Vélemény kategória bejegyzései

APÁM 92.

1928. január 9-én nagyapám a két lányt és a kisfiút a takaró alá parancsolta, közben a bábaasszony szorgosan foglalatoskodott „Dédi” körül, kinyitotta a kis csömöri ház ablakát, a bezúduló hideg fuvallatot még a takaró alatt is észlelték a gyerekek, rövid, de éles sírás hallatszott és akkor nagyapám megszólalt: meghozta a gólya a Janit!

Egy nappal később – hosszas alkudozás és európai sajtókampány után – a magyar képviselőház közoktatási bizottsága jogilag „megszünteti” a Numerus clausus törvényt, amiről persze Csömörön a Ringwald család (és persze Jani) semmit sem tud, érzékel. Akkor még azt se tudja: hova és miért született, mi lesz belőle, milyen lesz az élete, hogyan alakul a jövője. Akkor még nem sejtette, hogy 16 éves korában, egy nyár-végi napon honfitársai „Nagy utazás”-ra taszítják (ami aztán egész életében kísérti), ami után alig fölismerhetően tér „haza”, az önmagával szembenézni azóta se tudó „lángoktól ölelt” kis országba.

Nem beszél az utazásáról, elkezd élni: tanulni, szerelmesnek lenni, családot alapítani, dolgozni. Mindig tisztességesen, toleránsan, a másikra figyelemmel. Semmi gyűlölettel, semmi acsarkodással, a magába szorított, zárt, megemészthetetlen és kibeszéletlen végtelen múlt cipelésével.

Sokszor boldog is volt, örült, nevetett és vele együtt nevettünk mi is, a gyerekei, unokái. Emlékszem Prágára, amikor 15 évesen, 1964-ben a Vencel téren sétáltunk, az első garbómat kaptam tőle: olyan „speciális” garbó volt, magasított nyakkal, de a hasam kilátszott, mert szabadon hagyta és séta közben egy kislány, aki velem szemből jött, megpaskolta a hasamat, én nem „értettem”, de Ő igen, jóízűen fölnevetett, „fordulj vissza, ismerkedj”, de én inkább vele sétáltam tovább. mert az akkor (is) olyan biztonságot adóan jó volt.

Ilyen életre számított, gondolt (ha gondolt) abban a kis csömöri házban?

Ma lenne 92.

De nem élte meg.

Vajon, ha élne most, milyen tanácsot adna nyugodt hangján, megfontolt gyakorlatias tárgyilagossággal? Vajon megint megsimogatna finoman és lágyan a kezével, hogy „nyugi”? Hisz megint kísértetek járják be Európát, Wass Albert „szobra” vigyorog Radnótira, megint gyűlölt ellenség az idegen, a más, a menekülő, vagy csak jobb életre vágyó. Hisz megint a „fortélyos félelem”, a kiszámíthatatlan bizonytalanság, az „ordas eszmék” korában élünk.

Vajon mit mondana nekem, nekünk…

2020. 01. 09. csütörtök

VÁGOD? (13.)

„2020 a nemzeti összetartozás éve lesz” – inkább az őszinteségé, a tisztázásé lenne…

Hogy telt az év vége, haver: „kaja-pia-nők” rendben? Nem emlékszel, de jó volt, rögtön gondoltam, csak ittál, evés nehogy-má’, minek azt, legalább nem hízol, különben is, csak szomjas voltál, mint mindig, az nem csillapodik soha, na hagyjuk is: elmúlt, ahogy az év is, mert azt tudod, hogy 2019-ben kevesebb volt a munkaszüneti nap, mint 2018-ban, nem is vetted észre, de nem is érdekelt, te úgyis csak annyit dolgoztál, amennyit, minek többet, a piára fusson, igaz, haver? Jól van az úgy, Maris, hozz még egyet, hadd igyon a haver, kutyaharapást szőrével!

Hanem haver, mi lesz idén?

