Vélemény kategória bejegyzései

„PÁRBESZÉDET A JÁRVÁNYKEZELÉSRŐL!”

„PÁRBESZÉDET A JÁRVÁNYKEZELÉSRŐL!”

Néhány napja megjelent egy új facebook csoport, melynek névjegye: „Senki sem az igazság egyedüli birtokosa. Az ellentmondást nem tűrő kinyilatkoztatás sem a tudomány hangja, hanem a szektáké”. Sok ismert és általam is megbecsült ember írta alá a „kiáltványukat”(?).

Párbeszédet akarnak. A járványról. Válaszainkról(?). Kételyeinkről.

A szándék szerintem is nemes, inspiráló.

Közben (persze) a járvány zavartalanul tovább dúl: „Ismét hathónapos rekord dőlt meg a napi halálozás terén, 135 újabb áldozata van a járványnak … 11289 az új fertőzöttek száma” – ahogyan azt a 444.hu írja.

Ők most akarnak párbeszédet. Itt és most. Magyarországon, a NER korszakában. Mintha nem itt élnének…

Mindenekelőtt szögezzük le: egyrészt, a magyar kormány megteremtette magának a lehetőséget, hogy bármilyen eszközzel föllépjen a vírus leküzdéséhez. Az egyszerű embereknek is vannak – korlátozott – lehetőségeik a cselekvésre, azok azonban esetiek, szervezetlenek lehetnek csak. Az igazi, valódi eszköz a kormány kezében van. Másrészt: mi, vitázók – többségünkben – nem vagyunk szakértői, kutatói, legföljebb elszenvedői a folyamatnak, hozzáolvashatunk, böngészgethetünk, kutatgathatunk, az annyit is ér. Ma, a szakértő is tanulja a vírust, de legalább korábbi tapasztalatait hasznosíthatja. Harmadrészt: talán a célt kellene először megfogalmazni, azt, amit a legfontosabbnak tartunk: minél kevesebben haljanak meg, minél kisebb legyen a társadalmi veszteség, a lehető leggyorsabban vészeljük át stb., mert minden cél más eszközt követel, már koordináta rendszert tételez.

Mégis: komoly emberek írták a felhívást a párbeszédre, komolyan kell(?) venni, amit írtak. Próbáljuk meg, nem biztos, hogy (nekem) sikerül:

  1. „Valódi párbeszédet…” – a cím, ami szerint már ma is lehet-van párbeszéd, de az nem „valódi”; viszont azt, hogy mi is a „valódi”, nem fejtik ki az aláírók; ahogyan azt sem, hogy miről is akarnak párbeszédet, kik között akarnák azt, és arra is csak bujtatottan találunk utalást, mi célból beszélgessünk. Aztán a bevezetésben megfogalmazzák a kérdést: „mennyiben voltak hatékonyak, indokoltak és helyesek a járványra adott válaszok”? Viszont az nem derül ki a kérdésből, a kérdezők mit tartan(án)ak hatékonynak, indokoltnak, helyesnek: a kevesebb elhalálozást, a kevesebb korlátozást, a „félrekezelés” elkerülését, ha nem kellene maszkot viselni? Mert bizony-bizony: sok függ attól, mi a cél?!
  2. „Lehet és kell vitatkozni a járványkezelésről” – jön az első tétel, mert érvek kellenek, nem kinyilatkoztatások. Egyetértünk. De hol vannak hozzá az alapvető információk, hol vannak hozzá a politikamentes szakértői értékelések? Belecsaphatunk egy párbeszédbe, viszont az érvekhez tények, adatok is kellenek, anélkül nem megy. Talán a párbeszéd előtt a kormánytól követelni kellene a hiteles információkat, adatokat, mert anélkül bizalom sincs – beszélgetni sem lehet…
  3. „Ne nézzük kiskorúnak egymást” – szól a második tétel. Egyetértek. Csakhogy a járvány elleni küzdelemben mindannyian – a kormány is, a szakértő is, a beteg is – most „kiskorúak” vagyunk, Ti is, (kedves) aláírásokat gyűjtők, mert ma még senki nem tudja a helyes és igaz választ, még az igazi, valódi célt sem fogalmaztuk meg pontosan.
  4. „Elég az ítélkezésből” – jön a következő tétel, mert a két oldalon nem a „jók” és a „rosszak” állnak. De hát ez az általános szemlélet ma! Még Ti is, (kedves) aláírásokat gyűjtők olyan képet posztoltatok a bejegyzésetek alá, ami gonosznak, „rossznak” ábrázolja a másként vélekedőket. Így nehéz lesz…
  5. Aztán írtok még az áldozatokról, viszont nem derül ki, szerintetek mi lehetett volna a kedvező intézkedés-sorozat; a végletes megosztottságról (ami persze világunkban nem járvány-függő); a mások önkritikájának elmaradásáról, mert a helyzet nem javult az oltás ellenére sem; az újságírók felelősségéről is, hogy senki ne használjon önkényesen kiragadott adatokat (miközben nincsenek hivatalos és egyértelmű adataink); szükséges és arányos korlátozások elfogadásáról, de arról semmit sem írtok, hogy mi is legyen az a mérce, amihez igazítani kell a szükségességet és arányosságot.
  6. Végül írtok arról: nehogy örökre a veszélyhelyzetben ragadjunk! Megint egyetértünk. Aztán ehhez a jókívánsághoz odabiggyesztetek néhány szóvirágot a következtetések levonásának a fontosságáról, a tapasztalatok elemzéséről…

