• Árpikám, most mi legyen?
• mire gondol, Főnök?
• hát ez az ÁVH-s Pukli gyerek nem hallgatta meg a nagyívű beszédemet
• annyi baj legyen, majd szólok a Petinek, hogy hívassa be a Pukli titkárát és kérje ki magának, hogy a Pukli miért nem a Múzeumba megy kupálódni továbbképzésre és aztán ku@vára ossza ki
• ez nem elég, legalább a gazdaállatát tetvetleníteni kellene
• meg lesz, Főnök, meg lesz
• de elvette a nézettségemet is
• annyit ismételjük a beszédét, Főnök, hogy majd mindenki kívülről fújja és a gyerekek meg házi föladatnak kapják az olvasását, kivonatolását és a különleges mondatok lektorálását
• nem kellett volna az egészet angolul mondanom, hogy értsék, akiknek érteni kellett?
• azok csak magyarul tudnak, még úgyse igazán, nem is értették, de szerették
• akkor jól van
• de megint kéne mondani, hogy sokan voltunk, de jó lenne, ha mindenki hozná a gyerekét is, meg még valakit, mert a lengyelek hangja is elég vodkaízű volt csak, de nem elég hangos
• mikor beszélek legközelebb?
• mikor akar, Főnök, csináljunk gyorsan egy új nemzeti ünnepet?
• nem rossz ötlet, de mi legyen a Puklival?
• mi legyen vele?
• nekem ne adjon senki ultimátumot se
• ne törődjön vele, Főnök, ő lett „az ifjú szoci bestia és úgy kiabált, mint amikor a 10.b a székébe ülteti a szertári csontvázat”, még hogy a Főnök bocsánatot kérjen
• mi az, hogy bocsánatot kérni, nem is értem, mit mondott az a „Sas-kabaré finalista” igazgató, ki nevezte ki?
• hát mi
• akkor rendben, de mégis: ÉN kérjek bocsánatot a megalázottaktól, a félősöktől, a nem mieinktől, a zemberektől az ’elmúthatésfélévért’; ÉN, aki a fél országot be-stadionoztam; aki élet-halál harcot kreáltam a semmiből, hogy megmenthessem a nemzetemet, a 15 millió magyart az Óperenciás tengeren innen és túl; ÉN, aki ÉN vagyok és leszek, aki leszek; nem BELEÁLLUNK
• ez volt csak a beszéd, Főnök
• indítsátok be a gépezetet: kitüntetjük a Balogot a Palkovicsot, a Bencsiket,
• őt már kitüntettük
• akkor jól van; levadásszuk a drónjaikat, az Áder húga írasson dolgozatot velük, meg jegyzőkönyveket, a szülőket a Szulejmánhoz láncoltatjuk, szóljanak a kürtők, a harsonák
• máris beindult a gépezet
• de mi legyen a Puklival…
Vélemény kategória bejegyzései
Éljen a magyar-lengyel megbonthatatlan barátság….

Bátor honfitársaim, lengyel barátaim, egyszázezer ukrán testvérem és Hajdu János!
Ebben a válságos helyzetben, amit kihirdettem, valami nagyon ütős mondattal kell kezdenem, ezt kötötte a lelkemre a nem közszereplő H Árpi barátom. Hát halljátok:
veszélyben a haza, a jövő, a kiesés közelébe kerültünk az NB I-ben!
Pedig ÉN mertem nagyot álmodni a ti pénzetekből!
Pedig ÉN mertem hozzáfogni a portám rendbetételéhez!
Pedig ÉN vizet vezettettem a locsolóba a falum fölvirágoztatásához!
Pedig ÉN kormányhatározatot hozattam, hogy a kisvasút elinduljon!
Pedig ÉN alulról fűttettem a stadionom gyepét, hogy zöldebb legyen, mint a szomszédé!
Pedig ÉN mindent megtettem a lányomért és a turizmusért!
Pedig ÉN drón-mentessé tetettem a közbiztonságot a házam környékén!
És most mégis: veszélyben a haza, a jövő, a kiesés közelébe kerültünk az NB I-ben!
Ezt nem hagyhatom!
Szurkolótársaim!
Már ma délután, amikor vonalas telefon közelébe kerülök, fölhívattatom a Csányit, hogy már idén legalább egy csapattal több maradjon az NB I-ben. Beszélek a Platinivel, hogy ne csodálkozzon ezen a visszamenőlegesen ható szabálymódosításon. Műsort szerveztetek az M4 sportcsatornán, hogy egyel emeljék meg a csapatok számát.
