„Öt éve milyen jó volt” – mondta, majd folytatta: „pedig már akkor se volt jó”, és köpött egy nagyot…
- 06. 22. csütörtök
Vélemény kategória bejegyzései
„NAGYJÁBÓL UTOLÉRTÜK AZ OSZTRÁKOKAT!” –
írta ki oldalálra a „távcsöves” távolbalátó (Hende Csaba).
„A kormány célja, hogy Magyarország 2030-ra az EU öt legélhetőbb országa közt legyen” – jelentette ki valamelyik államtitkár tegnap Füzéren.
A tavalyi évhez képest a fogyasztói árak 21,5%-kal emelkedtek májusban a KSH (???) szerint, ez toronymagasan a legnagyobb volt Európában!
„Visszavonulót fújt az infláció: feltűnően csökkent az élelmiszerek ára” – írta meg ma az index (???) a Makronóm Intézet (???) ár-összehasonlító kutatására hivatkozva.
„Elképesztő luxus, medencék, elmélkedősétány” – írta meg Hadházy Ákos a hatvanpusztai Orbán-majorról és képekkel is illusztrálta.
„Gigatámogatás Tokajra: kétmilliárd forint jutott egy nappali tagozatos diákra” -hozta le a 24.hu hírportál, akkoriban Stumpf István vezette a Tokaj-Hegyalja Egyetemért Alapítványt.
„A Fidesz-frakció már régen átengedte volna a svéd csatlakozás ratifikálását, a Karmelitából szóltak, hogy ne” – a Népszava információja szerint, cáfolat azóta se.
„Ha valaki kikéri utána közérdekűben, akkor ránk ragad a hazugság” – véletlenül elküldték a Telexnek Maruzsa Zoltánék vitáját a válaszlevélről és egykori kollégáim is meg tudják erősíteni, mi módon születnek az un. válaszlevelek a minisztériumokban.
„„Mondjuk ott vannak Németországban ezek a migránsok. (…) És fogják, és összegyűjtik őket. Beteszik őket Németországban vagonokba? És akkor áthurcolják őket hozzánk, itt meg kirakják őket, mi meg itt fogjuk őket tartani?” – tette fel a kérdést Orbán Viktor (a SAS) péntek reggel szokásos, Kossuth rádiónak interjúformában adott nyilatkozatában” – írta meg a Telex, hozzátéve: „Nem ez az első eset, hogy Németországot és az EU-t – azaz negatív kontextusban kizárólag „Brüsszelt” – náci utalással illeti.”.
Még nincs is vége a napnak.
Nekem már elegem volt…
- 06. 16. péntek
LUJZA ÉS JENŐ
(38.)
(utánzat)
„Talán a humor segít, mert a helyzet borzalmas…”
- Jenő, én félek!
- Mitől félsz, Lujza?
- Hát a Sorostól!
- Lujza, a Gyuri bácsi már kilencvenkét éves, most adta át a fiának a huszonöt milliárdos vállalkozásának az irányítását, miért félsz tőle?
- Mert azt mondta ma reggel az Orbán Viktor a rádióban, hogy a Soros György „egy háborús spekuláns, aki hatalmas emberi veszteségek árán reméli, hogy anyagi előnyhöz juthat”.
- És Lujza: te félsz egy kilencvenkétéves embertől?
- Ha az Orbán Viktor mondja! Te nem félsz, Jenő?
- Nem!
- Kár, mert félni olyan jó!
- Mi van veled, Lujza, miért lenne jó félni?
- Mert akkor megment majd az Orbán Viktor, mert ő tudja, mit kell ilyenkor csinálni!
- És mit kell csinálni szerinte?
- Amit szoktunk mindig: „jóoldalon állni”!
- És mi a jó oldal most, Lujza?
- Azt nem tudom, de mi biztosan „erkölcsi szempontból is helyesen járunk el”, mert nekünk lesz igazunk, ahogy ezer évünk alatt mindig is!
- Lujza! Ne beszélj már badarságokat!