Ugyanúgy tovább a lenini úton, csak a pia meg a kocsma? Nem, a lenini út az nem egy orosz sörfajta, de lökött vagy. De hallottad: 2020. a nemzeti összetartozás éve lesz, nem a piával, azzal te tartozol össze: 100 éve írták alá a trianoni békeszerződést, azóta TRIANON! Haver vágod, már 100 éve?! Na, legalább erről hallottál, tudod, mi az a TRIANON: új nemzetállamok jöttek létre, megszűnt az Osztrák-Magyar Monarchia, Magyarország kétharmadát elcsatolták, a magyar határon kívülre szorult közel hárommillió háromszázezer magyar, családok szakadtak szét, települtek át magyar területekre. Nem, nem jár le, mert te azt hallottad itt, a Banditól, aki pedig hallotta az Imrétől, ő meg a Karesztől, aki „városlátott”, tanult ember, néha olvas is, csak nem szeret, de azér’ egyszer olvasta a Pesti Srácoktól, akik ’56 hősei voltak; hogy te milyen marha vagy, csak tovább marhulsz, ahogy öregszöl, haver, ez hamis legenda, amit kitaláltak, hogy ne kelljen szembenézni a valósággal, hogy ne kelljen elgondolkodni azon, hogy mi és miért úgy történt, ahogy, haver, Trianon nem villamosjegy, ami lejár a hónap végén; az egy háborút lezáró szar békeszerződés, amit tudod kik írtak alá, haver? Hát a magyar népjóléti és munkaügyi miniszter Benárd Ágost és Drasche-Lázár Alfréd rendkívüli követ és államtitkár, vágod, haver? Szerinted akkor nem ér, kamu az egész, mert vagy Horthynak, vagy az akkori Viktornak, a Simonyi-Semadam miniszterelnöknek kellett volna; de haver, na látod, ők – ahogy a Viktor se – nem voltak bolondok, hogy aláírjanak egy ilyet, de alá kellett írni, mert kész volt az ítélet. Hogy mondod? Hogy azér’ nem érvényes, mert már volt egy másik háború is, aminek vége lett és ott is aláírtuk a békeszerződést, tehát már az a tuti?! Igazad van: ma már a párizsi békeszerződés a gilt, úgyhogy még három faluval kisebbedett Magyarország, mert a két háború közt is elbarmoltuk, hogy akkor se érvényes, azt mondod, mert azóta rendszerváltás is volt; volt-volt, de azóta is aláírtuk, hogy elismerjük a határokat; hogy az nem lehet, de haver lehet, sőt: ez van és kész!

Ne evvel foglalkozz, inkább avval: miért történt, ami történt?!

Hogy az baromság, az csak duma, az csak a kopaszokat érdekli, meg a libsiket, mert pénzt kapnak érte, amiből te annyit tudnál inni, de nem te kapod, te annyit értesz az egészből, hogy „Csonka Magyarország nem ország…”, meg „Nem, nem soha”, meg Édes Erdély, „Hogy történjen bármi, amíg élünk s meghalunk/ Mi egy vérből valók vagyunk!”, hogy az milyen szép, hogy még te is sírsz rajta. Haver, igyál még egyet, akkor talán nem fogsz sírni, mert én akkor is szeretlek, sírósan is, ahogy nem érted a világot, a világodat, ahogy üveges szemekkel nézel a Marisra. De azér’ haver, 100 év alatt is sok minden történt, meg a Trianon előtt is, leszarod, nem érdekel, csak az, hogy „Mint a leszakított haldokló virág/ Mint az öt millió magyar, akit nem hall a nagyvilág”, de szép is volt az, amikor énekelték a Puskás Stadion avatásán!

