Vélemény kategória bejegyzései

Véletlen…

Pénteken véletlenül Vona Gábor mellé ültették Ilan Mor-t, Izrael budapesti nagykövetét, a labdarúgó válogatott utolsó hazai fölkészülési meccsén. Orbán Viktort Polt Péter mellé ültették….
• Főnök, itt a protokoll lista, a meccsre
• na, lássuk
• sokan leszünk
• látom
• a Vona a cuki családjával jön, meg lehet, hogy hoznak egy plüss kismacit is
• akkor kapjanak jó helyet
• jön a Mor is
• az izraeli nagykövet is?
• igen, jelezte, hogy meg akarja nézni a meccset
• jó, ültessétek a Vonáék mellé, biztos jókat tudnak majd beszélgetni
• odaültettük
• Soros, jön?
• a Soros?
• igen, Ő, mért csodálkozol?
• kampány van, s ott áll a Hillary mögött, hátul
• pedig kellene, hogy jöjjön
• minek, Főnök
• kellene valaki nekem is a hátam mögé…

2016. május 22.

Ma reggel …

„Abba az időbe sikerült beleszületnem, amikor nem törünk fel diókat.” Heller Ágnes, Bicikliző majom Múlt és Jövő, 2004. 110. old.
Nem is tudom: miért olvasok manapság Heller Ágnest?
Iszom a teámat, lassan csócsálom a vajas kenyeret, közben bámulom a reggeli beszélgetést az ATV-n. Most éppen Kovács Z, borostás fő szószátyár levegővétel nélkül osztja az észt ezerrel, hányja ki magából, löki a rizsát. Vele szemben ül a megszeppent, amúgy tehetséges riporter, s mint a kígyótól megbabonázva, mozdulatlanná dermedve, néha ugyan egy-egy kérdést közbe vetve néz rá: vita, ellenvélemény nélkül veszi tudomásul Kovács szavait. Most megint a ’migráncs’-helyzet van napirenden: az egyedül üdvözítő és helyes magyar álláspont hegemóniája; a gaz imperialista, beteg Amerika és a Soros pénzelt Demokrata párt magyarok becsületébe gázolása; és természetesen fő-gonosz Brüsszel szerepe. Büdös, szájszagú uszítás, megfellebbezhetetlen kinyilatkoztatások, bántóan sima gyűlöletkeltés, és hülyítés, hülyítés, hülyítés: reggel, délben, este; most éppen ébredés után, reggelizés közben. Szó nincs itt ’dió-föltörésről’!
Nem is tudom: miért olvasok manapság Heller Ágnest?
Reggeli után beleolvasok az interneten megjelenő hírekbe: ’Orbán pénteken megint…’, „A száj Clintoné, de a hang Soros Györgyé”, „Nem csappant meg a Felcsút bevétele”, „Hallgass a barátnődre, ha le akar beszélni a horogkereszt-firkálásról!”, „A neoliberális csúcselit kizárná a népakaratot”. Szívet melengető cím halmaz. Derűs napot előre vetítő olvasmányok. De már nem is csodálkozom, így kezdődik minden nap: a szalagcímek nem változnak, a tartalmak se. Szó nincs itt ’dió-föltörésről’!
Nem is tudom: miért olvasok manapság Heller Ágnest?
Aztán megpillantom a tájékoztatást az alapjövedelemről szóló nemzetközi tanácskozásról, ahol az ellenzéki párt vezetője „Tóbiás: Az alapjövedelem nagy volumenű újraelosztást jelentene” – címmel tartott előadást. Az élet malmai lassan őrölnek, de legalább őrölnek. Végre egy téma, aminek a megvitatása közelebb vihet a ’dió-föltöréséhez’, ami segíthet jobban megérteni viszonyainkat és a kiváltó okokra valami választ is tud adni. De legalább véleménycserére alkalmas lehet. Aztán látom a kapcsolódó hírt, a válasz-politikai bunkót: „A Fidesz szerint a szocialisták munka nélkül ingyen pénzt osztogatnának bárkinek a magyar adófizetők pénzéből, amelynek a vége megszorítás, eladósodás és adóemelés lenne.”, a „Fidesz-frakció közleménye szerint a szocialisták már nemcsak a bevándorlók betelepítését, hanem az ellátásukat is megtervezik.” Á – mondom, szó nincs itt ’dió-föltörésről’!
Nem is tudom: miért olvasok manapság Heller Ágnest?