És rengetegen aláírtátok: tisztelet ezért…

  1. 11. 19. péntek

KAKTUSZOK

KAKTUSZOK…

„A kaktuszok dermedten figyelnek

a sarokban, mint sündisznók

 a közeledő támadás előtt.”

(Bálint György Menekülés? 1937.)

 

„A kaktuszok dermedten figyelnek…” – írta Bálint György 1937-ben, dermedten figyelünk mi is, pedig már 2021-ben, a XXI. században vagyunk, igaz: a november most sem vidám, de még nem jöttek a fagyok, hó már évek óta elkerüli az országot, „és csak az ész, csak az ész, az tudja, a drót feszülését…”.

„Az elmúlt 24 órában 10 265 koronavírus-fertőzöttet azonosítottak Magyarországon a szerda reggeli jelentés szerint és elhunyt 178 beteg. A napi fertőzöttszám ezúttal „csak” 22%-kal növekedett az előző héthez képest, viszont a halálesetek száma sajnos rendkívüli ütemben emelkedett: az előző hét szerdai adatát 82%-kal haladja meg” – írja az egyik hírportál. Az USA már nem ajánlja állampolgárainak, hogy Magyarországra utazzanak, igaz: nem politikai okok, hanem a pandémia miatt. Majdnem két éve durván támad a vírus: hol erősebben, mikor „gyengédebben”, láthatóan nem áll (még) vesztésre. Már oltóanyagaink is vannak, terveink is a járvány megfékezésére – viszont az eredményeink siralmasak. Talán a bizalom, a lakosság bizalma hiányzik, mert nincs példamutatás a vezetők részéről; nincs következetesség az intézkedésekben; most a „képi” megjelenítés – talán tudatosan – sem olyan „erős”, hogy az embereket megrettentse; a szakembereink is át vannak itatva politikai előítéletektől; mit lehetne ilyen helyzetben várni…

„A kaktuszok dermedten figyelnek…”

A „2015-ben tapasztaltnál is súlyosabb migrációs válsághelyzet fenyeget kontinensünkön” – figyelmezteti az Európai Bizottság elnökét a magyar miniszterelnök. „Államilag szervezett és menedzselt embercsempészet” történik a lengyel-belarusz határon – olvasom közben az Oroszország-szakértőt, miközben emberek halnak meg ott, fegyveres katonák állnak egymással szemben, nem látszik semmi, ami a „hajnal” közeledtét jelezné. „Undorító” – írja TGM, miközben tudja: Magyarországon ilyen álláspont nem „Kominform” és tényleg nem az: a kormány sunnyog vagy hallgat, pénzt követel a kerítésért, miközben emberek halnak meg…

„A kaktuszok dermedten figyelnek…”

Döntött az Európai Unió Bírósága: „ellentétes az uniós joggal a Stop, Soros! törvénycsomag”, „Sem a menedékkérők jogainak korlátozása, sem a civil szervezetek tevékenységének kriminalizálása nem fér össze az európai szabályozással”. Varga Judit – össze-vissza hablatyolva – azonnal reagált: „a magyar bástya kitart”, mi tökös legények vagyunk, a kezünket magasan előre lendítve, akár Londonban is tudjuk kiabálni, amit akarunk, majd most is beintünk ezeknek a gaz brüsszelitáknak. A lengyelek már naponta fizetik az egymillió eurót, ha kell, akkor a magyar adófizetők is fogják?!