Na, haver: te miért iszol, mondd meg nekem, mert szomjas vagy, mert akkor ellazulsz, akkor nem érdekel az a kurva, érthetetlen és zavaros világ, meg az se, hogy minden olyan szar, nem jutsz ötről a hatra, mindenki csak téged baszogat, csicskáztat, meg minden rohadna otthon, ha az asszony nem állna helyt, a gyerek is távol, hát azér’ iszol, most ne sírj nekem itt, vagy mégis sírj inkább, vagy dühöngj, aztán igyál tovább és hajnalban fordulj az egyik oldaladról a másikra az árokban, hogy reggel mégis valahogy menjen tovább minden, mint azelőtt. Maris! Hozz még egyet a haveromnak, igyon csak tovább, úgy kell neki, ő már nemcsak érti a lényeget, úgy is cselekszik: nem kell itt változtatni semmin.

Hisz’ éppen erről van szó, vágod haver?! Kicsit kapiskáld, vakarászd, de nehogy megtaláld a miértedre az igazi választ, inkább igyál tovább. Így van ez TRIANONNAL is. Sírunk, dalolunk, folytatjuk, ami kétszer már katasztrófát okozott; hogy hagyjalak békén, ezt már nem érted, neked annyi elég, hogy egyharmadunk maradt, meg a románok, a szlovákok, horvátok tehetnek mindenről. Értelek haver, nagyon is értelek, mesélt nagyapád az első háborúról, meg ami előtte volt: hogyan éltek, milyen nyelven beszélgettek, milyen jogokkal rendelkeztek a nemzetiségek, tudod mikor született a nemzetiségi törvény és annak milyen hatásai voltak? hagyjalak békén, inkább beszéljünk a fociról, mert azt érted, pedig azt se, haver, mert csak azt látod, ami a felszínen van, pedig a lényeg sohasem látható, na mindegy, dühös lettem és tehetetlen, meg már sötét is lett hirtelen…

Igyál inkább haver, ne gondolkozz…

  1. 01. 07.kedd

NE BA@@ má’

Ne ba@@ Domokos (ÁSZ elnök): voltál már betegként kórházban, anyád, apád volt, mit tapasztaltál? Inkább ne vegyenek műszert, kötszert, gyógyszert a kórházak, „dögöljenek” meg a betegek, legalább nem kerül több pénzbe?!

Lakáj vagy, egyszerűen lakáj…

„Az eredményes és korrupciómentes gazdálkodást megalapozó, a törvényi előírásoknak megfelelő működtetés alapvetően nem pénzkérdés. A törvényeket minden közpénzt költő és közvagyont kezelő felelős vezetőnek be kell tartania, illetve ez kell legyen a célja. A legfrissebb ellenőrzési tapasztalatainak is azt támasztják alá, hogy a kórházak sorozatosan megsértik a gazdálkodásukról és a közpénzek kezeléséről szóló előírásokat… megengedhetetlen, hogy egyes költségvetési intézmények ilyen mértékű kifizetetlen számlát halmozzanak fel és pénzügyi fedezet nélkül vállaljanak kötelezettségeket. Mindez az államba vetett bizalmat veszélyezteti és rendkívül rossz példát mutat a gazdaság és a társadalom más szereplőinek.” (Interjú a mai Magyar Nemzetben Domokos Lászlóval)

2020. 01. 07. kedd

https://magyarnemzet.hu/belfold/itt-az-ideje-rendet-tenni-a-korhazak-gazdalkodasaban-7644578/

TRIANON (3.) EGYÜTT

„2020 a nemzeti összetartozás éve lesz”
– inkább az őszinteségé, a tisztázásé lenne…

