Tóth Árpád
Hát rossz vagyok? szótlan? borús? hideg?
Bocsáss meg érte. Hisz ha tudnám,
A világ minden fényét s melegét
Szórva adnám.
Kastélyokat. Pálmákat. Táncokat.
Ibolyákkal a téli Riviérát.
Vagy legalább egy-egy dús, összebújt,
Boldog órát.
De most oly nehéz. Most egy sugarat
Se tudok hazudni, se lopni.
Vergődő és fénytelen harcokon
El kell kopni.
Az Antikrisztus napjai ezek,
Csillog a világ szörnyű arany-szennye.
Röhögő senkik, balkörmű gazok
Szállnak mennybe.
RTL Klub. Extraprofit. Pfúj! Adót neki. El kell venni. Nem jár neki.
Aránytalan, progresszív adót neki. Mert nem adta el a csókosnak. Mert nem tapsol föltétel nélkül. Mert nincs a csapatban. Mert nem a mi kutyánk kölyke.
Közgép. Mészáros és Társa. Extraprofit. Hurrá! Adókedvezményt neki. Visszatérítés nélküli állami támogatást juttatni hozzá. Jár neki!
Arányos közteherviselést. Lineáris személyi jövedelemadót. A mieinknek. A követőinknek. Az alattvalóinknak.
Gazdaságpolitika. 2014. Magyarország.
ui: Nézem a szakértőt az ATV Egyenes Beszéd című műsorában. „Fingja” sincs arról, hogy mi az extraprofit jelentése. Még Marx nevét kiejteni is szégyelli. Megyünk előre. A szakadék felé.
Tegnap uralta a médiát lsimonlászló. „Könnyelműen” benyújtott egy módosító törvényjavaslatot a „reklámadó” törvényhez.
Nem jó ez így, – mondta simicskalajos média-mogul lázárjánosnak, mindenek megbízott urának– nem tudjuk rendesen átvenni a piacot, ez az rtlklubbos bagázs így verhetetlen. Rendben, – válaszolta a földi helytartó – megbeszéltem a kormányzóval, beindulhat a szokásos verkli: egyéni képviselői javaslatként benyújtunk egy reklámadó törvényjavaslatot, hogy vita szakmai egyeztetés nélkül lezavarható legyen. Mint mindig, olyan fogja beadni, aki nem ért hozzá, mert csak zavar lenne a hozzáértésből. Így könnyebben tudja majd a sajtó előtt megvédeni, mert csak be kell tanulnia a szöveget, amit írnak neki. Erre tök jó lsimonlaci, mert ő szép verseket is tud írni ezért hiteles lesz. Aztán iratunk egy módosítót is vele, hogy minden tuti legyen, lenyomjuk őket. Aztán mindent Junckerre kenünk és folytatjuk a szabadságharcot, ez elbukhatatlan! De aztán pontosan fogalmazzátok meg a megrendelést, hogy a mieinket ne sújtsa adó, csak azokat a rohadt luxemburgi oligarchákat.
De kicsi volt a bili! Kilógott belőle lsimonlaci keze, lába és a szája is: a szagtól megszállta az ihlet és azonnal verset írt, már a piszkozattal is elégedett volt, ezért rögtön elszavalta, úgy ízibe’. Belesült a szavalásba, nem volt a közelben, csak telefonközelben súgó, így aztán a cenzúra kellett volna, de az sem volt a közelben – még!
„A cél: hogy minél több magyar legyen képes illúziók ködétől, a demagógia lángolásától távol, nyugodt szemmel beletekinteni a valóságba, mely ma, sajnosan tudjuk, számunkra nemigen nyújt vonzó képeket. De amíg ezt el nem érjük, sem nemzeti célkitűzésekről, sem nemzeti öntudatról nem beszélhetünk, csak éppen délibábokra támaszkodva. … Jól tudjuk, hogy ezt a nemzeti öntudatot nem lehet máról-holnapra megteremtenünk. Az útnak közbeeső állomásai vannak. Egyik: a lelki kapcsok fenntartása és megszilárdítása, mely a trianoni határok közé szorult magyarságot köti össze leszakított testvéreivel… A másik állomás: szociális megértés életrekeltése minél több magyar lélekben. Ennek hiánya társadalmunknak legsúlyosabb jelensége.”