Bátor fiaim, kik kijöttetek ide, a védett Múzeum közelébe, hogy meghallgassatok ENGEM, akit úgy szerettek, mint égen a csillagot! Minek a sok olvasás, a színházba-járás, a Fesztiválzenekar hallgatása, a nyelvtanulás. Minek azt: meccsre járjatok, a stadionokba, ott zajlik az élet. Mire bejuttok oda, beesteledik és feketén bólogat már akkor az eperfa lombja is. De ti ne csüggedjetek, nézzétek a meccset és álmodjatok szépeket a Puskás Öcsi bácsiról, a Flóriról, a Tichy Lajosról, a Bozsik Cucuról. Akkor legalább nem figyeltek az egybefolyó napokra, a gyerekeitek kilátástalanságára, a tanárok, az orvosok, a dolgozók megalázására, a mentőautók egyre halkuló szirénázására.
Kampány
„Minden zsidót ki kell irtani, s hogy ki a zsidó, azt én mondom meg…” – „Hermann Göring rikoltotta ezt, de már csak Karl Lueger, antiszemita bécsi polgármester után”.
A magyar állam, Rogán Antal javaslatára 2013 óta („Szarért-húgyért…”) pénzért árusít letelepedési engedélyt, aminek a „hasznát” „máltai, ciprusi, kajmán-szigeteki, liechtensteini offshore-gyanús cégek” kaszálják le. Ezeknél az ügyleteknél a migráns hasznos, fontos, segítő, nem erőszakos, nem járvány-terjesztő partner.
Egyébként, tavaly óta a migráns lop, csal, megerőszakolja asszonyainkat, elveszi a munkánkat, nem tiszteli a törvényeinket, járványt terjeszt, erőszakos, el akarja szívni a levegőt a magyarok elől, növeli a terrorveszélyt, félelemkeltő, kultúra-romboló: hát kellenek az ilyenek nekünk?!
Hogy melyik migráns ki a csoda, azt majd ki mondja meg…
Csak jogszerűen, mindig csak jogszerűen…

• Főnök, bohóckodik a Fodor gyerek
• mit csinál?
• kérdést intézett hozzám: „Hogyan, honnan és kitől kapta meg Csabai József személyes adatait (lakcím, telefon stb.) amelyek alapján be tudta azonosítani, fel tudta vele venni a kapcsolatot és találkozót tudott vele egyeztetni?”
• és, Tónikám, mit válaszoltál a kéttagú, mégis hatalmas párt elnökének?
• a megbeszéltek szerintit, tehát „Csabai József levélben tájékoztatta a Fidesz országos központját arról, hogy népszavazási kérdést nyújtott be, ilyen formában értesült a Miniszterelnöki Kabinetiroda az elérhet őségéről.”
• hehehe, nagyon jó, de ugye meg van beszélve minden a Jóskával is?
• persze, ahogy azt szoktuk, simán ment, még csak karikacsapás se kellett
• helyes, mi van ezzel a Nyakó gyerekkel meg a kopaszokkal
• a Kubatov Gabi jól megmondta neki a tutit: senkit sem ismer, csak akit ismer, de az meg titkos ismeretség, még a biztonságiak meg az asszony előtt is
• nagyon jó
• megaztán a közszolgálatiak kérdezték tőle, amit kell és azt az MTI rögtön közkinccsé is tette, a mandineresek meg egy kicsit sajnálkoztak, hogy mért kell ezt, meg szükségtelen
• jól van, mi van a válsággal
• az van, nem akar elmúlni a „nem-jövés”, de kivárjuk, addig is nyomatjuk a híreket a kölni tragédiáról, meg a Simonról, meg a Gyurcsányról, meg az egri asszonyok hős cselekedeteiről
• a Bakondi is szólaljon meg végre
• ma reggel megtette, de valami szőke bula az ATV-n csúnyán leiskolázta törvény ismeretből, akarom mondani nem ismeretből
• nagyon zavar engem ez a sok liberális duma: kinek mi köze hozzá, hogy én mit vezetek be és mikor, nem beszélve az indokolatlanságáról
• én is így látom: minek nekünk ennyi jogvédő, jogértelmező, tasszista, alkotmányista meg közgondolkodó; valamit ki is fogok találni
• tedd azt, de minél hamarabb, Áder?
• nem írta alá, ahogy előre gondoltuk, majd az alkotmányosok megoldják
• csak jogszerűen, mindig csak jogszerűen, a Matolcsy kivel ebédelt tegnap?
• hát a Péterrel, de rögtön kiderült, úgyhogy szerintem kellene hozni egy törvényt, hogy ebéd közben nem lehet fotót csinálni, mert az csuklást okoz
• csak jogszerűen, mindig csak jogszerűen, és mi lesz március 15-én?