Trianon csak úgy, váratlanul a semmiből, a sűrű homályból egyszer csak alattomosan, mint egy sunyi róka elősündörgött? Tényleg így volt, ez „ma is” a hivatalos verzió? És ha nem, ha nem így volt? Akkor vajon mivel és mikor „kezdődött”: tényleg 1920. június 4-én „indult” a történet, Magyarország tragédiája? Vagy előbb? Vajon hogyan és mi történt?
Lehet(ne) erről itt és most, a XXI. század Magyarországában okosan, indulatmentesen, gyűlölködés nélkül beszélgetni? Vagy továbbra is a politikának alárendelve, mozgósító jelszónak értelmezve „csak” kiabálni szabad?!
Az elszabadult képzelet napjainkban azt hitette el velünk, hogy az államnak és az államban élő nemzetnek teljességgel azonosnak kell lennie. De a történelem rácáfol erre az elképzelésre: nincs Európában egyetlen olyan állam, amelyik egyetlen nemzeten alapulna, s ezt a tényt Európa kulturális fejlettségének tükrében kell értelmeznünk. A nemzetiségek tökéletes elszigeteltsége az államalkotás csecsemőkorához tartozik.” (von der Pfordten, idézi Ungvári Tamás: csalódások kora)

2020.01.06.hétfő

TRIANON (2.) HAZAFISÁG

„Hát végre akadnak tanáremberek, kik e nagy bűnt megbélyegzik. Van-e abból haszna a hazának; ha szűk látókörű embereket nevelnek neki? Olyan egyszerű e dolog. Az ember sírni szeretne dühében, hogy ez – kényes kérdés. Nem a hazafiság revíziójáról van szó, habár a frázis ügyes. Arról van szó, hogy a csámpás, elfogult, kártékony hazafiság-magyarázat helyébe jöjjön már az igazi magyarázat. És az igazi hazafiasság. Jöjjenek a szabad, messzelátó, büszke szemek, a halló fülek, az értő és hasonlító elmék. Ne ordítsuk mindig a hazát, de szeressük, s legyünk számára olyan értékesek, olyan jók, amilyenek csak lehetnek e nagyszerű, világosodó korszakban fejlett kultúremberek. Egy statisztikus bebizonyította, hogy minél kisebb és elmaradtabb egy ország, annál hosszabb a nemzeti himnusza. Andorra köztársaságé vagy negyven strófából áll. A tibetiek, mikor nemzeti dalukat el akarják énekelni, tíz napig alig pihennek valamit. Kultúrországban az emberek nem énekelnek folyton a hazáról, s a haza igen boldog.”

Ady Endre: A hazafiság revíziója, Budapesti Napló, 1905. július 17.

2020.01.05.vasárnap

EMLÉKEZÉS…

EMLÉKEZÉS…

Amire én emlékezem, arról mostanában már nem emlékezik meg senki: legföljebb titokban, gondolatban.

Van ugyanis – és mindig lesz helyette – más, olyan csinnadrattás, ünnepi-beszédes; olyan sokatmondó „semmit” mondós, kőbevésett monumentális, irgalmatlan közpénz-szórásos kinyilvánítós emlékezés! Olyan Országgyűlési Határozatban rögzített fölszólítás: „Az Országgyűlés az Alaptörvényben rögzített felelősségviselés jegyében, a történelmi Magyarország területét szétdaraboló és a magyar nemzet harmadát idegen államok fennhatósága alá szorító, 1920. június 4-én aláírt békediktátum 100. évfordulójára emlékezve, számot vetve e békediktátum által okozott politikai, gazdasági, jogi és lélektani problémák máig tartó megoldatlanságával, de egyben erőt merítve a külhoni magyarság megmaradásba vetett hitéből és értékelve a 2010-ben megkezdett határokon átívelő békés nemzetegyesítési politika eredményeit, a 2020. évet a nemzeti összetartozás évének nyilvánítja.

„A magyarok számára a Trianon szóban benne van a két vesztes világháború, a „felszabadításnak nevezett megszállások”, két szörnyű diktatúra, a 2004-es népszavazás, a 20. század végi magyarverések, Malina Hedvig kálváriája, az ukrán nyelvtörvény vagy a Beke-Szőcs-ügy” – dörögte Pánczél Károly a Nemzeti összetartozás bizottság elnöke; bár a magyarság öt különböző országban találta magát, mégis az „eltelt száz esztendőben a nemzeti nyelv, az irodalom, a hitélet és a hagyományőrzés révén a magyar identitás tovább él az országhatáron túl is” – emlékeztetett az elnök, hiszen – ahogyan azt Orbán Viktor miniszterelnök úr is mondta, a kormány 2010-től „megkezdte a magyarság határon átívelő közjogi egyesítését, bevezette a kettős állampolgárságot és törvénybe iktatta a nemzeti összefogás napját… a Kárpát-medencében létezik egy magyar kulturális, oktatási és gazdasági tér” – zárta le érces gondolatmenetét.

