Úgy kezdődött, hogy a zsidó ügyek kiemelt témává váltak: a 2014. év a holokauszt évévé lett nyilvánítva, a kormány kiemelt „projekt”-té minősített több beruházást, eseményt; emberileg, erkölcsileg, szakmailag vitatható emlékművet akar(t) felépíteni, „Sorsok háza” néven ismeretlen tematikájú kiállítást szervez(ett), szakmailag felkészületlen vagy elfogult „szakembert” nevezett ki egy kutató intézet élére.
Úgy folytatódott, hogy a zsidó szervezetek – tagjaik kérésére és nyomására – egyeztetést kértek a kormánytól a vitatott kérdések megbeszélésére, amire a kormány érdemi választ nem adott. Erre a Mazsihisz a megbeszélések eredményétől tette függővé a megemlékezéseken való részvételét, amit a kormány ultimátumnak értékelt, a miniszterelnök kikérte magának, hogy mások megmondják neki, hogyan emlékezzen. Ezután Orbán Viktor egy levelet írt a Mazsihisz-nek, amiben május 31-re halasztotta az emlékmű felállításának az időpontját, miközben – ma már tudjuk, hogy látszatbeszélgetésre – hívta a zsidó szervezeteket.
Tovább a folytatáshoz
Vélemény kategória bejegyzései
„A Magyar Krónika nem harcol, hanem örömet mond…” 34.
Minden vélemény számít!
Ma az Ofő azt mondta, hogy a hazugságról beszélgessünk egy kicsit, mert úgy látja, hogy gyakran használjuk a hazugságot az igazság helyett, meg már gyár is van, ami terjeszti, de mi mégsem tudjuk mi az igazság a hazugságról. És ezt most nagyon fontos lesz megértenünk, mert itt vagyunk a nótafaválasztás kampányának az origójánál és mindjárt a kellős közepében leszünk és már annyi hazugság ömlik a mosogatóba, mint tisztítószer, hogy már a habtól nem is látni a mosatlanokat és már nem bírja elnyelni a lefolyó sem. És akkor megkérdezte, hogy ki mit gondol a hazugságról.
És akkor a kenetteljes Petya, a Harrach, a viktoristák közül jelentkezett az osztályszószékre, hogy ő most beszélni akar. Hogy ők a Balogh esperes fiával készültek erre az órára a hazugságból és ezt most el szeretné mondani mindenki okulására. A Szanyi rögtön közbeszólt, hogy a Harrach csak ne okultasson minket, mert az apukája se okul semmiből és olyan pénzeket is fölvesz a kincstári kasszából, ami nem is járna neki, legalább is erkölcsileg és akkor ez is egy hazugság. De a Petya nem zavartatta be Tovább a folytatáshoz
Érvek?
Az Élet és Irodalom LVIII. évfolyam 8. számában megjelent cikkem Csillag István – Mihályi Péter „Tizenkét érv a feltétel nélküli alapjövedelem ellen” című cikkére.
ÉRVEK?1
LVIII. évfolyam, 8. szám, 2014. február 21.
Az alanyi jogon járó alapjövedelem az elmúlt években számos országban szóba került, sokan érvelnek mellette és ellene is. Az ÉS hasábjain is többen hozzászóltak a témához, vita bontakozik ki. (Előzmények: Csillag István–Mihályi Péter: Tizenkét érv a feltétel nélküli alapjövedelem ellen, 2014/3., jan. 17.; Pályi András: Nem válasz, Ludassy Mária: 12 érv + 1, 2014/4., jan. 24.; Rádai Eszter interjúja Bánfalvi Istvánnal, 2014/5., jan. 31.; Felcsuti Péter–Molnár György: A kritika kritikája, Iványi György: Jóléti rendszerváltás vagy politikai csapda?, 2014/6. febr. 7.; F. Liska Tibor: Alapjövedelem és „társadalmi-örökség”, 2014/7., febr. 14.) Ezen a héten dr. Radnai György írását közöljük.
„Átok ül…” az országon – üti meg az üstdobot a volt miniszter és államtitkár-helyettes, neves professzorok, a „Rettenetes kísértés a jóra” átka – írják (Csillag István–Mihályi Péter: Tizenkét érv a feltétel nélküli alapjövedelemmel szemben, ÉS, 2014/3.,. jan. 17.). Sajnos ezzel kell kezdenem nekem is: „Átok ül az országon”, ahol hangadó liberális értelmiségi gondolkodók imamalomként mormolják ugyanazokat a javaslataikat, amelyekről már évek óta az egész világ tudja, nem adekvát válaszok a mai problémákra. Solt Ottilia, akinek 70. születésnapjáról néhány napja emlékeztek meg barátai, forogna a sírjában, ha olvasná volt párttársai opusait. Bogár László viszont dörzsölheti tenyerét, nocsak-nocsak, közgazdász ellenfelei is hasonló véleményen vannak, mint ő: a magyar felemelkedés árát meg kell fizetni, aki az árokpartra szorult, az ott is marad!