„A kaktuszok dermedten figyelnek…”

„Magyarország dobogós az antiszemitizmusban, a nyugat-európai muszlimokéval vetekszik az itthoni zsidóellenesség” – szólt néhány napja a telex cikke egy 16 európai országban készült kutatás alapján. Ungváry Rudolf szerint „az Elk×rtuk film a Jud Süss gyökeréből fakad”. Mit kell ezen csodálkozni? Az országban szinte lehetetlen normális beszélgetéseket folytatni, érvelni, kérdezni, uram bocsá’ ellentmondani, szinte egy szikra sem kell és mégis robban. Közben megjelenik a Závecz-kutatás: négy százalékkal vezet az ellenzéki lista a Fidesz-KDNP előtt, mi jön még ezután? Hisz’ már Botka Lászlóhoz is becsengetett egy fideszes „ügynök”, hogy aláírassa a STOP-izét! Márki-Zay kislányának ordenáré gusztustalanságot írtak, feleségének ott kellett hagynia a munkahelyét, és mi ma is, most is „s … borzadozva kérdezzük, mi lesz még,/ honnan uszulnak ránk uj ordas eszmék…”?

„A kaktuszok dermedten figyelnek…”

„Besötétedett, hűvösen lebben a szél, most kellene menekülni, ki tudja, lehet-e még, mire megint világos lesz. Maradok.” – írta Bálint György 1937-ben…

  1. 11. 17. szerda

NAPLÓSZERŰEN

(92.)

Thesszának nem négyévente kell szavaznia, ugyanis minden nap szavazhat, kinyilváníthatja (és ki is nyilvánítja) véleményét: érdekes helyekre megyünk-e vele sétálni vagy sem; elég kaját kap-e vagy sem; a simi reggel, délben vagy este legyen (általában mindig). Általában ugatással szavaz, van persze olyan is, hogy óvatosan megrángatja a nadrágomat vagy óvatosan a kezemet, jelezve: mi lesz már, miért nem megyünk már végre. Aztán tudomásul veszi az eredményt. Persze Thessza nem arról dönt(het): gazdit cseréljen-e vagy sem, ez föl sem merül benne, mégis rendületlenül szavaz.

Az embereknél ez nem így van. Mert ők a GAZDIRÓL szavaznak négyévente. Ha szavaznak. Mert nem mindenki érzi úgy, szavaznia kell. Mert nem mindenki látja értelmét annak, szavazzon. Mert adottak a körülmények, a szabályok, amelyek másképpen érintik a GAZDIT változtatni és megtartani akarókat. Mert nem egyenlően jut mindenki információhoz, nem mindenki adhatja le egyformán a szavazatát, nem minden szavazat ér ugyanannyit: van, amelyik kevesebbet ér. És még hosszan lehetne folytatni a sort. Ma „robbant” a hír: „legalizálja a fiktív lakcím létesítését egy frissen elfogadott törvénymódosítás, elszabadulhat a voksturizmus … a jövőben nem kell ténylegesen ezen a címen élnie annak, aki lakóhelyet létesít” – írta meg a telex. A módosítás indoklása árulkodó: „Az figyelhető meg napjainkban, hogy a lakcímbejelentések egy része nem a valós viszonyokat tükrözik, vagyis az emberek egy része valójában nem ott él, ahová a lakcímbejelentése szól. A hatályos szabályozás szerint ez közjogilag egy jogellenes állapotot eredményez, továbbá a nem valós helyzetet tükröző bejelentés még büntetőjogi következményeket – intellektuális közokirat-hamisítás – is felvet.” Tehát – ezt ugyan Thessza nem értené, mert egy kutya nem hazudik – értsük meg: sokszor lopnak, csalnak egyesek, ez jogellenes, hát holnaptól ne tegyük jogellenessé a helyzetet, oldjuk föl a nemkívánatos helyzetet, és ettől kezdve nem legyen a lopás, a csalás jogellenes és már meg is oldottuk a problémát.

Thessza nem tudja, ma van a szülinapom, no nem kerek, sőt nem is érdemelne szót, de mégis: lassan-lassan öregszem (no nem nagyon), mennek el mellőlem a társak, a barátok, kezdünk kikopni: az az életmód, az a világnézet, ahogy észleltük a valóságot, az értékek, amiket fontosnak tartottunk, mind-mind foszladoznak, mennek a süllyesztőbe, de hát ez az élet rendje, nincs ebben semmi különös. Hogyan is írta 1937-ben Bálint György: „Menekülni kellene a csend elől és menekülni kellene a fergeteg elől. Talán ha most, azonnal indulnék, még eljutnék valahová. Csomag nélkül kellene menni, mult nélkül és szükségletek nélkül. Óvatosan és mégis merészen elmenni és vissza sem nézni a kanyarodónál. Nem vinni mást, csak egy husángot és egy könyvet, üres lapokkal. Ha nem lesz szerencsém, teleírhatom majd viszontagságaim naplójával, ha szerencsém van, üresen marad…”

Nincs is semmi baj, csak hát, amikor neves napra ébredek…

És mennyien köszöntöttetek!