• engem kérdezel, Főnök?
• mindenki fölkészült?
• persze
• akkor rendben: csak jogszerűen, mindig csak jogszerűen…
Nylon zacskó

A dércsípte hideg reggelen egy fehér nylon zacskó zörrent két üres borosüveg mellé a bokor aljába. Horpadt hasába azonnal belekapott a durva szél és szinte durranásig fölpuffasztotta. A nylon zacskó beleakadva kapaszkodott a bokor egyik kiálló tüskéjébe, de egyik füle már vészesen lebegett az ég felé. A két üres borosüveg egykedvűen, mozdulatlanul és értetlenül bámulták erőlködését. Nem tudtak, talán nem is akartak segíteni. A nylon zacskó nem akart elszállni, még nem akart fölemelkedni a magasba, még maradni akart itt, a dércsípte hideg reggelen, legalább a bokor alján: hiszen, ugyan már megnyúltak a fülei, néhol hártyavékonnyá vált a szürkébe hajló, valaha fehér ruhája, de még hordozni akart. Még újra tele akart lenni: üres dobozokkal; száraz kenyérhéjával; kis, pálinkával telített üvegekkel; újságpapírba göngyölt késsel; egy Rejtő Jenő könyvvel. Megint érezni akarta a súlyt; az őt fogó kéz szorítását; hallani akarta a csoszogó lépteket, a dörmögésbe hajló szuszogást; szimatolni a kesernyés, enyhén csípős szagokat; és élvezni a másokkal való találkozás örömét is. Pedig tudta: valami nem stimmel, valami nincsen rendben, valami nagyon elromolhatott, mert sehol a meleg kéz, sehol a csoszogás, nem csíp a szag sem…
Undorító

Kövér László a Magyar Katolikus Rádióban nyilatkozott, mit nyilatkozott, leszögezte: „Mi más lenne?”.
Balog Zoltán Frankfurtban, a Hayek Clubban hétfőn este azt mondta: „Szörnyű, buta”.
Áder János a Magyar Nemzet értesülései szerint nem fogja aláírni.
Pálffy Ilona Nyakó István kérdését is előterjeszti.
Közben: Kövér megszavazta, Balog a helyén maradt, Áder most szembesül, Pálffy Ilonáról ne is beszéljünk.
Undorító…
Hiszen bevezették…

„Bevezették a szükségtelen állapotot.” – mondja kávézás közben, Lányi András szájával Stumpf András a minap a Mandinerblogon.
Tényleg – gondolom magam is –, milyen frappáns, találó megállapítás: nekik minek is (itt és most) élezni a helyzetet, amikor rendben mennek a dolgok; minek a további erőfitoktatás, amikor az ellenzék (a nép, a haza) „újra csendes”, jelentéktelen ’massza’; minek húzogatni az alvó oroszlán bajuszát, amikor nincs is oroszlán, legfeljebb orosz lány van, akihez viszont hozzá lehet bújni.
Tényleg – gondolom magam is –, hiszen a Fidesz az aktív, a cselekvő actor; a teljhatalom birtokosa, vagyis a korlátlan, meg nem szorított, másokra (cselekvési függetlenséggel) ható szuverén erő megjelenítője; a titkok kitalálója, a kidolgozó, a gátlástalan megvalósító, az ’eladó’; a közbeszédet alakító és a tényleges ’okádó’; akkor meg?
Tényleg – gondolom magam is –, itt valami nem stimmel, mintha nemcsak egy hajszál, de egy ’rahedli’ hajcsomó úszkálna a levesben; mintha a kormány ezt ’nem kicsit’, de nagyon ’elkúrta’ volna; mintha a ’futballcsászár’ nem találná el a kaput és mellé lőne, ami ráadásul megjelenne a híradókban, a sporthírekben letagadhatatlanul; mintha a ’mi’ uralkodónk is tudna bakot lőni, hibázni, tudna ’túltolniabiciklit’!
Tényleg – gondolom magam is –, és hátra dőlök a székemben, fejem fölött összekulcsolom a kezeimet, a „fáradt gőzt leengedem”: itt valami nagyon hibádzik, itt valami nagyon ’el lett kúrva’. De aztán megnyugszom, magamtól is rájövök: már megint átbasztak, már megint az én nyakamba öntötték a szaros szmötyit, a trutymót, és még csak ki sem rakták a tizennyolcas karikát!
Hiszen bevezették!
Föl kell mondani…

Abnormális világban élünk itt, Magyarországon, és ezt az abnormalitást föl kéne mondani már.
