Vélemény kategória bejegyzései

Intézkedés…

Minden vélemény számít!


• És mégis mozog a föld?
• amikor Ibizán vagyunk, különösen
• és mégis mozog a föld?
• azt a, Főméltóságú uram, ez holnap megint meghatározza a közbeszédet: főcím lesz belőle
• nem mondtam, kérdeztem
• nem mi voltunk
• hát akkor intézkedjetek
• kinek szóljunk: hadügyi, belügyi, technikai, pénzügyi vagy kommunikációs ügyként kezeljük?
• ahogy tudjátok
• akkor kommunikációsan kezeljük, úgy meg tudjuk állítani
• gyorsítsatok: éhezem az újabb sikert…

Tovább a folytatáshoz →

Öregedés

Minden vélemény számít!

Félig fekve ül a széken, talán
Ülve fekszik, mégis ébren
Magát látja mindenségben
Utazik a messzeségben

Hangokat hall csöndességben
Sugárzó fényt sötétségben
Keze mozdul, nyúl feléje
Belemarkol semmiségbe

Szeme villan, arca csillog
Újra táncol, újra villog
Lába dobban, szoknya pördül

Teste hevül, szíve csordul…
Félig fekve ül a széken, talán
Ülve fekszik, mégis ébren.

Tovább a folytatáshoz →

Beszélgetés – fizetés…

Minden vélemény számít!

orbán karácsony
• nekem tetszett ez a hét is, jól szerveztem
• úgy is volt, Főméltóságú uram, minden úgy történt, ahogy előre megtervezte
• lassan hozzá lehetne fogni a filmhez is, nem elég a Tyereskova-festmény kollázs
• természetesen, miniszterelnök úr, melyikhez is?
• hát, ami rólam készül, szóljatok is a Koltaynak, kezdjem hozzá ízibe, kell a film az európai hadjáratomhoz
• már hívom is: és a forgatókönyv, kitől lesz
• azt én írom, napról-napra, abba nincs beleszólása senkinek
• értem én, így aztán tényleg briliáns lesz és meglepően egyedi
• azért hozzatok nekem anyagot is, mert már túlsok az impulzus, ami ér, szelektálnom kell majd közülük: mi kerüljön be és mi ne
• sokan vannak körülöttem, mégse elegen: valaki mindent jegyezzen le, ami történik velem, sőt többen is írjanak, nehogy valami kimaradjon
• arra ott vannak a közszolgálatisok: az MTV-sek, meg a Magyar Idők és a 888 újságírói
• nem elég, nekem több kell
• rendben
• akkor fussunk végig: szóval rám érdemes figyelni Európában, mert én alakítom és pezsdítem az európai közéletet
• ez volt az elmúlt hét slágere, Főméltóságú uram
• aztán kijutottunk az EB-re is
• az ugyan nem most volt, de rendben van az is
• akkor azt is vegyük ide, hogy a FIFA korrupciós balhé hozzánk nem „gyűrűződött-be”
• még nem, az biztos
• akkor építsünk föl Szegeden is egy stadiont a Kiss-Rigó László püspök úrnak, megérdemli
• a szokott módon, menni fog
• aztán megoldottuk a közbeszerzési pályáztatások ügyét is a külön háztartásban élőknek
• az egy nagyon jólsikerült törvény volt és még a Fodor is megszavazta
• aztán a migráns-ellenes aláírások is egészen jól haladnak, mondta a Lajos is
• természetesen, minden a norma szerint halad, már készítjük a végső közleményt a számokról, amit előre meghatároztunk
• akkor rendben van: most látom, semmi zavaró esemény nem történt a héten
• semmi, minden a legnagyobb rendben
• így akkor lehet egy kérésed, édes fiam
• a testvérem tanár, megkaphatná a decemberi fizetését?

Tovább a folytatáshoz →

Beszélgetés

Minden vélemény számít!