Thessza is itt ugrál a lábam körül, aztán megpihen, összegömbölyödik a melegben, csak a szemét nyitja ki néha-néha, nem alszik el…

  1. 11. 16.kedd

NAPLÓSZERŰEN

(91.)

Thessza ma pihen, nyugodtan fekszik a helyén, fejét sem emeli föl, csak a szemeivel néz vizslatva; igaz: még mi sem fogtunk hozzá a naphoz, lustálkodva nyúlunk a meleg paplan alatt, talán a jószerencsét várva, magunk sem tudjuk. Aztán minden egy pillanat alatt mégis fölgyorsul és normálissá válik: ez is „csak” egy szokásos nap lesz, reggelivel, írással, sétával és persze esővel.

De mégsem, ma egy különleges nap van, mint „annak idején”, az átkosban: ma van a Fidesz kongresszusa, ahol mindenféle beszédek hangzanak el, majd megválasztják Orbánt Orbánnak, és választanak hozzá egy női alelnököt is. Mit is írt Heltai: „Az oroszok Lemberg felé mennek, erre vezet könnyebb út Magyarországba. Mialatt az ország határa felé Feri képeit a magyarok le akarták foglalni, de amikor a németek jelentkeztek, udvariasan átengedték nekik.” Borzalmas világ lehetett, az is volt. „Mi magyarok megvédjük, ami a miénk, amiért megküzdöttünk, megszenvedtünk, megdolgoztunk” – mondta Kövér László a kongresszuson, mert „Európa ma politikai, szellemi, gazdasági fegyverekkel vívott világhatalmi harc része, Magyarország a normalitás szigete. A küzdelemnek az illegális migráció csak az egyik része, ugyanaz a küzdelem zajlik a médiában, kultúrában, oktatásban, nyelvhasználatban. A célja megtörni, szétzülleszteni, alárendelni Európa nemzetállami demokráciáit egy globális pénzhatalomnak”. A „normalitás szigete” – morgom magamban, miközben dühösen ráharapok a pipámra, de az „hozzá van szokva” haragos kitöréseimhez, meg se reccsen, de valami „zaj” csak lehetett, mert Thessza fölkapja hirtelen a fejét, föltápászkodik és idebotorkál hozzám egy simiért.

Vajon miért van az, hogy Thessza mindig megérzi, ha valami bánt, ha nem úgy mennek a dolgaim és olyankor nem győz vigasztalni, vidítani, kimozdítani a letargiából? Persze ő nem egy miniszterelnök, neki nincsen akkora hatalma, „csak” gesztusai és a szeretete van. Lehet, hogy a miniszterelnök nem is szeret minket, az egész csak egy fölkent máz, mert csak akar valamit tőlünk? „… nekem az a véleményem róla, (….) futó nélküli bolond” – zakatolnak a fülembe a szavak, Kövér László szavai, amit az ellenzéki előválasztáson nyertes jelöltről mondott, akit – közel kilencszázezer szavazóból – többségi választással erősítettek meg, amire Magyarországon még nem volt példa. „Brüsszel és a magyar baloldal el akarja venni tőlünk a szabadságunkat, a Fidesz-KDNP azonban azt megvédi” – jelentette ki Deutsch Tamás, az Európai Néppártból kizárt európai parlamenti képviselő, miközben nem vagyunk emberek a számára, miközben ördögnek állít be minket, akik rárontanak a nemzetre. Micsoda aberráció!

Kimegyünk egy sétára Thesszával, most melegebben süt a nap, boldogan rohangál körülöttem, szembe jön velünk a szomszéd, ránk köszön: „Hát a pipa?” – kérdi mosolyogva, én visszanevetek, „otthon pihen” – felelem, de csak magamban suttogom: „Pihen a komp, kikötötték/ Benne hallgat a sötétség”.

Bizony hallgat, bezzeg a kocsma…

  1. 11. 14. vasárnap

NAPLÓSZERŰEN

(90.)