Trianon a kezdet? Tényleg ott kezdődött? És Trianon a vége? Azóta nem történt semmi?! Trianon „igazságtalan”! És a „mi igazságunk” igazságos?

„(Mit adhatnék?) Porlandó szégyen/ Vagyok már csak, ki idejében/ Érzi szégyenes voltát./ Kivert bikának sorsa biz ez,/ Ki elveszti a csordát.” – írta Ady, de ma „nem ildomos” őt olvasni.

Amire én emlékezem…

  1. 01. 04. szombat

ÚJÉVI „BESZÉLGETÉS”…

ÚJÉVI „BESZÉLGETÉS”
„Azt beszéli már az egész város”, amit a zuhanyhíradó és a felcsúti kisvasút váltóőre is megerősített, H. Berci első kézipoggyász-cipelő nem cáfolt, hogy – nemcsak B. Csabának, hanem – NEKI is megjelent!
Történt pediglen az, hogy Ö hazalátogatott a szerény viskója melletti Arénába megnézni a kis-cserkész lábtenisz bajnokság előselejtezőjének, a leendő (világ-szabadalom alatt álló) világ-verseny válogatását, körülötte válogatott (ugyan még Bruce Lee, Chuck Norris, Arnold dublőreit nem helyettesítő) legények, akik izgatottan, mégis profi módon vették körül védencüket egy másfél-két méter sugarú körben. Oda bizony emberfia, de még az Index, az ATV, a 444 vagy a Népszava legügyesebb újságírója sem tehette be a lábát! Ha mégis: ott volt H. Berci kézipoggyász-cipelő, aki olyan esetekben határozott hessegető és a testi kontaktust sem mellőző mozdulataival távolította el a betolakodó kíváncsiskodót.
De most csoda történt: hogy-hogy nem, de mégis egy „kétszárnyú” tünemény termett Ő mellett és nem átallott meleg és őszinte tekintettel kedvesen ránézni. Az őrök és H. Berci mozdulni sem mertek, bár néhányan idegesen, mégis suttogva belebeszéltek az arcukra erősített mikrofonba és a kabátjuk alá nyúltak. Ekkor a kétszárnyú lágy hangon megszólalt:
– Hogy vagy, drága egyetlen dakota lovasom?
– Ki vagy te, aki csak úgy megszólítottál, az M1-től jöttél, mert akkor rendben van!
– Jöttem is, meg nem is; vagyok is, meg nem is.
– Találós kérdéseket itt csak ÉN tehetek föl!
– Csak szelíden, és ahogy szoktad szerényen kérdezz és én felelek majd.
– Mit akarsz TŐLEM, akihez akárki nem közelíthet; akitől akárki nem kérdezhet, kérhet; aki mindig igazat mond!
– Mondd: hiszed is mindezeket a baromságokat, vagy csak mondod, mert úgy jön?
– Vigyázz a szádra, mert szólok a Kövér Lacinak, aztán megvonja tőled a szót és fizethetsz majd, mint a katonatiszt, meg a magyar Trianonnal.
– Találkoztam nemrég egy „csuhással”, akivel olyan kedvesen elbeszélgettünk: gondoltam, ha vele megértettük egymást, akkor VELED is!
– Csak nem te vagy, az új csodacsatárunk, aki annyi gólt ígért?!
– De bizony, én vagyok.
– És most ÉN teljesítsem a te három kívánságodat?!
– Nem is rossz ötlet: TE tudsz csodát tenni?
– Nem gond: ÉN mindent tudok, amit csak akarok, ha nem lesz csoda, akkor legföljebb a Mráz meg a Bayer és Schmidt Mariska majd „bebizonyítja”, hogy mégis az volt!
– És az emberek, elhiszik; nem kell, hogy meggyógyuljon a beteg, adakozzék a gazdag, legyen iskola, elég, ha mondod?
– Elég hát: ha ÉN szólok!
– És amikor azt mondod, hogy Soros, idegenszívű, a migráns elveszi a magyarok munkáját, hogy az ország bővül, szépül, gyarapodik, már alig van nyomorgó…
– Hiszik, mert jobban hisznek NEKEM, mint a szemüknek, fülüknek, szomszédjuknak.
– Fura egy országban élsz, hallod-e?
– Nagy munkám volt vele, az már csakugyan úgy van, de elértem, amit akartam!
– Akkor már megpihenhetsz végre.
– Nem úgy van az, még sok a teendő: a család egyre csak sokasodik, fölnőnek a gyerekek, szaporodnak az unokák, nem mondom, sonka, tepertő meg szalonna az mindég akad, a pálinkáért sem kell a szomszédba menni, de gyarapodni, gazdagodni köll, ha NEKEM csak alig is van a papíron, mert ez a szabály!
– Sokat beszélsz, biztosan túl sokat is markolsz, figyelmezzél erre is!
– Te csak ne oktass ENGEM! Tudom ÉN, mit kell tennem: most adattam el egy erőművet is, hogy a zúgolódást csillapítsam, jó üzlet volt akkor is. Aztán ott volna az a trieszti kikötő is, azt is meg kellett volna venni…
– Látom: sok jót teszel a TE házad népével.
– Az már csak úgy van és lesz, amíg élek.
– Hát, tudod: jó volt VELED beszélgetni!
– Te is mondtál valamit?
– Alig, úgysem értetted, biztosan halkan szóltam, na mennem kell: azért vigyázz!
– NEKEM nem kell vigyáznom, különben is: RIA-RIA-HUNGÁRIA!
– Hát, akkor: sok gólt rúgjatok, sokkal többet, mint eddig, csak nem kéne arra annyit költeni…
2020. 01. 02.