• miniszterelnök úr, zavarnám, ha zavarhatom
• mondjad csak, Zolikám, mondjad, csak a Nézőpontos fölmérést ízlelgetem a budapesti olimpiáról, nagyon meg vagyok elégedve az eredménnyel, azt írták, amit vártam tőlük
• és még a Tarlós úr sem engedi a népszavazást, pedig a fölmérés ismeretében simán nyernénk
• a fölmérést biztosan, a népszavazásban már nem vagyok olyan biztos, és ezért tartom magam a felcsúti mondáshoz: ne hagyd, hogy a korsó eltörjön, ezért ne engedj inni másokat belőle
• fantasztikusan illik ide, Főméltóságú uram
• na, de mi a gond, kedves talpas szókimondóm
• üzenetet hoztam Főméltóságodnak
• jó üzenetet, mert ha nem, lecsapatlak, akarom mondani: elcsapatlak
• nagyszerű hír, nagyszerű
• halljam
• rendhagyó örömben volt tegnap részem az egyszerű nép fiai között, akarom mondani a Fidesz XVII. kerületi gyűlésén
• mi történt, ne úgy kelljen kihúzni belőled a szót
• szólásra jelentkezett egy honleány, a nevét is megjegyeztem: Búz Sándorné az illető becsületes neve, és arra kért, hogy adjak át egy üzenetet Orbán Főméltóságú uramnak, „akinek bizonyára annyi dolga van mostanában a nyugati hatalmak által népköztársaságunkra zúdított migránsokkal, hogy nincs ideje ellátogatni Rákosmente dolgos munkásai és parasztjai közé”, és azt is kérte, hogy fogja meg Főméltóságú uram kedves kacsóját
• fogjad, drága fiam, fogjad, ki tudja, meddig foghatod…

Tovább a folytatáshoz →

Beszélgetés

Minden vélemény számít!


• Főméltóságú papa
• mondjad, „sajátlábánállólányom” férje-ura, Pista
• mondanám, ha lehet és megengedi Főméltóságod, hogy nehezül a helyzet
• hát ezt nem szívesen hallom, lámpa-gyűjtögető és gyújtogató milliomos vejem
• éppen ez az, kezdenek elfogyni a rokonok, a rokonok rokonai, a megbízható barátok, a megbízható barátok megbízható barátai, és így tovább
• aztán: miért érdekes ez neked, pálinkázó Pistám
• hát csak azért, mert szóval, ők azok a, hogy is mondjam, „fiúk”, akik azért nyerik meg a közös pályázatokat, hogy aztán jó legyen mindenkinek, rólunk nem is beszélve
• ja, akkor már értem, akkor cselekedni kell, méghozzá gyorsan, még Málta előtt, mert ott találkozni fogok az Angelával, s nem lenne jó, ha ez is szóba kerülne
• az a javaslatom, már meg is beszéltem a Habony Árpival, meg a Lázár Janóval is, hogy csak a „közös háztartásban élők”-re vonatkozzon a pályázatokon való indulási tilalom
• remek, akkor dugjátok be valamilyen törvényjavaslatba ezt is, 1 nap alatt zavarjátok le és szavaztassátok meg a birkáinkkal, ez nekik is jó lesz
• akkor én szóljak az államigazgatásnak?
• persze, családban marad…

Tovább a folytatáshoz →

Beszélgetés

Minden vélemény számít!


• ugye nem izgul, Főméltóságú uram
• miért izgulnék, jó futsallos külügyminiszterem
• hát azért, mert az „Európai Bizottság (EB) hétfőn nyilvántartásba vette az Ébredj Európa európai polgári kezdeményezést, amely, ha sikerrel jár, arra kéri az EB-t, hogy javasolja a hetes cikk szerinti eljárás megindítását, vagyis annak a vizsgálatát, hogy a magyar kormány tiszteletben tartja-e az alapvető európai értékeket a munkája során”
• az anyjukat, már megint irigyelik a sikereimet, amit elértem az országommal
• hm, Főméltóságú uram, ez most valami civil kezdeményezés, csak a bizottság átengedte
• hol volt a Navracsics, miért nem avatkozott közbe, hát nem ebben állapodtunk meg vele?
• halaszthatatlan közszolgálati teendői szólították másfelé, kapott is igazolást a hiányzásra
• engem ez nem érdekel, de mit jelent megint ez a liberális demokratikus marhaság
• ha egy év alatt, legalább hét országban összegyűjtenek 1 millió aláírást egy online felületen vagy papíralapú formanyomtatványon, és mind a hét országban összejön egy minimális számú aláírás, akkor meghallgatják őket és az Európai Parlamentnek reagálnia kell
• akkor riadó!
• már ki is hirdettük a harmadfokú riadóláncolati megszorításokat elkerülhetetlenül
• ezt bizonytalan ideig fönn is tartjuk, majd szólok, amikor lefújhatjátok, de nem elég: uniós pénzekből erősítsétek meg, és azonnal indítsátok is el az ötödik hadoszlopot Brüsszelbe
• a CÖF még nem készült föl az utazásra, még várják a közpénzt a szervezők, hogy ki tudják fizetni a számlákat, amit majd a Giró-Szász András ír meg nekik, ahogyan eddig is, csak most személyesen, mert András visszakapott kölcsönei egy részéből visszavásárolta a busásan meggazdagított cégét, amit még az állami szférában töltött ideje alatt saját szerződésekkel hizlalt föl olyan nagyon
• megértem, én csak ügyes gyerekekkel dolgozom, akik tudják, hogy mit csinálnak
• tudom
• akkor most a köztévében induljon el egy sorozat, hogy a brüsszeli civileket a Soros pénzeli, a szentgotthárdi polgármester nyilatkozzon, hogy a zsidóknak is lehet közük az ügyhöz és a Simicskó helyezze készenlétbe a magyar Gripeneket
• majdnem mindent értek, Főméltóságú uram, csak a Gripeneket nem
• lesz egy házibuli a „saját lábára lépett” gyereknél, oda kellenek
• ja, akkor értem…

