A miniszterelnök bízza meg a belügyminisztert a kivizsgálással.
10. A ’főminiszter’ nyugtassa tovább a kedélyeket, hogy a bűnösöket meg fogják találni és büntetni.
11. A rendőrség újra cáfoljon.
12. Egy nappal később a rendőrség honlapjáról tűnjön el a rendőrségi cáfolat.
13. A rasszista párt szervezzen tüntetést a migránsok ellen a rend helyreállítása érdekében.
14. Ferenc pápa mondja el eddigi legkeményebb befogadáspárti beszédét.
15. Ria, Ria Hungária!

Tovább a folytatáshoz

Föl, föl a Várba – ma még ’csak’ a Parlament jut

• Árpikám, mikor lesz már végre kész
• hát, már kész van, Főnök, már minden vasúti kereszteződésben sípol is
• azt tudom, de most nem arról beszélek
• a kisvárdai stadionhoz még csak most fogtunk hozzá
• jól van, de most nem ez érdekel
• a Deutsch Tomiéké jó ütemben halad
• de a Puskás még csak le van rombolva, de most ez se érdekel
• akkor nem értem, Főnök: mi az, aminek mikorra kell késznek lennie?
• hát a Várnak, az új rezidenciámnak, az erkélynek, az új kupolának, a ’sóhajtó-híd’-nak, már be akarok költözni
• nagyon igyekeznek a Hauszmann-bizottságban, majd rájuk kérdezek
• ne kérdezz: költözni akarok
• de az még odébb van
• Árpikám, értsd meg, már így túl sokat és sokan beszélnek róla
• tudom, de ezt is belekalkuláltuk, már bedobtunk sok más dolgot is
• addig nem várhatok, amíg elkészül
• utazzon, Főnök, utazzon, Svájcban is van egy kis falu, ott van az offshorozóknak, a Csányinak, a Spédernek, meg a Matolcsy unokatestvérének is háza, biztos vendégül látnák, mint ahogyan a Lázár Janó is
• az nem ugyanaz
• akkor megszervezzük, hogy kezet rázzon a Donalddal, a Trump fiúval, republikánus jelölttel
• ez már jobb ötlet, megyek…