Thessza nem tudja, hogy naplószerűen írok róla, azt se zavarja, hogy ezekben a „szösszenetekben” nemcsak róla írok. Igazándiból az egyre fogyatkozó napjaimról írok, benne Thesszáról. Mert most ő egy stabil, „fix” pont, ahonnét ki lehet(ne) mozdítani a világot. De az istennek sem akar mozdulni, mármint kimozdulni. Biztosan én csinálom rosszul. Thesszát ez sem zavarja.

Olvasom Heltait, az 1944-45 között írt „Négy fal között” írt Naplójegyzeteit: „Csodálatos együgyűség. Valamikor azt reméltem, hogy a közös nyomorúság majd rávezeti az embereket a megértésre, az egymáshoz való tartozás érzésére, a kölcsönös segítségre. Ezzel szemben az idegesség, a mással való nem törődés még jobban kiéleződik, összefogás helyett még nagyobb széthúzás, az elesettet nem emelik föl, hanem rátaposnak. Őrültek kezébe került a világ, egy bolond százmilliót csinál. A szamarak, a betegek és a gengszterek uralkodnak, mindenki gyilkol és rabol…” – írta kedden, ’44. április 18-án, „a megszállás 31-ik”, a „csillag 14-ik napján”. Az egyház megbukott – folytatja, prédikál, alkalmazkodik és titokban majdnem áldását adja a dolgokra, Krisztust emleget, miközben az Antikrisztussal kacérkodik.

Mi változott azóta?

Most ugyan nem hullanak bombák, nem kell hajnalban levonulnunk a pincébe; sárga csillagot sem kell viselnünk, miközben az arra „érdemesek” ugyanúgy meg vannak jelölve; most is „egy bolond” milliót csinál, most is „szamarak, a betegek és a gengszterek uralkodnak”.

Megnézem Bárdos András megrázó beszélgetését Eperjessel a HVG fizetős oldalán, elgondolkodom: Eperjes hosszan magyarázza első filmjének a történetét, valóság-tartalmát, az „irgalom” szükségességét, miközben a regnáló hatalom ezt a szót (ahogy Adyt is) kizárta, megtagadta. Eperjes erről hallgat, kerüli az egyenes választ és jól érzi magát a NER regnáló világában.

Thessza ki akar menni, de most nem mehet, nyitva a kert-kapu, annyira ő sem szabad, hogy a kerten kívül is rohangásszon, „érte haragszom, nem ellene”, nem érti ezt, aztán mégis elfogadja.

Ma 8434 új fertőzöttet regisztráltak, 98 ember meghalt koronavírusban. Megint körlevelet kaptak a kórházak az EMMI-től: lehet halasztani a halasztható(??) műtéteket, „Empatikusan, kellő rutinnal rendelkező kollégák rendezzék a lemondásokat”. A kormány továbbra is hadovál, „jól van az úgy”, még rosszabb lenne, ha Gyurcsány… Van még józan ember, aki ezt a dumát beveszi?! Van.

De legalább a pincébe nem kell lemennünk a bombázások elől.

Továbbra is marad a rekord-magas, átlagosan 506 forintos benzinár, nincs azzal semmi baj, „táguljanak innen kérem szépen”; az első tíz hónapban a fogyasztói árak 6,5%-kal növekedtek, mert a magyar gazdaság szárnyal! Unokám viszont boldog, Párizsban önkéntesként dolgozik, pörög az élete, rengeteget tanul, dolgozik, új kapcsolatokat talál, élményeket szerez, nagyon örülök én is.

Rohannak a napok, egymás után: nincs megállás, jól van ez így.

Pincénk sincs, ahova le se kell mennünk…

  1. 11. 10. szerda

NAPLÓSZERŰEN

(89.)

Ma se ilyen, se olyan idő van, Thesszát ez persze nem zavarja, ahogy az se, mi történik a világban, hogyan terjed a vírus, miközben mi nyugodtan cseverészünk, nézzük a meccset, dühöngünk mindenféle csip-csup dolgon.

Most éppen azon dühöngök, hogy nyilatkozott a Telexnek a fölkent irodalmi tótumfaktum, hogy aszonta: „ha rajtam állna, valószínűleg a magyar irodalom 80%-át kukáznám”. Biztosan nem úgy gondolta, valamit szándékosan kihagyhattak az interjúból vagy kiragadták a szövegkörnyezetéből a 80%-ot, mert ez a basszusgitáros fiú ilyet biztosan nem mondhatott. Megint azok a „rohadtlibcsisorosisták” megkezdik majd a „boszorkányüldözést”. Volt, van és lesz nekünk egy Ady Endrénk is, őt is ki akarták radírozni az irodalomból. Meg a Hofit is. Thessza sem érti, csak azt, hogy dühös vagyok, ilyenkor csak néz rám, fülei lelógnak, ül a két hátsó lábán, sétálni sem hív.