2016. május 20.

Az osztályban…

• Peti, gyere ide
• mit akarsz már megint, Gyuri
magán beszélgetni veled
• az meg mi a csuda?
• amikor csak mi ketten beszélgetünk, meg a Hír tv is ott van a mikrofonnal
• még így se értem
• akkor itt van, amit olvastam róla: „Magántitok tehát minden olyan, csak kevesek, illetőleg a beavatottak előtt ismert tény, adat vagy körülmény, amelynek megőrzéséhez a sértettnek méltányolható – tehát másokat nem veszélyeztető – érdeke fűződik.”
• akkor mi olyat nem tudunk csinálni
• már mért nem?
• mert mi osztálygyűlési képviselők vagyunk
• de akkor is lehet magánügyünk, például a komondorokkal, a trafikokkal, a Marx szobrokkal, a vasárnapi nyitva-tartással, vagy tudom is én még mivel
• igazat beszélhetsz, mert a Zsolti is ilyeneket szokott mondani két lovaglás között
• na, ugye, de mi lenne a téma?
• hát a Jancsi újraválasztása osztálybizalminak
• nem lesz gond vele
• de „a Viktor nem engedi”
• nekem nem is mondta
• akkor magántitok
• akkor magántitok

2016. május 18.

Blöfföljetek


• Gyurikám, hogy vagy
• nagyszerűen, Főnök, egyre jobban
• mesélj
• nagyon szalad a szekér, akarom mondani az Audi
• látom, Gyurikám, látom, megy, mint a kisvasút Etyekre
• de most egy kis hajszál került a levesbe
• mondjad, Gyurikám
• nyavalyog velem az ellenzék, de elbánok velük, ma is kérdeztek az országod házában, Főnök
• láttalak, hallottalak: jó volt a blöffölésed
• Főnök, csak azt csináltam, amit eddig is
• tudom, Gyurikám, tudom, már ki is adtam a zÁrpinak: ezután csak blöffölünk
• ezután?, Főnök
• igazad van, eddig is blöfföltünk: a magyar reformok működnek, megvédjük a nyugdíjakat, csökkentjük a rezsit – mondtuk eddig is, és mondjuk majd ezután is
• meg mondtuk azt is, Főnök, hogy csökkentettük az államadósságot, megoldottuk a devizahitelesek gondjait, meg a Tarsoly Csaba is el lesz kapva
• de jó is volt, még Brüsszelben is olyan jókat blöfföltem
• ne is mondjad, Főnök, mindig nagy visszhangja volt
• most, hogy mondod, tényleg, már én sem látom tisztán: volt olyan is, hogy nem blöfföltünk?…

2016. 05. 17.

A háttérben, a mélyben – avagy „előretolt hazai politikusok”, „hazai gazdasági érdekeltségek”…