Tovább a folytatáshoz →

Meg kéne…

Minden vélemény számít!

Jaj, de sötét van! Pedig még csak most feküdtem le. A rolót lehúztam, jól van. Azért van ilyen sötét. Milyen nap is van ma? Szerda, vagy negyedike, az nem lehet, tegnap volt péntek: a postás is itt volt, hozta a nyugdíjamat. Hova tettem? Meg kéne keresnem, mit lehet tudni, nem kell-e valamit vennem, amikor fölkelek. Mennyit is adtam neki, ötszázat, vagy többet? Meg kéne néznem, mennyi van a tárcámban. Mert aztán jönnek a számlák, meg a szerelők, arra is félre kellene rakni. Berigliztem az ajtót, vagy csak rázártam, meg kéne nézni. De mi ez a zúgás, valami be van kapcsolva? A gáz lesz az, vagy a fürdőszobából jön? És ott meg mi mozog? Biztos egy macska lesz, de hogy jött be a házba? Nincs is macskám már, régebben még volt, de Lajosom nem szerette, inkább kutyát akart. Mi van a Lajosommal, hol van most, miért nem jön be hozzám? Meg kéne néznem, mi lett vele. Szép temetése volt, az biztos, mindenki eljött, még a kártyás haverjai is, és a pap milyen szépen beszélt, majd holnap kimegyek a temetőbe, rendbe teszem a sírját. De mit csinál a sarokban az a macska? Valamit föl kéne kapcsolnom, mert nem látom jól. De ez a meleg az ágyamban olyan simogató, nem akarok fölkelni a sötétben. Bevettem a gyógyszert? Itt van az ágyam mellett, az éjjeli szekrényen, meg kéne néznem. Mikor Lajosommal összejöttünk a múltkor, milyen jókat nevetgéltünk: szép szál legény volt, mindenki őt akarta volna, még a Bözse nénje is, a Bözske, de neki csak én kellettem, senki más se. Tegnap kísért haza, vagy tegnapelőtt? Hogy rohan az idő. De mi ez a zúgás, megint hallom, honnan jön a zaj: a konyhából? Meg kéne néznem, de olyan fáradt vagyok, sokat sétáltunk a Lajosommal a határban, úgy elfárasztott. Tegnapelőtt meg, amikor szedtem aratáskor utána marokba, és később ledőltünk, hol lehet most a Lajosom? Most meg mért vagyok én ágyban, már rég föl kellett volna kelnem, hozzáfogni a dologhoz; ma mit is kell megcsinálnom, milyen nap is van ma: szerda, vagy negyedike, az nem lehet, tegnap volt péntek…

Tovább a folytatáshoz →

„Na, ugye” ország…

Minden vélemény számít!