Értem én: úgy kell nyilatkozni, hogy az szóljon, „Elharsogják kelettől nyúgatig” a mondandót hírharsonák, azt se baj, ha baromság az egész, ha utólag kiigazít majd a „Demeter”, hogy nem is úgy meg azt gondolta, de akkor és ott mégis az hangzott el. Addig se másról beszélnek. Hogyan is írta a költő: „Mikor a lánc lehull/ A rab lábairul,/ Még sokáig ugy jár,/ Mintha rajta volna,/ A szomorú terhet/ Annyira megszokta”, mert bizony ez is LÁNC, aljas és sunyi lánc, a közbeszéd gúzsba, rabságba kötése; fölösleges, a semmiről való fecsegésbe tematizálása, indulatba kergetése. Egy Demeter Szilárd. A kinevezett megszólalt megint. „Ha rajtam állna…”. De nem „rajta áll”, mert „szerencsére” (még) nem így működik…

Aztán itt volt az a vacsora-beszélgetés, a Wahornnal, azóta innen is, onnan is megy az anyázás; persze, hogy nem lehet nyugodtan kibeszélni, mint Thesszával, aki rögtön érti a szót, a hangsúlyt, a metakommunikációt. Reagál is, nem dühösen, hanem ahogyan érzi. De az emberek közt ez nem így működik: „Hol” indulat van, ott indulat van, nem lehet más. A szereplők néha változnak, néha a csapatot is, ahol játszanak változtatják, de a stílus, a módszer nem változik: a másik alázása, földbe döngölése nem a meggyőzés: „nemcsak a titkon/ félignyílt ajtón/ ijedten/ besuttogott hirekben,/ a száj elé hulltan/ pisszt jelző ujjban…”. Pedig a történet nem oly nehéz: valaki Fölgyújtotta a házat. A ház leégett. Akik benn voltak: megégtek. „Milyen szépen ég” – mondta valaki, mert egyrészt szólás és véleményszabadság van, másrészt több oldalról is meg lehet vizsgálni a tüzet, harmadrészt vizsgálandó az is, hogy „módosítja-e a képet, ha” a bent égettek ott és azonnal nem szenvedésként élték meg a (pedofíliát) tüzet. A dolgok nem ellentmondásmentesek, ez a (pedofília) tűz esetén tehát – az előbbiek szerint – megállapítható. Igaz: annak „bátor kimondása”, hogy a dolgok nem ellentmondásmentesek nem visz közelebb ahhoz, hogy a jövőben elkerüljük a gyújtogatást. Persze attól, hogy valaki „gyújtogatás-magyarázó”, mert azt állítja: a tüzet több oldalról is meg lehet vizsgálni, még nem lett gyújtogató. (Ezt ugyan senki nem írta a vacsorás beszélgetésben véleményt alkotó megmondó emberről.) Viszont az sem „romboló, veszélyes”, ha valaki nem a (pedofíliát-elkövető) tűz, hanem a megégettek oldaláról mond véleményt, nem ez vezet „boszorkányüldözésekhez”. A krumplileves az krumplileves, akkor is, ha elsózzák…

Thessza szereti a krumplilevest, amikor a maradékot a tálkájába öntjük, önfeledten kezd lefetyelni, most nem ezt kapott…

  1. 11. 08. hétfő

 

(HIPO)TÉZISEK

(HIPO)TÉZISEK

Végletesen megosztottak vagyunk.

A többség jobbra akar menni.

A maradék előre.

A többségnek harc kell az ellenség ellen, mert ellenség mindig volt, van és lesz is.

A maradék sem akar és tud kiegyezni.

A többség szerint REND van, alkotmányos rend.

A maradék nem ilyen „lovat akar”.

A többség hisz az „egymondatos” üzeneteknek.

A maradék is, csak „más-egymondatosoknak”.

Vannak tanult, okos, gondolkodó emberek is Magyarországon.

Vannak nem ilyenek is.

Vannak, akik nem kérdeznek, mert tudják a választ.

Vannak, akik kérdeznek és nem várják meg a választ.

Vannak, akik kérdeznek és nem akarják érteni a választ.

Vannak, akik megmondják: mit szabad kérdezni.

Ma a kinyilatkoztatások korát éljük.

Jövőre választások lesznek.