Orbán Viktor nem antiszemita – hallom mindenhonnan: volt és mai ’fideszesektől’, volt ’szadesosoktól’, a művelt és hangadó mainstream értelmiségiktől. A mai Fidesz vezérkara, elnöksége, hangadói sem azok – hallik ez is.
Mégis: mitől vannak a rossz érzéseim, kételyeim. Biztos bennem van a hiba, biztos én nem veszek észre valamit, biztos én vagyok érzékenyebb a kelleténél, biztos én megyek mindig szembe a forgalommal.
Olvasom Görgey Gábor könyvét, A kivégzés éjszakája című regényét. A kíméletlen szembenézését a magyar uralkodó elitnek, arisztokráciának a Horthy korszak béli, az Auschwitzhoz, az iparosított népírtáshoz egyenesen vezető magatartásával. A megbecsült, köztiszteletben álló régi arisztokrata család nem volt antiszemita, ’csak’ az apa, a katonatiszt néha eljárt a fajvédőkhöz, akinek a különítményes Prónay, egyszerűen Pali, huszártiszt bajtárs. Akinek a „… szobájában, az egyik könyvespolcon felakasztva állt egy furnérlemezből kivágott különös figura. Fekete kaftános, fekete kalapos, szakállas és pajeszos, kezében könyvet tartó rabbi. A talpától hátrafelé félkörösen ívelt vékony vashuzal, a végén ólomsúly. És ha a figura talpán elhelyezett kis hegyes kétágú villával a polc széléhez akasztották, arccal a könyvek felé, az ólommal pontosan kiegyensúlyozott rabbi hosszan hintázott előre-hátra…”. „… Ez remek! Micsoda ötlet! A büdös zsidó itt hajlong a könyveid előtt! Mint a jeruzsálemi panaszfalnál… De ebben az országban már hiába hajlong. Kiirtjuk őket mind egy szálig!”. Szóval, ott volt a könyvespolcon. Befelé fordítva, az a figura. És hajlongott éjjel-nappal. És közben ők, a tisztikar, az arisztokrácia, az országot vezető előkelőségek persze megvetették az antiszemitákat, a nyíltan zsidózókat.
És ma?
A nyers, nyílt beszéd nem divat. Most megint a kódolt szövegelés korát éljük: ’Sorosozás’, ’a bűzlő végtermékezés’, ’az orgoványi erdőzés’, ’a kártékony állatozás’, ’a parlamenti listázás’ és még lehetne folytatni a sort. Közben összemosolygás, kacsintás, halk helyeslés – és az élet megy a tovább, a rendes kerékvágásában. Itt minden rendben van, semmi gond. Persze vannak cigányaink, akikkel kezdeni kéne valamit, de ezt megoldjuk – mondta a miniszterelnökünk két stadionavatás között.
Viszont ezek a ’migráncsok’, ezek a ’90 százalékban fiatal, életerős férfiak’, ezek már komoly terrorveszélyt jelentenek, meg az asszonyaink meggyalázását, meg… És akkor Brüsszel ránk tolja ezeket a büdös, mosdatlan senkiket. És az „előretolt hazai politikusok”, „hazai gazdasági érdekeltségek” nem a magyar nép érdekeit védik, hanem az ellenséges, a brüsszeli hatalmakat szolgálják!
Nincs semmi baj. Még nincs semmi baj. Ugyan az indulat már gerjed. Ugyan már el-elcsattannak pofonok, ugyan a média-gépezet már beindult, de még nagyobb baj nincs.
Még csak Körmendről terjednek álhírek. Még csak Köln, Bécs meg tudom is én melyik város, kreált eseményeit lehet fölhasználni ijesztésül.
De már érik. Már büdösödik a sajt.
A zsidó meg csak hajlongjon ott a polcon…

2016. május 15.