Orbán Viktor új aforizmát alkotott!
Kiposztolta: „Na, ugye”.
Megint egy hatalmasat bele@art a ventilátorba. Az „anyag” aztán az internet világában, a közösségi oldalakon szerteszét fröccsent.
A miniszterelnök piros-fehér-zöld sáljával a nyakában, a VIP páholy védett üvegfala mögül, a magyar-norvég meccs után lenézett a hazára, és egy nagyot … erőlködött ki magából: azt a – nem is annyira – titkolt „közpénz-osztogatását” dicsőítette, amit a kórházakon, egyetemeken, a szociálisan rászorulókon megtakarított tízmilliárdos közpénzekből síbolt el, amiket aztán stadionépítésre fordíttatott Mert azok most már, az „évszázados” győzelem után nem kidobott forintok lettek. Sőt, lásson csodát Magyarország és a világ: még alig készültek el a betonkolosszusok, még ugyan néhol folynak az utómunkálatok, sőt el is kezdődtek a felújítások, viszont a gyümölcs már beérett, lehet leszedni! Mintha bármi köze is lenne az eredménynek, a kétségtelen sikernek az üresen kongó felcsúti, debreceni vagy a Tállai-s stadionokhoz. Óhatatlanul beugrik a kép, ahogy „a piros pöttyös seggű” Matolcsy ugrált örömében az adószabályok megváltoztatása, az újabb családtámogatási kutyulások bevezetése után: még 9 hónap sem telt el, de már nőtt a megszületett gyermekek száma!
Sokfelé hullott az áldásból! A Mandiner alkotmánybíró nevű újságírója nagyobb fokozatra kapcsolta a ventilátort, szerinte ugyanis a „Na, ugye” posztolójának nemcsak a „nagyképű vikingekkel” kapcsolatban, a magyar foci versenyképességében volt igaza, hanem még számos, európai hatású politikai és stratégiai válaszadásában is „naugyéja” volt és van! Hiszen már a francia kormányfő is lezárni akar, no, nem a ventilátort, hanem Európa határait, pedig korábban Ő is másképp beszélt; és már a svédek is sírva-ríva szigorítanak. Csak azok a baloldaliak, meg a liberális brancs, na, meg a nyakas németek, azok nem hallják meg az idők szavát, akarom mondani a „naugyés” bölcsességeit, sőt, még fenyegetőznek is. Mert miről is van szó? Ide ne jöjjön egy migráns se, mi, akarom mondani a miniszterelnök és a ventilátort egyre erősebb fokozatra állító szakértői, civiljei már el is kezdtek – ellenőrizhetetlenül, jogilag megalapozatlanul – papírokat, aláírásokat is gyűjteni a kérdésről! 10 millió magyarhoz (ja, hogy köztük lehetnek „nem igazi”, csak jöttment magyarok is) ne jöjjön néhány ezer muszlim, mert azt nem bírjuk ki. Még baj lesz a szokásainkkal, a vallásunkkal, a lányaink megjelenésével, meg tudom is én még mivel.
Sokfelé hullott az áldásból! Mert már hatalmas a veszély, már – képzavarral – itt „dübörög” a kertek alatt, az ólak között. Hiszen már a TEK-nek is lépnie kellett, igaz: nem migráns, rejtőzködő dzsihádistákat fogtak, de még folyik a nyomozás, még bármi lehet. Hiszen „minden terrorista migráns”, „naugye”! És akkor ezen is viccelődnek a hálátlan zemberek, nem veszik komolyan az erdőben túrkálók veszedelmességét, a rozsdás vasszögeket, meg a felvidéki-bombagyárat. Mi lesz itt, ha nem vigyázunk?!
Sokfelé hullott az áldásból! A Századvégnek is jutott. Meg jutott a CÖF-nek is, meg a 888-nak is, meg a Nézőpontnak is, meg a közszolgálatinak csúfolt hírharsonának is, és lehetne folytatni a fölsorolást, de minek. Persze az más áldás volt, az szagtalan volt, mert a pénznek nincs szaga. És úgy milyen édes szolgálni és védeni: „Na, ugye”.
Menthetetlen: „Na, ugye” ország vagyunk…

Tovább a folytatáshoz →

Hazudtok…

Minden vélemény számít!


Hazudtok –, mihelyt ott teremtek,
Hazudtok –, ahogy a kamera mellé néztek,
Hazudtok – amikor megszólaltok, de
Hazudtok – akkor is, ha némák vagytok.

Hazudtok – amikor kérdeztek, de
Hazudtok – akkor is, amikor nem feleltek.
Hazudtok –, hogy velünk megbeszéltétek.
Hazudtok – a múltról, a jelenről,
Hazudtok – a jövőről, amiről nem is meséltek.

Hazudtok –, hogy minket védtek, és
Hazudtok –, amikor ránk se néztek.
Hazudtok –, ha kell, ha nem,
Hazudtok – mindig, ott fenn.

Hazudtok –, ahogy éltek,
Hazudtok –, hogy nem féltek,
Hazudtok – a napról, az égről, a pitiánerségről.
Hazudtok –, mert hazug a világtok,
Hazudtok –, mert a hazugság a legbensőbb sajáttok.

Hazudtok – a családról, a hazáról, az elhordott trágyáról,
Hazudtok – a kukában talált hímzett zakóról,
Hazudtok – a másodosztályú svájci utazásról és
Hazudtok – a saját lábatokra állásról.

Hazudtok – az éhes gyerek jóllakottságáról, miközben
Hazudtok – a baráti kölcsönök származásáról.
Hazudtok – a gödörről, a hóról, az fölszippantott porról, és
Hazudtok – a füvező, csajozó haverotokról.