- De hát az Orbán Viktor mondta, meg azt is, „a Soros-birodalmi hálózaton keresztül szétfutott a hír a migránsok világában, hogy új helyzet van, Európa várja őket”, és fel is bátorodtak az illegális határátlépők, azt tapasztalni a déli határnál, hogy egyre agresszívebbek, Jenő én úgy félek!
- Ne félj Lujza, amíg engem látsz! De mondd, Lujza, az Orbán Viktor a pedagógusokról, a státusztörvényről nem beszélt?
- Nem, viszont a háborús inflációról igen, meg a költségvetésről is, amiből ellensúlyozni lehet a rossz brüsszeli döntéseket.
- Tényleg?
- Azt én nem tudom, Jenő, de ha az Orbán Viktor mondja, hogy azért kellett emelni a jövedéki adót is…
- Most már elég, nézd inkább a tévét!
- A Phillipet?
- Ha őt akarod?!
- Tőle biztosan nem fogok félni, meg a rendőrök is megvédenek engem a Pankotai Lilitől, aki közveszélyes a veszélyes a társadalomra, nem a sevillai drukkerek!
- Nem kell a propagandát olvasnod, Lujza!
- Jól van Jenő, akkor vigyél el engem Hatvanpusztára!
- Miért vinnélek el oda?
- Mert ott vannak lakosztályok, földalatti folyosók, medencék is és érdekel, hogy a miniszterelnök hogyan tudott a kevéske fizetéséből egy olyan majort fölépíteni.
- Nekünk ahhoz semmi közünk, oda minket nem várnak.
- Nem, Jenő? Pedig azt hittem. No sebaj, majd megnézzük, amikor megnyitják, mint a NER-ről szóló kiállítást a majorban, csak ne felejtsünk el vinni csontot a kutyának!
- Lujza!!!
- Jól van, Jenő, abbahagyom, de ugye téged nem hívnak be majd katonának?!
- 06. 16. péntek
MÁR NEM AZ ÉN DOLGOM – „CSAK” ELSZENVEDEM,
ahogyan az a kidobott esernyő is az ágon…
Nem kérdeznek már: se innen, se onnan.
Nem „érdekes” a véleményem.
Ahogy a tiéd sem.
Nem érdekes: hogyan élsz és miből; mit kezdesz azzal a „sok szabad” időddel, amid legalább van; vannak-e még kívánságaid, céljaid és erőd hozzá. hogy elérd.
Én olvasok.
Nézem a híreket.
Most például az MNB infláció-ellenes küzdelméről a Kuti-Koroknai tanulmányt, hogy föl kell tőkésíteni az MNB-t, ami költségvetési feladat.
Az MNB Alapítványai más ügyek.
Az idei várható veszteség a GDP 2,5-3 százaléka körül lehet.
A várható költségvetési térítési összegeket majd öt évre elosztva (miért írtam elsőre az „elosztva” helyett „elsózva” – t) fizetjük majd.
Zakson.
A kötelezettség az kötelezettség.
Jöhetnek majd a Schadl és társai.
Jól van ez így.
Engem nem kérdeztek.
Mi közöm hozzá.
Nem vagyok én sem MNB elnök, sem pénzügyminiszter, a „Legfőbb Ügyész” sem.
Te sem.
Csak fizeted.
„Utoljára 2009-ben érzékeltek a mostaninál nagyobb gazdasági romlást a magyarok” – olvasom a Medián kutatását.
Semmi összefüggés nincs az előző hírrel.
Mi köze van a gazdasági romlás „érzékeléséhez” az MNB-nek vagy a kormánynak?!
A migránsoknak, Brüsszelnek, Sorosnak, Gyurcsánynak van – olvasom a Vargát, a Lázárt, meg a neve sem érdemes megjegyzésre minisztereket.
Különben sem kérdeztek.
Kit érdekel(ne) az én véleményam.
Már nem az én dolgom!
Mi lesz az új nyugdíjasokkal?
Hát a mai nyugdíjak értékállóságával?
A nyugdíjasok hitelezzenek majd tovább az államnak?