Szekfű Gyula: A magyar folyóirat problémája. Magyar Szemle, 1927.
„A törvényhozói hatalom könnyen átváltozhat pártdiktatúrává, majd kormány abszolutizmussá, ennek pedig az lesz a következménye, hogy a népképviselet közönséges törvénygyárrá fajul, kiszolgáltatja az országot egyetlen klikknek, és meggátolja minden olyan új idea felmerülését, amely nem nyeri meg a kiváltságos társaság tetszését. Ez a többségi klikk végül annyira beleássa magát az ország testébe, hogy lehetetlenséggé válik az egészséges politikai váltógazdaság, amely időnként friss légáramlattal megtisztíthatná a közélet miazmás atmoszféráját.”
Balla Antal: A liberalizmus történelme, 1926.
FILLENTŐ
Volt az én kis pajtásomnak, „Fillentő”-nek más neve is, de már arra nem is emlékszem. Csak így hívták őt, mert sose mondott igazat. Mikor pedig erősen ráripakodtak egy-egy hazugság után, lesütötte kis konok fejét, s rendesen azt dunnyogta:
– Én nem hazudok.
– Hát?
– Csak fillentettem.
Oly távol, messze van hazám,
Csak még, még egyszer láthatnám,
Az égbolt, felhők, vén hold, szellők,
Mind róla mond mesét csupán.
A sorsom jó vagy rossz nekem,
Itt minden, minden idegen,
Más föld, más ég, más táj, más nép,
Óh bár csak otthon lehetnék.
Holdfényes májusok, muskátlis ablakok,
Hozzátok száll minden álmom,
Ott ahol él anyám, ott van az én hazám,
S ott lennék boldog csupán.
Igazodhat-e, javulhat-e a mai társadalmak élete, ha Brennus-kardok kormányozzák a világserpenyőt, s ha égszakadás, földindulás kedvétől függ minden civilizációnk? Bizonyos, hogy van vadság, fegyver és háború, s bizonyos, hogy kínos, szomorú, de kényszerű beletöröttséggel készen kell állnunk minden elé. Minden elé, ami akár bennünk rekedt babonák, akár humánus, szép indulataink, akár racionális megállapításaink miatt nagyon-nagyon fájdalmas. Emerrébb, keleti külvárosain a nyugati kultúrának, veszélyes a járás, s minden pillanatban tőrt szegezhetnek túlbizakodó hitünknek és életünknek.
Gyermekségem legfurcsább fényű emléke, édesapánk sokszor ismétlődött ígérete évvégi tiszta jeles bizonyítványaink nagy hangulataikor: „no, most már igazán elmegyünk Erdélybe, a rokonokhoz”.
Tovább a folytatáshoz
Központi vitatémává vált: elfogadhat-e külföldről érkező támogatást egy civil szervezet, személy kormány-, miniszterellenes tüntetés céljából.
Emlékszem, a rendszerváltás előtt Soros Alapítványának megjelenésére, a Kuratórium összetételére vonatkozó vitára, a finanszírozás szabályait meghatározó szerződés körüli huzavonára. Senki előtt – még a hatalom képviselői előtt – sem volt kétséges, hogy a nyílt társadalom jelszavával meghirdetett Alapítvány rendszerkritikus (rendszert fellazító) céllal jött Magyarországra. „A nyolcvanas években a rendszerváltás egyik katalizátoraként, a rendszerváltás után a kultúra, a kortárs művészetek területén, a szociális, egészségügyi, köz- és felsőoktatási szektorban, valamint a roma civil társadalomban zajló modellértékű kezdeményezések támogatójaként az Alapítvány 40 ezer szervezet pályázatát támogatta, több ezer művészt, tudóst, tehetséges diákot részesített ösztöndíjban.”
„Nem, politikai választásunkat továbbra is meghatározza az, hogy elfogadjuk-e a jelentős társadalmi különbségeket azok között, akik „a hátukon viszik az ország gondját”, illetve akik kiszorulnak a jobb egzisztenciákból, a tudáshoz, jövedelemhez és vagyonhoz jutás lehetőségeiből, vagy inkább visszaszorítani kívánjuk ezeket a különbségeket, meg akarjuk nyitni a kevésbé szerencsések számára is a felemelkedés lehetőségeit.”
Bauer Tamás, Galamus