Ha lesznek…

  1. 11. 07. vasárnap

NAPLÓSZERŰEN

(88.)
Thessza megszépíti napjaimat: ahogyan üdvözöl reggel, amikor fölébredek; ahogyan néz, amikor visszaérkezek valahonnét; ahogyan önfeledten hanyatt vágja magát, lábait az ég felé löki és hív játszani, csodálatos!
 
Néha beszélgetni szoktunk, van, amikor ő kezdeményezi, de most én fordulok hozzá: tudod kis-kutyám, furák vagyunk mi emberek, most néztem meg a Gulyás Marci beszélgetését Wahorn Andrással (https://www.youtube.com/watch?v=yctguAB6LLM&t=1s) nagyon megrázó volt. Az „lett” a címe: „Ha ez rasszizmus, vállalom!” Mondd, nálatok, kutyák között vannak rasszista kutyák? Csak néz rám, ül mellettem, nem mozdul, de a szemei csillogása mintha sugallana valamit, talán egy kérdést, talán azt, hogy „miért, az emberek között vannak”? Bizony vannak, kis-kutyám – felelem, inkább morgom, de Thessza csak ül és vár, várja a folytatást, sokan vannak, akik kiemelnek, eltúloznak egyes tulajdonságokat, azokat ráaggatják emberekre, csoportokra, aztán amiatt lenézik, megalázzák, akár ki is szorítják a „normálisak” világából, az árok-partjára taszítják és ott hagyják őket elpusztulni. Thessza egyik füle, ami eddig kókadtan lógott a feje mellett, megemelkedik, nedves orra ide-oda járva szimatol, szája kinyílik hirtelen és elkezd vakkantani, inkább vinnyogni, mintha valami nem tetszene neki. Nekem sem tetszik – súgom neki vagy inkább magamnak, ahogy Parászka Borókának (https://www.facebook.com/paraszka/posts/278055907657491?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_202111), viszont sokaknak tetszik és akiknek nem, azok tehetetlenek, nem tudják megvédeni a kiszolgáltatottakat, és (mert gerjesztik) a kór egyre dagad, terjed. A hatalom, a diktatórikus, fasisztoid hatalom, amikor megcsapja a vesztés szele, akkor kapkodva és egyre erőteljesebb fokozatba kapcsolva kreál – mindenfelől érkező – ellenségeket: a melegeket, a migránsokat, a „Sorosistákat”. Aztán eszembe jut: hányszor fordult már elő az életben, hogy azok, akik értették, látták, hogy mi fog történni, valamiért elgyengültek, meghátráltak, a könnyebb, ellenállás nélküli utat választották, aztán már késő lett.
 
Thessza odadugja fejét a kezem alá, kicsit megmozgatja, jelzi: érti, amit mondok, de most már jó lenne, ha elkezdeném vakarászni a fejét. Talán megint szép lesz ez a nap…
2021. 11. 05. péntek

NAPLÓSZERŰEN

(87.)

Szakad, egyfolytában szakad. Thessza reggel már volt kint, most békésen és összegömbölyödve szunyókál, bár néha, amikor kintről meghallja a kutya-postát, az ugatást a szomszédból, fölkapja a fejét, vakkant kettőt-hármat, aztán visszaejti buksiját és tovább alszik.

Thessza nem tud Fake news vakkantásokat tenni: amikor vakkant, annak valódi, igazi oka van. Nem így van ez az embereknél, nálunk, a „teremtés koronáinál” (vélt) magasabb(?) szempontok dominálnak: pártérdekek, illúziók, hülyeségek vagy un elhivatottság. A sunyibbak, vagy ahogyan mondják: a dörzsöltebbek, akik jó fiúknak mutatják magukat és több valódi hír közé rejtik el álhírüket. Itt van például a jobb napokat megélt, azóta einstandolt Index című hírportál. Mai vezető hírét ki más, mint a főszerkesztő, Szalóky Zoltán jegyzi, „hogyaszongya”: „Budapest vezetése eladná a Városháza épületét”. Karácsony Gergő ezt azonnal cáfolja, de a hír azóta is ott vigyorog első hírként. Mert „ők” nem hazudnak, mert a sajtó szabad és azt ír, amit akar. A hír aztán járja a maga útját, barangol ide s oda, már a HVG is átveszi, mert „ugatni” kell, aki nem ugat, az lemarad (azóta a HVG a hír végén idézte Karácsony cáfolatát is).