Gondoljátok meg, nálunk azt mondja a miniszterelnök és a kormány:
• „megvédjük a nyugdíjakat és a nyugdíjasokat” – közben ellopják a zemberek nyugdíjmegtakarításait;
• „megmentjük az iskolákat” – közben nincs kréta, amivel írni lehetne a táblára, nincs olyan tankönyv, amiből rendesen lehetne tanulni, nem gondolkodhatnak sem a pedagógusok, sem a gyerekek, mert lecsapna rájuk a klikkes hatóság;
• „megmentjük a kórházakat” – közben a betegnek és a hozzátartozóknak kell bevinni a kórházba az érzéstelenítőt, a sterilkendőt, kesztyűt, vacsorát;
• „a magyar reformok működnek” – közben meg a „gazdasági növekedés jelenlegi üteme nem elégséges, és tartóssága sem biztosított”, ezért „csak” a focira, az olimpiára, a felcsúti kisvasútra, meg Ráhel ellopott mobiltelefonjának DNS vizsgálatára és nyomozására telik;
• „plusz egy” – és mindenki tudja, hogy mínusz egy.
Abnormális világban élünk itt, Magyarországon, és ezt az abnormalitást föl kéne mondani már.
Mert gondoljátok meg, emberek, normális ország az, ahol
• az államelnök pártkatona
• az Alkotmánybíróság pártkatonák gyülekezete
• a Legfőbb Ügyész pártkatona
• az Országos Bírói Hivatal elnöke pártkatona felesége
• a Nemzeti Választási Bizottság pártkatonák összejövetele
• a parlament pártkatonák bólogató összejövetele
• aki nem válik pártkatonává, az már a lecsóba sem mehet
• csak pártkatonák.
Abnormális világban élünk itt, Magyarországon, és ezt az abnormalitást föl kéne mondani már.
Mert gondoljátok meg, barátaim, normális ország az, ahol
• a szavak nem azt jelentik, amit;
• nem elég magyarnak lenni, annak is kell látszani;
• nem elég tenni, de mindig kell tapsolni;
• úgy kell(ene) szabadnak lenni, hogy közben kerítés közé kell szorulni;
• az idegenektől félni kell, mert fölszólításra ez lett a trendi, és „aki nem lép egyszerre”;
• gyűlölni, gyűlölni, gyűlölni kell;
• „Nem csinálunk Európát Magyarországból…”;
• és nem öröm látni „fehérek közt egy európait”.
Abnormális világban élünk itt, Magyarországon, és ezt az abnormalitást föl kéne mondani már.
Mert gondoljátok meg, normális ország az, ahol az egyszerű ember
• először a menekülésre gondol, meg a kiskapura;
• a jóízű, fölszabadult nevetést ritka ajándéknak kapja;
• és „Hol lehet altiszt, azt kutatja…”.
Abnormális világban élünk, itt Magyarországon, és ezt az abnormalitást föl kell végre mondani: mert gondoljátok meg, honfitársaim: „a szabadság néhány perce mindent megér”!
„Mindennek rendelt ideje van, és ideje van az ég alatt minden akaratnak…” (Prédikátor könyve 3. rész)
2016. március 2.
• Főnök, együtt vagyunk
• akkor kezdjük el, Balog lelkész úr
• halljuk és hallgatjuk, Főnök
• ugye tudjátok, hogy ideje van mindennek
• ha TE mondod, Főnök
• emlékezzetek: amikor annak volt ideje, elmentünk a Soroshoz és aztán Oxfordba is
• emlékszünk
• amikor meg annak, akkor együttműködtünk a SzDSz-szel és alelnöke voltunk a Liberális Internacionálénak
• úgy volt
• akkoriban megvetettük a csuhásokat és kukoricára térdepeltettük őket
• azok voltak csak a szép idők
• aztán összeálltunk a Józsi bá’-val és az MDF maradványával és elnöke lettünk az Új Atlanti Kezdeményezés (New Atlantic Initiative) magyar nemzeti bizottságának
• úgy volt
• és akkor nyertünk és elkezdhettünk focizni a Nándorfehérvári Teremben, a Parlamentben
• akképpen volt
• aztán miniszterelnökök lettünk és rögtön lemondtunk a Liberális Internacionálé alelnökei posztjáról és a kapcsolódó cafrangokról
• minden így történt
• aztán csökkentettük a „deficitet” és közeledtünk az euró bevezetéséhez
• már akkor is bölcs volt, Főnök
• aztán elzavartuk a Legfőbb Ügyészt, lehetetlenné tettük az MTV Kuratóriumát, kezdeményeztük a telefonkönyvek összetépését
• hű, tényleg, de szép idők voltak akkortájt