A DÉVAI TEMPLOMBAN („igaz” elmondás alapján)…

A DÉVAI TEMPLOMBAN („igaz” elmondás alapján)

  • ANGYAL vagyok.
  • Böjte.
  • Tudom.
  • Örülök.
  • Imádkozol?
  • Persze.
  • Akkor ok!
  • Hiszek is.
  • Akkor kívánhatsz hármat is.
  • Biztos?
  • Persze: én nem politikus, ANGYAL vagyok.
  • Na jó, csak biztosra akarok menni.
  • Bízz bennem!
  • És, mit kívánhatok?
  • Bármit!
  • Olyat is, amihez igazi csoda kell?
  • Persze: mondtam, bármit!
  • Nem a „Kancsal Kamerától” vagy?
  • Nem a „Kanditól”!
  • Csak azért, mert amikor fölrakom a honlapra, onnantól a Soros firkászai majd ellenőrzik.
  • Soros? Nem baj.
  • Akkor veszek egy nagy levegőt és egy-szuszra elmondom.
  • Fogj már hozzá, még sok helyre kell mennem!
  • Segíts, hogy az emberek megértsék: „jobb békében és szeretetben élni”.
  • Ezt ne tőlem kérd, a gazdádtól.
  • Ne szólj közbe, mert belezavarodok: a második, hogy a Puskás Akadémia „15 millió magyar akadémiája” legyen!
  • 15?
  • Annyi, sok?
  • Te tudod, és a harmadik?
  • „Hogy legyen minél több gól”!
  • Azt rendre már most is kaptok…
  1. 12. 30. hétfő

HALLGATSZ: JÓL VAGY?!