És a gyógyszerekkel, ha majd a gyógyszerkassza kiürül?
És az Atlétikai Stadionnal, ami a VB-re épült, amikor vége lesz a VB-nek (és haza mentek a legények)?
Nem az én dolgom.
Nem kérdeztek.
Téged se.
Csak fizesd.
Nyugodtan te és én biztosan „elkótyavetyélnénk” – ugye?!
Hát biztosan ezért nem kérdeztek téged sem.
Eldöntötték maguk közt: neki erre, amannak arra, Ő ezt vegyen, amaz azt – a közpénzedből!
Minek olvasok ilyeneket…
Nem kérdeznek már: se innen, se onnan.
Nem „érdekes” a véleményem.
Ahogy a tiéd sem.
Ahogy annak a kilökött rossz, szakadozott, sok esőtől megvédő esernyőnek is mindegy, már nem az ő dolga…
- 06. 15. csütörtök
FOGY A LEVEGŐ…
Most a Librit.
Korábban a Népszabadságot, Indexet, ATV-t(??).
Ellehetetlenítették a Klubrádiót.
A CEU-nak is annyi lett a NER-ben.
Most a Libri a „soros”.
Pilinszky verse jut az eszembe:
„Mondom neked
Magasba ülsz, lábad keresztbe ejtve arcátlan elhagyod magad, alkalmat adsz, és mintha rendjén lenne, a lámpa fénye majd beléd tapad. A levegő meg hosszu-hosszu szálon a fogaid közt ki-beszáll. Messze sodor és kicserél az álom. Tükröd előtt fésülködöl tunyán. Vagy olvasol, vagy kényesen leintesz, vagy ásitasz, vagy éppen eszegetsz; parázna vagy, kétség se fér e hithez, parázna vagy, szeretsz vagy nem szeretsz. Tulajdon árnyékoddal összefekszel, mindegy neked, kivel-mivel; de annyi karból hogy merülsz fel egyszer, végűl minő medúzafő leszel? A pusztulás a lábadnál dorombol, miért nem űzöd már odább? A pillantását keresgéled folyton, és ujjaidon próbálod fogát. Lekuporodol, s alólad a párna, a halom párna fölmered, mint néma hasábokból rakott máglya. E pillanatban szinte értelek. Parázna vagy, mondom neked, parázna, – hallgass, míg végére jutok! – de szíved alján embertelen árva, s magad vagy, ki ezt elsőnek tudod.”
- 06. 14. szerda
MINDIG FÉLÜNK – NE FÉLJ!
Tegnap este már nem akartam bejegyzést írni.
Mert az egy Thesszázós, unokázós, fagyizós, mosolygós nap volt.
Aztán jött a HÍR: Soros visszavonul, fia lesz az utód.
És a „zOrbán” keresztapázott egy jót a Twitteren.
És akkor fölböfögött, adta a valóját és kiköpött magából rögtön az a díjazott „fa@kalap-uszító” a várból.
A mandiner rögtön hosszú cikkben tapsikolt neki.
Zsidóztak egy jót.
Ahogy annak idején, a múlt században is dívott-illett.
Olyan magyarosan, „Ravaszosan”.
Ami után senkinek „semmi oka bocsánatot kérni a zsidóktól”, hiszen „zsidó bűn” – szerintük – láthatóan volt, van és lesz.
Ezt magyarázni sem kell.
Legföljebb a plakátokon a képet lecserélni.
Az öreg zsidóról a fiára.
Majd a Garancsi jót kaszál rajta.
Meg is van a bűnös, aki minden baj(unk) okozója: az inflációnak (is), a pedagógus-béremelés elmaradásának (is), a háborúnak (is) és folytathatnád a sort.
De miért éppen Aranyt idézett?
Miért Arany „megunhatatlan”?
Mert a „hernyó telhetetlen”?
Mert mindig újra „kél”?
Mert „Önző, falékony húsdarab”?
Mert az „Nem is jobb a tavalyinál”?