Tiltakozás…

Egy Budapesthez közeli, majdnem 3200 lakosú községben a KLIKK megszünteti az általános iskolát. Nem nagy ügy. Nem egyedi eset a mai Magyarországon. A község képviselő testülete is egyetért a javaslattal. Ebben sincs(??) semmi különös. Igaz, az iskolát nemrég újították föl, néhány éve még jóhiszemű integrációs kísérlet is zajlott ott, de ez már a múlté, nincs semmi baj. Ami nem megy, azt ne erőltessük.
Még akkor se, ha nincs más megoldás. Még akkor se, ha néhány év múlva újra kiderül, hogy a megszüntetés következményei sokkal rosszabbak, durvábbak lesznek, zsákutcába vezetnek. És az a néhány év elvesztegetett idő nagyon fog hiányozni.
De ma, ez van, ez a helyzet. Ilyen a közhangulat, ezt akarja a közvélemény. Ma ez az uralkodó trendi. Ma nem a megoldások, hanem az ellenség-képzés korát éljük. Ma nem a feszültségek oldása, hanem a keltése a föladat. Ma gyengeség a tolerancia, a szolidaritás; és erő az elnyomás, a gyengébb megvetése, a másság megalázása, az idegen gyűlölete. Ezt harsogják a Lendvay utcától a Kossuth térig, a Fidesz székháztól, a KDNP irodákon át a Jobbik főhadiszállásig, és nemcsak ott, hanem Vereckétől Dévényig is, mindenütt! Ebbe totálisan beletartozik egy kis, községi iskola bezárása is. Amit a helyi lakosság már úgyis elfogadott. Hiszen a jobbmódú, nemroma gyerekek már úgysem oda járnak, hanem a környező települések iskoláiba.
Eldöntött ügy volt ez, már régóta, kérem szépen.
De most itt ’export’ lesz, még roma gyerekek ’exportja’ is akár, hiszen ez meg fog valósulni. Hiszen ezek a gyerekek most a környező helyiségek levegőjét fogják elszívni az ott élő gyerekektől. Hiszen ott sincsenek meg a feltételek a fogadásukra. Hű: mi lesz ebből?!
Hát, mi lenne. Természetesen a környező települések önkormányzatai egységesen kikérik maguknak, hogy hozzájuk betelepítsenek idegen gyerekeket. Ez nem járja! Nem értünk egyet, hogy ránk erőltesse a KLIKK az akaratát – fogalmazzák meg egyhangú testületi szavazással megerősítve, sőt erősítsük tovább a ’magyar’, akarjuk mondani, a ’helyi’ (vélt) érdekeket, gyújtunk majd aláírást is, aztán szervezünk helyi népszavazást úgyszintén! A gyerekek meg le vannak sza@va, csináljanak, amit akarnak, ugyan ők nem tehetnek róla, de nekik úgyis annyi! Akkor meg.
Semmi nem változik. Minden ugyanúgy, ahogy régen. Itt minden mozdulatlan. A kérdések ugyanazok, és a válaszok is.
Ezer éve.

2016. május 13.

Nép! Szavazunk?!