Most éppen nem esik. Csak mindenütt áll a víz. Viszont legalább a kerti tavunkat föltöltötte az égi áldás. Thessza idejön hozzám, megnézi élek-e, aztán visszabattyog a szőnyegére és durmol tovább.

Őt nem zavarja a vírus negyedik hulláma, meg az se, hogy Nyunyóka-néni eltűnté nyilvánította magát a homályban. „Az egész világon Magyarországon a legmagasabb a vírus reprodukciós rátája” – olvasom a telex hírét, amit az RTL Klubban mondott Boldogkői Zsolt biológus kutató az Oxfordi Egyetem (tudod, ott tanult egykoron, Soros jóvoltából OV is, azóta a nevét is lesatírozták a falról, úgy szégyellik) adatbázisa alapján. Nálunk 1,85 a ráta, azaz átlagosan közel két embert fertőz tovább a fertőzött beteg. „Most keleten tombol a járvány, és igazából onnan tart felénk. Magyarország egy viszonylag nyugalmas sziget volt a járvány szempontjából, de elért minket a járvány, és belobbant, úgy tűnik” – mondta a kutató, nekem meg valamiért eszembe jut a „boldog Békemenet” masírozása, a masírozók között a sok romániai buszoztatott ember. Biztosan rosszindulatú vagyok. Biztosan. Persze nem segít rajtam a kormány sem, mert adatokat nem közölnek velünk. Pontosabban: csak azt közlik, amit akarnak, a többiről néma csönd, csak halasztogatják a választ a végkimerülésig. Milyen arányban vannak oltott és oltatlan betegek a kórházakban; a beoltottak milyen oltást kaptak? Mi lesz ebből? Valahogy ki kell húzni, megint a maszk mögé bújok mindig, tűröm a vészhelyzetet, ami … meddig is tart még és miért?

Jó hír viszont, hogy majdnem minden nap beszélgetek az egy évre Párizsba ment unokámmal, aki egyre jobban érzi magát; ragyog, amikor a munkájáról, napjairól mesél; egyre több barátja van; halad előre a megkezdett úton. Alig várom a mai beszélgetést…

Thessza alszik. A kutya-posta elvonult. A rossz idő, a szürkület, a homály még nem …

  1. 11. 04. csütörtök

SZILÁNKOK

SZILÁNKOK

  1. A halál lezár. Véglegessé, befejezetté tesz. Legalább is a meghalt ember számára. A többiek, az élők még értelmezhetik, beszélhetnek róla, elvitatkozhatnak a történteken. A halott(ak)ra emlékezni, nyugvóhelyét látogatva emlékezni alapvető emberi jog. Vannak időszakok, amikor ennek korlátot szab a hatalom: gondoljunk a 301-es parcellára, ami a rendszerváltás előtt nem volt látogatható. Most ugyanaz a helyzet: csak most a Munkásmozgalmi Panteon nem látogatható. Mert állítólag életveszélyes. A temető vagyonőrei ezt mondták. Parancsot kaptak: oda bizony senki be nem mehet. Ez a temető igazgatójának a parancsa. Nyílván ő találta ki. Ahogy annak idején is: a 301-es parcella esetében is.
  2. Pontosabban: megint kaptam. Levelet. Orbán Viktortól. Ahogyan minden(?) nyugdíjas társam is kapott. Mert nem tiltottuk meg, hogy a Magyar Államkincstár odaadja neki az adataimat. Ha akarom, elindíthatok egy eljárást, hogy tisztázz az adatkezelő a helyzetet. Nos, ezt én most kezdeményezem: írok az adatkezelőnek. Adataimat rendeltetésszerűen használja, a továbbiakban „választási-kampány” célra; semmitmondó levelezésre még a magyar miniszterelnöknek se adja át. Érdekes: fideszes aktivisták már messzire elkerülik a házunkat. Ezek szerint Kubatov listája működik, engedélyem nélkül is. A levél egyébként semmi új információt nem tartalmaz. Hacsak azt nem, hogy a miniszterelnök dolgozik. De ezt (sajnos) látjuk, tudjuk.
  3. Hofi még mindig. A hatalom nem tudja lenyelni. Mert ma is aktuális. Ma is igaz. Ma is ülnek a poénjai. Most – még a feleségének – sem adta ki a közmédia(?) a Hofi-előadások felvételeit. A humorista születésének 85. évfordulóján tartott ünnepségre sem. Mert ma is annyira népszerű. Hát azért nem. Ja: tizenegy éve Hofi nem szerepelt a közmédiában. Se Orbánnal, se Orbán nélkül.

Szilánkok. Egyre több…

  1. 11. 03. szerda