„Az egyik gondolkodik, tehát létezik, a másik meg nem tud gondolkodni, de azért ő is létezik. Már most mi a pontos különbség kettőjük között?”
Chalmers zombijai, 30 másodperc filozófia, Partvonal Kiadó 2011.
„Gede a repülőtérre tartva az út szélén ballagott, amikor egy luxus minibusz állt meg mellette, dr. Zseb Napóleon miniszterelnök szállt ki belőle. Épp Londonból érkezett, ahol Messi-díjjal tüntette ki magát.
– Ne félj, barátom – mondta résztvevő mosollyal – , tudhatod, hogy én nem hagylak az út szélén, hanem belöklek az árokba.
Gede egy pillanat múlva már a vízlevezető csatornában találta magát. A terepjáróból gratuláló szövegek hallatszottak: – Nagy voltál, Tábornok! Ez még jobb volt, mint amikor hagytad, hogy az öregasszony kezet csókoljon neked.
– Finom angolos humorod van, meglátni, hogy Oxfordban iskoláztál. A miniszterelnök szerényen elhárította a dicséreteket:
– Ismerhettek, fiúk: én mindent az emberekért teszek, és semmit sem az emberek ellen.
A mikrobusz elrobogott. Gede kimászott a dágványból, a füléről leszedett egy odatapadt vadkapor szálat. Felismerte a miniszterelnököt, harag fogta el iránta, megfogadta, nem felejti el ezt a bántalmazást.”
Moldova György: Zsidómentes övezet, Urbis Könyvkiadó, 2014.
Mi is az, hogy „IRODALOM ÉS POLITIKA”?
2014. március 12.
Márpedig ha van valami, amit a mai irodalom nem mutat, az éppen ez az egység. Az irodalom tele van alternatívával, mert továbbra is úgy írnak, mintha még lenne ellenhatalom, ellenkultúra, alternatív szociális kozmosz. Az irodalom egyik lehetséges nézete ma, hogy az egykori szabad politika halvány nyoma. – Tamás Gáspár Miklós 2flekken.
TÓTH ÁRPÁD
ISTEN TÖRÖTT CSELLÓJA, HALLGATOK
Én csönd vagyok. Itt ne keress zenét.
Olyan vagyok én ebben a világban,
Mint az a gordonka, amelyet láttam
Egy szép úri szobában, a sarokban.
Húrjai elpattantak. A nyakán
Gyászfátyol van átvetve, néma flór.
S mégse volt érzelgős tárgy. Némi por
Fedte már. Megbékélt évek pora.
Oly fájdalom volt rája írva, melynek
Már csöndje a szent, mint a remetének,
Ki elfelejtett beszélni az évek
Magányában, – s cellája küszöbén.
„Nem akarnak dolgozni, de a munkaerő piac sem kér belőlük, vagyis marad az élősdi lét, mert élni kell. És ezeknek az embereknek is mondani kell valamit. Orbán Viktor látja ezt a csapdát, csak nem beszélhet őszintén a valóságról. Nem derülhet ki, hogy ezeket az embereket igenis ott kell hagyni az út szélén, mert ha nem így teszünk, akkor a többiek soha nem fognak célba érni.” Bogár László
Tegnap meg-hallgatósat játszottunk az osztályban, mert most ennek jött el az ideje. Mindig van, aminek eljön az ideje: a kis-Alföldi Robi is mondta, hogy most a „hangosan ordítás” ideje van. A buta Szanyi szerint a vendéglátás ideje jött el, de mi ezt nem hittük el és lebarmoltuk a Szanyit. A kis-Tuareg szerint pedig már az Ország Gyűlése Mozgalom elindítására se kellene sokáig várni, de még úgy látszik, hogy kell. Persze az időre rá kell érezni, hogy itt van – mondta a kis-Fletó, de én ezt nem értettem, hogy mit jelent, mert az időt én nem érzem, csak azt, hogy a matek órán lassan megy, a tesin pedig röpül: a franc érti ezt.
Tovább a folytatáshoz
Kazánt súroltam; vágtam sarjat;
elnyúltam rothadt szalmazsákon;
bíró elítélt; hülye csúfolt;
pincéből tódult ragyogásom.
Csókoltam lányt, aki dalolva
ropogós cipót sütött másnak.
Ruhát kaptam és könyvet adtam
a parasztnak és a munkásnak.
Egy jómódú leányt szerettem,
osztálya elragadta tőlem.
Két naponként csak egyszer ettem
és gyomorbajos lett belőlem.
Tovább a folytatáshoz