Ahogy az Orbántól várható volt. Amióta Ő az Orbán. Most már harmadik országlása alatt minden alkalommal. Az Orbán Viktor uralta, akarom mondani: vezette kormány megint erőszakot követett el. Nem megbeszélte a ’néppel’, nem megkérdezte a ’népet’; javaslatát nem vetette alá a törvény szerinti demokratikus előkontrollnak, az aláírás-gyűjtésnek, hanem egyszerűen élt a törvény adta lehetőséggel és a Parlament elé terjesztett egy kérdést országos népszavazás elrendeléséről. Az Országgyűlés lakáj-többsége, a szélsőjobbos párttal közösen aztán minden további nélkül, a zsarnoki rend logikájának megfelelően elrendelte a népszavazást!
De most, a „legnagyobb kisebbségnek”, a Fidesznek, pontosabban vezérének, Orbán Viktornak, önös, hatalmi céljai megvalósításához szüksége van a többségre, mert „Az országos népszavazás érvényes, ha az összes választópolgár több mint fele érvényesen szavazott, és eredményes, ha az érvényesen szavazó választópolgárok több mint fele a megfogalmazott kérdésre azonos választ adott.” Azaz értsük meg: ennél a szavazásnál a nem-szavazás a legerősebb véleménynyilvánítás. A népszavazásnál ugyan lehet virtuálisan kétharmadot szerezni, a leadott szavazatok kétharmadának elérésével, de eredményességet nem: itt a kisebbség béli többség nem ér győzelmet, ráadásul ezért a kudarc még politikailag sem hasznosítható!
Egyébként, miről is van szó, mi az a probléma, amit az Orbán-kormány népszavazási kérdéssel akar „megoldani”? „Magyarországnak a brüsszeli rendszer szerint 1294 – Görögországból 988, Olaszországból 306 – menekültet kellene befogadnia a tavaly ősszel meghatározott 160 ezres számból.” Értitek? 1294 embert, 1294 menekültet vagy csak jobb életért elindulót. Egy évben, közel húszmillióan jönnek egy vagy több napra Magyarországra, megnézni az országot, ismerkedni a szokásainkkal. Igaz, nem maradnak itt örökre; igaz, nemcsak Afrikából, a Közel-Keletről érkeznek hozzánk. Igaz, csak nézelődnek néhány napot, aztán elmennek. Igaz az is, hogy közben itt hagynak közel 2,5 milliárd eurót.
Szóval: mi a dörgés? Az a nagy büdös dörgés az, hogy félünk: mi lesz velünk, mi lesz a gyerekkel, az unokával, a nagyival. Az, hogy hideg van, hogy a hónap végén nincs mit enni, hogy a gyerek cigijét, mobilszámláját sem tudjuk már rendesen kifizetni. Az, hogy nem jutunk ötről a hatra: mit ötről a hatra, mernek bele a levesbe. Az, hogy ezt nem tudjuk megakadályozni, és ezért bizonytalanok vagyunk: mi lesz holnap? Most meg itt van ez is, hogy jönnek hozzánk dögivel. Azt sem tudjuk kicsodák, mit akarnak. Meg aztán furcsák, a szaguk is, olyan más. Meg, ahogyan öltözködnek, ahogy a nők is kinéznek, ahogy takarják magukat. Meg olyan harsányak, erőszakosak. Annyi mindent mondanak róluk a TV-ben is, hogy náluk a nők nem is emberek, hanem prédák; hogy a feleség verve jó. Hiszen Orbán is megmondta: ezek el akarják venni a hazánkat, az asszonyainkat. A munkánkat.
Persze. 1294-en.
Nem látsz a szemedtől? Mért kell mindent elhinned? Hisz ’csak’ arról van szó, hogy félsz, hogy aggódsz, hogy Orbán ezt pontosan látja, ezért kur@ára ráerősít a félelmedre. Hogy persze már ő is fél, már kiba@ottan szorong, retteg. Mert már látja a véget, az elkerülhetetlen elszámolást, amit minden nap, órában, percben el akar kerülni. Ezért kell ide a háború, a szabadságharc, az ellenség, aki a bűnbak, a fő gonosz. Ezért lesz most népszavazás is, semmi másért. Ez megint Orbánról fog szólni: a haza megmentőjéről.
Mert miről akar benneteket megszavaztatni a vezér, a kormány?! Amire semmi ráhatásod sincs, amibe semmi beleszólásod nincs: mintha arról szavaztatna, hogy állítsátok meg a föld forgását, vagy a nap körüli mozgását. Térj végre magadhoz! Ismerd meg az adottságaidat, a lehetőségeidet, és értsd meg végre az érdekeidet!
Ne szavazz, Bojkottálj!
2016. május 12.

Macsók, egymás közt

• nagy vagy, Lajos
• tényleg, Főnök?
• a szívemből szóltál
• azt is akartam
• mintha a frakció nevében beszéltél volna
• majdnem, Főnök, majdnem
• uralod tegnap óta a médiát
• azt mondtad, Főnök, hogy csapjunk a lovak közé, mert ez a langyos vizes sunnyogás nem segít nekünk
• nem is, mert mi, ha kell, kiállunk, he meg nem, akkor nem állunk
• és most kellett, ugye, Főnök?
• nagyon jól csináltad, mindazonáltal nem tudom, hogy jó volt-e a focit belekeverni
• az csak áttételes
• még eszébe jut valakinek a Platini, róluk meg mi
• Főnök, a Platininek nem volt erőszakos nemi közösüléses kísérlete
• az nem, de voltak szerződései
• az igaz, de nem rúgott földönfekvő játékosba
• azt nem csinálta, de fölvette a zsét
• azt föl
• nahát, akkor, mi van a Ducza Anikóval, a Lantos második feleségével
• mindent cáfol, őt nem bántották
• és ezt el is mondja?
• már elmondta
• akkor rendben, de azért Lajos, a lányaidat ne engedd most egyedül az uszodába…
2016. május 11.