Tovább a folytatáshoz

Lámpavas és a Masiniszta – avagy a Mester és a Tanítványa

http://gyorgyradnai.eu/wp-admin/media-upload.php?post_id=2595&type=image&TB_iframe=1I.
Bogár László, Bayer Zsolt méltó tanítója vagy tanítványa, vagy mindkettő egyszerre, ráadásul még a címzetes harcostársa is; aki nem marad el uszításban az ötös számú párttagkönyv tulajdonosa mögött; és aki olyan meghatározó ’megmondóemberféleség’ a jobboldalon, a minap csudamód kiakadt egy táblán. Történt ugyanis, hogy egy rendezvényen, a „politikai alakzat szimpatizánsainak” a transzparensére az írták föl: „lámpavasra a kormány vezetőivel”! ’Na, már most és itt’, a feliraton Bogár László, a „legendás árokparton hagyó” ’professzor’, teljesen kiakadta magát, és mélyen elgondolkodott az időnek az ő folyásán és várható ismétlődésén, valamint „a politikai perverzió burleszkbe illő abszurditás”-án. Merthogy: mi lesz ebből – kérdezte felizgatva maga-magát, most még csak ez a tábla, aztán holnap meg az „ártatlan idiotizmus”-ból cselekvés lesz?!
Hogy is volt ez annak idején – folytatja a kérdezősködést önmagától a korábbi miniszter, hogyan is végezte Petőfi, aki királyokat akart akasztani, a nép nagy ünnepének gondolva azt a pillanatot. Hiszen nincs új a nap alatt, minden ugyanúgy indul, és ugyanúgy végződik majd – morfondírozik magában, mégis mindenki számára hallhatóan: akkor egy vers, most meg egy lámpavasas tábla, és már nyakig benne is vagyunk a „… brutális terrorakció” sorozatban. Ahogyan ez a francia forradalommal is történt – lódul meg a fantáziája: egy kis pornográf pamflettel indult minden, ami mára „a szexuális démonológiára épülő brutális uszítás történelmi prototípusává vált”. Aztán jöttek a fizikai agressziónak az ártatlan próbái (hintó-megállítások, trágár szavak); később a népi erőszak, ami aztán önjáróvá lett; majd utána a „szabadság első holokausztjának” nevezhető sötét történet (az őrjöngő tömeg által elkövetett mészárlás); és fokozódott tovább az „állami terror olyan gyilkoló gépezetét” beindítva; ami végül a „a szisztematikus, elmélyült „nagyipari” népirtás”-ba teljesedett ki. És már nem is olyan „ártatlan idiotizmus a lámpavassal fenyegető transzparens” – sugallja végső lökésként az aggódó ’gondolkodó’.
Bogár úr!
A történet nem ott kezdődött, hogy a transzparensre valaki(k) fölírta(k): „lámpavasra a kormány vezetőivel”! Nem a „politikai alakzat” utcára vonulása volt a kirobbantó ok. Hanem az uralkodó, urizáló elit gátlástalanságával; az egyszerű nép gyermekeinek a mérhetetlen lenézésével; a szeméttel teli árokba lökésekkel; a más-véleményeknek még csak a meg sem hallgatásával; a trafikokkal, a lopásokkal, ’a közpénz megszűnik közpénznek lenni’ gyakorlatával, a még valahogy működő ellátó-rendszerek – minden szakmai érvet nélkülöző – szétverésével, és még hosszan lehetne folytatni a sort. A miniszterelnök és a miniszter-szolgák! És kiszolgálóik, mint például maga is, Bogár László úr, azok, de e helyett magukat uraknak gondolták és gondolják: a törvények, a szokások, és ’mindenek’ felett állóknak képzelik, hát most táblát kaptak: „Dicsőséges nagyurak, hát/Hogy vagytok?”
II.
Keresztbe feküdtek. A sínekre. A híres kisvasút nem tudott elindulni. Pedig ott ’ragyogtak’ a vonaton a notabilitások. Élükön a főméltóságúval. A sínlerakóval. Az Európa-védővel, a legújabb kori ’törökverő’-vel.
És csahosaival. A földek és a stadion tulajdonosával. Meg a többi meghívottal. Meg a sok TEK-essel. Várniuk kellett. Micsoda skandalum, micsoda botrány: pedig mindjárt kezdődik a meccs is. A legfontosabb, a mindent eldöntő meccs. És nekik, várniuk kell.
De akkor jött Bayer Zsolt kidobó- és kiíróember. A bátor legény. A zsidókat és a cigányokat jól ismerő. A másodállásban masiniszta. A lincselős, a lejárató, a testápoló, a ’tűrhetetlenez’-ő.
És aki most új állást akar.
„Istenem, ha én lehetnék a masiniszta…”

2016. május 3.

 

2645


• Főnök, óriási siker
• mondjad Árpikám
• 2645
• ez meg mi a fityfene: Anikó földjeinek a mérete hektárban?
• dehogy, Főnök, ez egy publikusadat
• akkor a felcsúti kisvasút vonatszáma?
• Főnök, az nem lehet, hiszen a 2000 és 2999 közötti szám a Nyugati pályaudvarról induló budapesti elővárosi vonatokat jelzi, az meg nem indulhat Felcsútról, csak, ha a Főnök akarja, de még nem akarja
• akkor meg a felcsúti komák, az ivócimborák, az ultipartnerek, a nyertesek száma?
• az meg ’csak’ 1812 fő, nem Főnök, ez az NB 1-ben, a fordulok szerinti átlagos nézőszám
• ’nemá’, hát ez nem sok
• Főnök, dehogyisnem: ez fantasztikus, lenyűgöző, elképesztően sok, hatalmas a növekedés is
• azt mondod?
• persze, hogy ezt mondom, persze, hogy ezt mondjuk, mindenki: még a Platinivel is kimondtatjuk, meg a Blatterrel is, már közel 300-zal növekedett fordulónként a nézőátlag
• és, ez olyan sok?
• ne izéljen má’, Főnök, ez legyen most a vezető hír a Matolcsy vezetőszárnyon való elvezetése helyett
• mért, a Gyurit látta valaki is vezetőszárnyon?
• még nem, Főnök, de sokan látnák
• amíg én leszek az ’ég és a föld’, addig ilyet nem fognak látni
• de beszélnek róla, az se nem jó
• jut szembe: ’szóni’ kéne a Csányinak: cseréljék má’ föl az NB II-t az NB I-gyel…

Tovább a folytatáshoz