Tovább a folytatáshoz
A magyar miniszterelnök válaszolt…
Megszülte válaszát a magyar miniszterelnök. Egy teljes lapot betöltött sokáig vajúdó írása. Ha igaz, kellett hozzá kormánya, kommunikációs szakértői segítsége is. A közvélemény, a zsidók, a gondolkodó magyarok, a világ véleménye nem érdekes: mit szólnak bele a „nagyok” dolgába.
De ha már válaszolt, akkor nem is egy választ, hanem kettőt is írt azonnal: egyet a Mazsihisznek, egy másikat meg – kormányhatározatként – a talpasoknak. Az elsőben elnapol, a másodikban konkrét dátumot mond. Az elsőben tárgyalni hív, a másodikban már meg is mondja a tárgyalás eredményét. Az elsőben együtt érez, a másodikban érzelemmentesen dönt: mindent elutasít. Az elsőben elhazudja véleményét, a másodikban leleplezi önmagát.
Kell ennél több?
A magyar miniszterelnök válaszolt…
Guillaume Apollinaire: BÚCSÚ L’ADIEU
Letéptem ezt a hangaszálat
Már tudhatod az ősz halott
E földön többé sose látlak
Ó idő szaga hangaszálak
És várlak téged tudhatod
Vas István fordítása
„A Magyar Krónika: kinyílott a pitypang. Megírom.” 33.
Hát a tegnap igazán szétcsapta az agyamat, mert mindenütt az Orbán apukáját lehetett látni a TV-ben, akárhová is kapcsoltam. Még a téli olimpiát is úgy fölmelegítették, hogy a síversenyeket se tudták mind megrendezni, ezért a magyar versenyzők is a TV elé ültek erőt gyűjteni az Orbán-apukájától – legalább is ezt aztán mondta be a Knézy Jenő is, aki ugyan a sportot szereti, de a dumája az felejthető. Az Ofő is kiadta házi feladatnak, hogy írjuk meg, hogy miért volt jó meghallgatni az Orbán apukáját, hogy tudjunk belőle tanulni, meg hogy hasznosítsuk a hallottakat a nótafaválasztásnál. Én nagyon igyekeztem figyelni, de amikor Tovább a folytatáshoz
Hangulatom…
Én nem értem magam:
ehetek, ihatok, ölelhetek, alhatok.
Akkor meg?
Ha akarnám, a mindenséggel is mérhetném magam…?
És egyszer csak észrevettem magamon…
És egyszer csak észrevettem magamon, hogy kezdem a rendetlenséget rendnek látni, a megszokhatatlant megszokni, a kibírhatatlant kibírni, az elfogadhatatlant elfogadni, az elképzelhetetlent elképzelni, a bekövetkezhetetlent is várni. Ez lenne az egészséges életösztön, vagy csak a tehetetlen beletörődés?
A fatolvajlásról
Több mint 170 évvel ezelőtt Poroszországban az új, fa-tolvajokról szóló törvényről hatalmas vita bontakozott ki. Korábban ugyanis a parasztok, ősi szokás szerint, összegyűjthették az erdőben a lehullott ágakat tüzelőnek. Az új törvény értelmében azonban bárki, aki a legapróbb gallyat felszedte, börtönbüntetésre számíthatott. Még felháborítóbb volt, hogy a vétkessel megfizetették az összeszedett fa árát, mégpedig az erdőtulajdonos által meghatározott értékben. Amikor a lovagi rend egyik küldötte a tartományi gyűlés vitáján megjegyezte: „Éppen mert nem tartják lopásnak, ha valaki fát vesz el, ezért történik ez meg olyan gyakran”. Marx erre azt írta: „Ennek analógiájára a törvényhozónak így kellene következtetnie: mert a pofont nem tartják emberölésnek, ezért olyan gyakoriak a pofonok. Deklarálni kell tehát, hogy a pofon emberölés.”
Nos, 170 évvel később, Magyarországon sikerült elérnünk ezt a gyakorlatot!
Viták a falopási törrvényről. Rheinische Zeitung, 1842. október 25. MEM 1. k. 111. Idézet Francis Wheen Karl Marx, Napvilág Kiadó
„A Magyar Krónika: kinyílott a pitypang. Megírom.” 32.
Ma megint könnyedebb napunk lesz, mert nem kell suliba menni és még ráérek holnap hozzáfogni a leckéhez, mert az nem sok. Lustáztam reggel egy nagyot az ágyban, mert az anyus se tudott fölkelni korán, mert tegnap későig nézte a Casablancát, ami egy régi nagyfilm volt és sírt egy kicsit. Így várnom kellett a reggelire és azt mégiscsak jobb vízszintesen tenni, mint függőlegesen. Közben hívott a Robi, hogy van egy újabb ötlete a kampányolásra, el akarja mondani videó-üzenetben. És rögtön átváltott Skype-módra és bejátszotta a lejátszóba az üzenetet, ami arról szólt, hogy szervezzünk csattanásokat a viktoristákkal vitaformában, mert abban mi jobbak vagyunk. És már mondta is a témákat, hogy mi mindenről váltsuk Tovább a folytatáshoz