HALLGATSZ: JÓL VAGY?!
Barátom: jól vagy, így karácsony és szilveszter között? Elmentek már a gyerekek, unokák; minden klappolt? A halászlé, a sült kacsacomb, bejgli ízlett az aranyos kicsiknek is? Jézuska azt hozta, amit vártak a gyerekek, unokák, nem lett kicsi-nagy semmi? Akkor jól van, ledőlsz, pihensz most végre egy kicsit? Ne zavarjalak? Úgysem tudsz elaludni, ahogy én sem, jár neked is az agyad, nem hagy nyugodni, pedig nem vagy már „gyerek”, aki nem tud betelni semmivel, mert az utolsó csöppig ki akarja csavarni az örömöt mindenből.
Én is így vagyok, nemcsak te, sokan vagyunk így, ne szégyelld.
Tudod: én most nem az elmúlt napokra gondolok, nem a csillogás, a kacagás, a koccintások utáni összekacsintások, a jóllakottság nem hagy nyugodni; máson jár az agyam, attól nem tudok aludni. Érdekelne, nem? Fáradt vagy, nem baj: azért belekezdek, legföljebb abbahagyod az olvasást és megpróbálsz durmolni, úgyse megy majd, meglátod.
Tudod tolulnak, megrohannak most a csak ritkán előbukkanó emlékek: a fekete-fehér képet adó Orion AT 505-ös tévénk („amin fel kellett tekerni a fényt kikapcsolás előtt, hogy ne legyen fehér pont beégés”), mellette a gyertyás, színes papírokkal, ezüstös gömbökkel, vörös-csillaggal díszített fenyőfánk csodás képe, a csillagszórók kézből történő meggyújtása, a rengeteg ajándék a fa alatt, a zsibongás – de jó is volt! Mindig sokan voltunk a fa körül, aztán másnap is, mert nagy volt a család, ha sokan hiányoztak is, nálatok is így volt? Abban a sokat szidott „átkosban”? Aztán később, amikor már én izgultam, meg az asszony, hogy minden rendben lesz-e, örülnek-e majd az „ősök”, a gyerekek, a többiek gyerekei az ajándékoknak, a megsütött kacsának, bejglinek? Ti is így voltatok?
Aztán hirtelen változik a kép, mintha egy új filmre kapcsoltam volna a tévén, pedig megint „én” vagyok a „főszereplő”: kérdezek, faggatózom, meg akarom érteni a múltat, a szüleim múltját, hogy mi-miért történt, hogy történt az „ahogy történt”, az ő idejükben, amikor még ők formálták a jelent, az „átkos” előttit, hogy miért hallgattak, miért hittek el mindent, amit harsogtak, miért nem gondolkodtak el, miért nem kételkedtek, legalább egy kicsit, hiszen gondolkodó értelmiségiekké váltak akkorra már, hogy lehetett erősebb a „hitük”, ami végül is vakká tette őket akkor és ők hol rontották el?!
Aztán megint ugrik a film, már engem kérdezgetnek a fiaim és az ő gyerekeik az „átkosról”, a balatoni táborozásokról, a prágai tavaszról és a bevonulásról, a pénzügyminisztériumi életről, döntésekről, a PÁRT-ról, az én szerepemről, cselekedeteimről, hogy miért úgy és miért nem máshogy, a hangulat-jelentésekről, és mire volt elég az 50 dollár meg akkor miért volt olyan jó a magyar foci; meg én is miért hallgattam akkor is, amikor pedig nem kellett volna, pedig én is az értelmiségi-elit tagja voltam.
A rendszerváltásról nem álmodom, arról most nem bukkannak elő képek, tisztul a fejem, érzékelem a csöndet, a háttérben a lila villogó fényt, a könyveket a dohányzó-asztalon, mellettem a laptopomat. Benyomom: Slomo már az „egész” magyar zsidóságot „képviseli, „Magyar Zsidók Szövetsége” névre változtatta az EMIH nevet; professzor Maróth Miklós katonadalokat vizionál, továbbra is a gázszerelő a leggazdagabb magyar, ömlik a pénz a határon túli „magyar” fociba, miközben Európa egyik legszegényebb országa Magyarország. Vajon mit fognak kérdezni majd az unokáink-dédunokáink a lányainktól-fiainktól, unokáinktól, a már nem első generációs értelmiségiektől: ők miért hallgattak?!
2019. 12. 30. hétfő

VÁGOD? (12.)