• és akkor jött a gaz Medgyessy
• az a gaz, az a gaz
• meg a Gyurcsány
• meg a Gyurcsány, meg a Gyurcsány
• nyoc’ évig nyögtük
• bizony nyögtük
• de hazudoztak, szemet lőttek, és még fociszentélyeket sem építettek
• bizony úgy volt
• de én már akkor tudtam, akkor hirdettem a centrális erőtér fensőbbségét, a baloldal nemzetre törését, hogy „a haza nem lehet ellenzékben” szentségét
• jól láttád és láttattad már akkor is
• és már akkor mentünk Európába, az Európai Néppárt alelnöke lettünk, kintről hatottunk a benti eseményekre és bent is évente értékeltük a helyzetet és égve hagytuk a gyújtólángot
• követtünk akkor is mindenhová
• és végre nyertünk, végre kétharmaddal nyertünk, végre hozzáfoghattunk a munkához
• hozzá is, hozzá is
• és mindig úgy, ahogy éppen kellett: mindent lebontottunk, és mindent a demokrácia ronda függönyével lepleztünk, a demokrácia díszleteit használtuk a demokrácia ellen, miközben a legszívesebben átléptünk volna rajta, mint az árokpartjára lökött milliókon
• úgy volt, úgy van
• új alaptörvényt, új törvényeket, intézményeket alkottunk, ellehetetlenítettük a népszavazást, a sztrájkot, a civil szerveződéseket, magunk alá hajtottuk a rendőrséget, az Ügyészséget, a Bíróságokat, a sajtót, az egyházakat, még a kereszténydemokratákat is
• az ám, tényleg
• de mindez: nem elég
• nem elég
• mert mindennek rendelt ideje van
• rendelt ideje
• most már feladat van: „Én Magyarországot előbb rabjává teszem, aztán koldussá, végre katolikussá”, százszámra citáljuk majd magunk elé az eretnekeket, a másképpen gondolkodókat, a nem sorba állókat, mindenkit, akit csak akarunk
• itt az idő, itt az idő
• induljanak a kopaszok, tegyék a dolgukat; induljanak a Nemzeti Választási Bizottság tagjai, tegyék a dolgukat; a rendőrök, az ügyészek maradjanak a helyükön; a köztévé, a közrádió, a Magyar Idők és a többi, még a TV2 is, fújják meg a trombitákat, a kürtöket: vész közeleg
• itt az idő, itt az idő
• készüljenek lajstromok a gépjárművekről, a biciklikről, a lovakról, a telefonokról, a Facebook oldalakról, a kockásingesekről: mindenről, mert „Ideje van a születésnek és ideje a meghalásnak; ideje az ültetésnek, ideje annak kiszaggatásának, a mi ültettetett…” (Prédikátor könyve 3. rész)
Úgy, ahogy eddig…
• akkor mondjátok: hogyan állunk?
• most éppen esik, Főnök
• azt értem, de mit mértek a Mrázék
• mindig nagyon jót, semmi nem változik, a zemberek továbbra is szeretik a krumplilevest és ha az van, akkor szarnak a kopaszokra
• rendben, és a várbazárnak van hatása?
• hát, volt egy kislány, egy dühös médiaszakos egyetemista Veronika, aki eléggé megszólta a Főnök meg a Habony Árpi nyakkendőjét, de lehet, hogy nem a Főnök nyakkendője volt az, csak félreértettük
• mit tudtok az apjáról, az anyájáról, a testvéréről, a szeretőjéről, meg tudom is én kiről, csak tudjátok meg
• már rajta vagyunk
• aztán, mi van még?
• itt van a Kubatov-brigád is, már visszaadták a dossziékat, amit kaptak az Erdősinétől, mert már nem kell lobogtatniuk
• és, az NVB döntött már?
• nem kérdés, egy kicsit megkavartuk az Indexet, hogy hátha, meg talán, meg nem úgy lesz az, de minden a tervezettek szerint alakult
• akkor minden megy a maga útján?
• megy, bár indul egy akció, hogy a Herceghalmot nyilvánítsuk hős városnak, hogy ilyen polgármesterfeleséget adott nekünk
• a Bánki terjessze be
• most ő a Matolcsy Gyuri bérének a duplázását meg az MNB alapítványok titkosítását írja
• aha, akkor legyen a Tállay, most valahogy eltűnte magát
• jó, szólok neki
• és, a népek nyugodtak, nem elégedetlenkednek, észrevették, hogy gondolkodom a kilépésen?
• nem, megvannak, várják az EB-t meg a joghurt árának a leértékelését
• akkor rendben, mindent menjen tovább, úgy, ahogy eddig…
2016. március 1.