Talán mert könnyen, gondolkodás nélkül (félre)érthető.
Talán mert a „kép” árulkodóan sugalló.
Talán mert folytatják: ugyanazt és ugyanúgy.
Talán mert a megszokásban ez röhögtetően csillanó.
Talán mert már észre sem veszed és beivódik a véredbe – tű sem kell hozzá.
Talán mert mozgásba hozza a nemzetet.
Ami korábban is valahova eljuttatta a magyart…
„Irígylem az ágról szakadt
Levélkét: hisz majd fennakad;
Irígylem az ördögszekért:
Árokba hull: céljához ért…
Tovább! tovább!”
Ez a bejegyzés NEM A ZSIDÓKRÓL szól!
Te, ma még olvasóm: ugye észrevetted…
- 06. 13. kedd
KÉP
Ő és a szobor.
A háttérben fény és árnyék.
Tegnap ült oda a kislány?
Ma reggel?
Holnap is ott lesz?!
Akkor is lesz fény és árnyék a háttérben.
Csak úgy odaült vajon?
Mert egyedül a fájdalom még rosszabb?
Még ha neki van is szandálja?
Csak másolja?
Mert ebben a korban…
Neki is fáj valami?
Mert APU nincs ott, vele, mert dolgozik?
Nem akarnak vele sétálni, játszani?
A reggeli fésülésnél ANYU véletlenül meghúzta a haját?
Még nem kapott fagyit?
A testvére sincs ott vele, mert isiben van?
Spenót lesz ebédre?
De szomorú ez a világ!
Ő és a szobor.
A háttérben fény és árnyék.
Tegnap ült oda a kislány?
Ma reggel?
Holnap is ott lesz?!
Akkor is lesz fény és árnyék a háttérben.
Ha csak ez lenne a baj…
- 06. 12. hétfő
(Kép: drivepedia)
„Ó, HOGY KAPNÁD BE AZ ÖSSZES FASZOMAT!” –
írta a minap a Bádogos-Zsolti.
Hoppá: bár (természetesen) nem a kép alá!
Nem hivatalos.
Mármint a kép.
Az szerkesztett.
A bádogosé nem.
Az eredeti és hivatalos!
Hogy ne mondjam: fura ez a világ!
Benne kis országunk is.
Azt hinnéd, olyan nagy, hogy nem ügy elbújni benne.
Ezzel szemben: ma már nem lehet.
Minden kiderül.
Minden.
Ha nem is azonnal, de idővel biztosan.
Ki hinné: „A magyarok leggazdagabb egy százaléka birtokolja a hazai összvagyon egyharmadát”.
Ki hinné: „244 milliárd forintért megveszi az állam a zuglói gigaberuházást”, no kitől, hát persze, az ország vejétől.
„A pedagógusok már átmennek Romániába tanítani”, mert ott kapnak annyit, amiből meg is tudnak élni.
A „miniszterelnök úr” Türkmenisztánba látogatott!
Ez NEM titok.
Vajon mit kereshetett ott?!
A képen (egy) az „UTCAI HARCOS” látható.
Igazi magyar, keresztény (vagy inkább „keresztény-magyar”), már ugyan nem mai-gyerek és nem „éppen jövök a templomból”, de egy „egyszerű” Fideszes ember.
Aki a „nagyon nehéz nemzetközi helyzetben”, amikor „össze van zavarodva a nemzetközi politikai élet” éppen Türkmenisztánba látogatott.
Ami egy másik „békepárti” ország.
Ahol – igaz, (még a szent) korona nélkül – arany-fotelbe ültették.
Ahol arról (tárgyalt) beszélt: „megindítjuk a magyar nyelv tanítását Türkmenisztánban”.
Aztán hazafelé megállt egy török (pálinkára) kávéra is, mit nem ad isten, éppen a Bajnokok Ligája döntőjén Isztambulban.