Az uszító

A legenda épül, a legendák köztünk élnek.
Apjától hajdanán kapott egy irgalmatlan pofont, aki máskor is „hihetetlenül megvert”-e, megalázta. Később Gyurcsány, egy választási tv-vitán – ugyan szellemileg, nem fizikálisan – csúfosan tönkreverte. Attól fogva menekül az ilyen helyzetek elől. Azóta nem is verik meg: építi a ’legyőzhetetlen vezér’ nimbuszát!
Gyurcsány ’egyszer’ azt mondta, hogy „hazudtunk reggel, éjjel meg este…”. Erre Ő rá-kontrázott egy nagyot egy CNN interjúban, amikor azt nyilatkozta: „Soha nem hazudott az embereknek.”. Azóta menekül az egyenes kérdések megválaszolása elől: építi a ’sohasem hazudó vezér’ nimbuszát!
Ő a tettek embere, aki cselekszik, amikor kell; támad, amikor szükséges; rombol, amikor azt látja jónak; és létrehoz, amikor érdekei úgy kívánják. Egyik kedvenc mondása: „… ne figyeljenek arra, hogy mit mondok. Egyetlen dologra figyeljenek, amit csinálok.(..) A tettek beszélnek.” Építi ’a vezér a tettek embere’ nimbuszát!
Itt élünk Európa közepén, Kelet és Nyugat határán. ’Kompország’ vagyunk, s a komp sohasem pihenhet kikötve az egyik, vagy a másik parthoz. A biztonsághoz kiváló révészre van szükség, aki ismer minden gázlót, zátonyt; aki ismeri a haragvó folyót is. Aki mindig jó időben és a jó partnál állítja meg a kompot. Aki csak akkor indul, amikor lehet! Építi a ’mindig jól döntő vezér’ nimbuszát!
Kis ország, kis nép vagyunk, nem is a legfejlettebbek közül való. Ki vagyunk szolgáltatva az erősebbeknek, a nagyobbaknak, a terjeszkedőknek. Tudnunk kell igazodni, megalkudni: akitől lehet, attól elvenni; akitől kilehet, attól kicsalni; akinek kell, annak ellentmondani; és csak akitől tényleg tartani kell, attól félni. az eligazodáshoz, a választáshoz bölcsesség kell. Építi a ’bölcs vezér’ nimbuszát!
És mindig jönnek új és új veszedelmek; mindig érnek újabb és újabb csapások, amiket el kell kerülni, ki kell védeni. Mindig éberen figyelni kell minden rezdülésre; érezni kell a nép minden rezdülését, fenn kell tartani a vezér nimbuszát! Ha ehhez ellenség kell, akkor legyen ellenség; ha ehhez félelem kell, akkor legyen rettegés; ha ehhez uszítás kell, akkor uszítsunk: semmi sem drága! Mert építeni kell ’a vezér’ nimbuszát!
Ha mindehhez erő kell, ha mindehhez zsarnokság kell, ha ehhez korlátozni kell, ha ehhez mindenáron meg kell tartani a hatalmat, akkor, nosza, csináljuk: „s a haza fényre derül”! Akkor vigyünk be akár szabálytalan mélyütéseket is; akkor hazudjuk le a csillagot is az égről; akkor csináljunk úgy, mintha cselekednénk, közben csak pofázzunk, pofázzunk, pofázzunk; akkor odázzuk el a döntéseket; akkor, és csak akkor legyünk bölcsek, ha a hatalmunk úgy kívánja. De a legendát akkor is alkotni, ’a ledönthetetlen vezér’ nimbuszát építeni kell!
A legenda épül, a legendák köztünk élnek, és mégis: a ledönthetetlen bálványok egyszer mindig ledőlnek, ugye tudod?!

2016. május 10.