Hazudtok – a kisvasútról, meg a hozzávalókról,
Hazudtok – az ismeretlen első milliókról, és
Hazudtok – a kőbányáról, a traktorról, és
Hazudtok – az egyszerű háziasszonyról.

Hazudtok –, hogy mindenki ellenség,
Hazudtok –, hogy veletek szebb lesz még.
Hazudtok –, hogy az erő veletek,
Hazudtok –, az ég legyen veletek! Tovább a folytatáshoz →

Szelfi Magyarország 15.

Minden vélemény számít!

Félúton…

Valami csörög, vagy zúg, vagy nem is tudom: csöngetnek? Kinyitom a szemem, még kurva sötét van: a digitális barométeres óra világító számlapja 2 óra 30-at mutat. De tovább csörög valami, na, végre kitisztulok: a telefon az, a városi. A francban, az lenn van, a földszinten, a nappaliban. Ahogy tudok, „kipattanok” – de jó lesz az kikecmergésnek is – az ágyból, bele a papucsba, a kutya nincs a lábam alatt, lerohanok. Mire leérek, persze elhallgat. Az asszony is fölriad. Már kapja is magára a ruhát. Biztos a Nagypapus az, ilyenkor nem lehet más – és már rohan is hozzá, át a szomszédba. Eltűnt a kutya – kezdi, pedig az előbb még itt volt, hiába hívogatom. De hát ott van a másik szobában, nyugodtan alszik – mondja az asszony, feküdj csak vissza. Már hívtam a szomszédokat is, hátha oda futott át – folytatja, induljunk megkeresni. Most hívtad őket – jön a kérdés az asszonytól, persze, most tűnt el – szól halkan a válasz. Akkor bedugja a fejét a kutya, odabújik a Nagypapushoz egy simiért, egy kis cirógatásért, majd amikor megkapja, visszaballag a másik szobába és leroggyan a párnájára, összegömbölyödik és durmol tovább. Akkor induljunk – mondja megint a Nagypapus, mintha mi sem történt volna, meg kell keresnünk, hideg van odakinn és biztos éhes is.

Reggel indulunk a reggeli sétára. Éppen csukom a kaput, amikor pizsamában szaladva-lépegetve és mosolyogva utolér: figyelj csak, van nálam elég pénz – szólít meg, majd adok nektek, nem kell aggódnotok. De hát nincs szükségünk a pénzre, az régen volt – válaszolom neki, menjen be Nagypapus a házba, mert még megfázik, cudar hideg van. Visszamegy a házba, mi meg megyünk a szokásos sétára. Mikor visszaérünk, bemegyünk hozzá. Ott van összecsomagolva, útra készen – persze úgy, ahogyan Ő képzeli, azzal a pakkal, néhány zoknival meg egy nadrággal a sporttáskában –, szemében ott a huncut mosoly: na, akkor indulunk – kérdezi, hova megyünk? Nagypapus, hova menjünk – fordítom vissza a kérdést. Hát, azt nem tudom – válaszol, azt ti tudjátok, én csak megyek veletek, mert az jó szokott lenni.

Délben átjön, az asszonyt keresi, nagyon fontos lenne beszélnie vele. Mondom nincs itthon, nemsokára megjön, addig várjon. Nem lehet, addig nem ér rá – folytatja, sürgős. Aztán, mi olyan sürgős – kérdem fölnézve a számítógép mögül, hát kihűl a kávéja, meg a leves is kész van, asztalhoz kéne ülnie. Már nem kávézik napközben – felelem, meg a levest is Ő főzte a Nagypapusnak, reggel vitte át, nem emlékszik – kérdem kicsit ingerültebben a kelleténél. Ja, Ő volt, azt hittem a szomszéd hozta – zárta le a beszélgetést és visszament a lakásába.

Ah, az a másik világ! Az a kívülről és belülről zavaró mindenség, az a sok és megérthetetlen inger, benyomás; az a sereg váratlanul és megoldhatatlanul fölbukkanó probléma; a megválaszolhatatlanul torlódó kérdések, a megoldhatatlan föladatok, és az egymás után, végtelen láncolatban egymásba gabalyodó félelmetes következmények: az a ”segítség nélküli”, az a csak „önmagunkra- számíthatunk” világ. A Nagypapusok, Nagymamusok univerzuma.

De hiszen ez egy ismerős világ, ez nem egy másik világ: ebben élünk mindannyian, itt és most! Keressük, ami eltűnt; adnánk, amink nincs is; mennénk, pedig nem is hívtak; segítenénk, pedig nekünk kellene a segítség…

Tovább a folytatáshoz →