VÁGOD? (12.)
Vágod, haver? Olvastad a hírt az interneten, hogy „A világ leggazdagabb 500 embere összesen 1,2 billió dollárral növelte idén vagyonát”? Előbb megiszod a sörödet, amit a kezedben tartasz, az a biztos, mit kaptál karácsonyra, töltött-káposztát, meg konyakot is, és? Ja, már el is fogyott, kis üveg volt, neked minden kis üveg, haver, de most a sör is jó; szóval nem olvastad. Hogy mennyi az a billió, mert el se tudod képzelni, nem vagy te egy gázszerelő, aki egyszer vesz, másszor elad egy hőerőművet, annak tudnia kell, igaz? De tudja is, az már biztos: 12 nulla van benne, tizenkettő, ezerkétszázszor milliárdot jelent, így sem érted: a milliárd az ezerszer milliót, vágod, haver? Az ezer, az rendben van, abból lehetne a Maristól sört venni, a millió nem érdekel, az már nem a te számrendszered, jól van, haver, igyál még egyet, aztán mesélj a karácsonyról, hogy telt, csak kettesben voltatok, hát a gyerekek, kinn ünnepeltek Londonban, de legalább együtt, küldtek csomagot, de csak csoki meg pulóverek voltak benne, azt meg nem lehetett meginni, de a cipő, amit küldtek, itt van a lábadon, tényleg szép és strapára is jó, itt a sárban, aztán mért nem jöttek, sokba kerül a repülő, meg már elfogyott a szabi, ott meg nem úgy van, mint itthon, hogy hol mész, hol nem dolgozni, jól van az úgy itthon, ott, ha nem mész, coki, hát maradtak. De az asszony valahogy beszélt velük, még az arcukat is látta a telóján, mert neki okoskája van, de te bezzeg nem tudsz olyat venni, látod, erről beszéltem az előbb: az idén se hozzád futottak a trilliók, nem te tudnál belőlük Ipadot venni, de sört se. Hát ez az, haver, tudod mi volt ’29-33 között? Nem, az nem lábméret, ne barmolj: akkor volt a világválság, haver: v i l á g v á l s á g! Akkoriban sok gazdag ment gallyra, a nyomorgókról nem is beszélve, de akkor is a végén a gazdagabbak még gazdagabbak lettek, a szegények meg földobták a prakkerjüket, vágod, haver? Most meg a gazdagabbak még annál is gazdagabbak lettek, te meg maradtál csórikám csórinak, világ életedben az maradsz, te már nem tanulsz semmiből, de én akkor is szeretlek, haver: Maris, hozzál még egy kört nekünk. Hogy te nem is vagy világválságban, csak röhögsz azokon, akiknek sok van, mert retteghetnek, hogy mi lesz, ha kevés lesz, mert neked elég az, ha van sör, meg a Maris, hát haver: te nem vagy egy Zsófi, az hétszentség, hogy ki az a Zsófi, hát az államtitkár-helyettes lány, aki alig huszonkettő és már törvényt is módosítottak miatta, nem, nem törvényt ültek felette, az nem ő lesz, bár: ki tudja, hanem akit megvédett a Novák Katalin, nem: ő nem a kocsmáros a szomszéd faluban, az egy másik Katalin, na de mindegy, igyál még, addig is csönd lesz, aztán majd jön a BÚÉK és megint iszunk egy jót, igyál, ne gondolkodj…
2019. 12. 28.