Miközben:
- háború van;
- veszélyhelyzet van kihirdetve;
- szavazásra vár a Fideszes javaslat arról, hogy kiskorúak is vadászhassanak lőfegyverrel („egy legalább öt éve érvényes vadászjeggyel és vadászlőfegyvertartási engedéllyel rendelkező, a vadászterületen a kiskorúval együtt tartózkodó felnőtt a sörétes-, vagy legfeljebb 0.22 kaliberű golyós vadászlőfegyverét engedi át nekik, és a vadászat teljes időtartama alatt közvetlenül felügyeli és kíséri őt”);
- az index hosszan magyarázza a státusztörvény szükségességét, pedagógus-barátságát, igaz csak a román kormány egyezett meg a sztrájkoló pedagógusokkal;
- Borkai Zsolti megint (gruppen) „csatába” indul;
- „Elfelejtett bugyit venni szexi, kivágott ruhája alá a magyar énekesnő” az origo szerint.
Szóval: az „UTCAI HARCOS” ott ül a fotelben.
Talán egy krémes van az asztalon.
Csak le ne egye magát.
Mert az nem pörkölt.
Nem a rezsi-biztos által kotyvasztott pacal.
Talán krémes.
Már biztosan a meccsre gondol.
Hogy „mi a fa@nak kell neki itt ülnie, miközben már melegítenek a srácok.
De lehet, nem erre gondol.
Hanem az OLIMPIÁRA!
Amit meg akar(na) nyitni.
Kerül, amibe kerül.
Mint az Atlétikai VB.
Miközben a Péterfy Sándor kórházban novemberig szünetel a kardiológiai szakrendelés.
Mert az orvoshiány…
Ami csak úgy jött.
Magától.
Veszélyhelyzet ide, veszélyhelyzet oda.
Nem ért a szóból!
Az qur@a infláció sem.
Az „UTCAI HARCOS” ott ül a fotelben.
Rezzenéstelen arccal.
Kezei a combjain nyugszanak.
Most nem csattogtatják az ostort…
„Ó, HOGY KAPNÁD BE AZ ÖSSZES FASZOMAT!” –
írta a minap a Bádogos-Zsolti.
Hoppá: bár (természetesen) nem a kép alá!
Nem hivatalos.
Mármint a kép.
Az szerkesztett.
A bádogosé nem.
Az eredeti és hivatalos!
- 06. 11. vasárnap
NEM ALUDTAM
Nem mentem el.
Az ötvenötödikre.
Ötvenkilenc évvel ezelőtt.
Kezdődött.
Akkor észre sem vettem.
Akkor még állt a Népstadion.
Meg a Blahán a Nemzeti is.
Csilingeltek a villamosok a Nagykörúton.
Napsütötte napokon rengetegen sétáltak arrafelé.
Éledezni kezdett.
Már autók is szép számban.
Pezsegni kezdett …
Akkor kezdtem el a gimit.
Akkor még nem tudtam: életem legszebb négy éve lesz!
(Bár emlékszem: már akkor is gondoltam arra, hogyan fogok emlékezni ötven-hatvan év múlva az akkori időkre – most itt van, akkor szebb volt…)
Lassan oldódott.
A feszültség.
Az ismeretlen társakkal, az ismeretlen (szigorú) tanárokkal szemben.
A fegyelem volt talán a legnehezebb.
Ülni a padban.
Ott, a legfölső emeleten a sarok-szobában.
Tizennégy-öt évesen.
Amikor mozogni, rohangálni kellett (volna).
Aztán „csajozni”.
Helyette a „város-államok”; Arisztotelész, Homérosz, angol, rajz-ének…
És persze az „orosz”.
Az Oszival.
Aki akkor még nem volt az „Oszi”.
Csak később lett azzá.
Az elsőben – nekem – nagyon nehéz volt.
Alig találtam a helyem.
Hamar megkaptam a „nehezen kezelhető”, „rá mindig figyelni kell” szerepet.
Az első háromnapos osztálykiránduláson is…
Aztán hirtelen minden szép lett: a történelem, a matek, a közösség, a tanáraink – a lányok…
Eszmélni kezdtem, kezdtünk.
De most nem erről akarok írni.
Sokat kaptam.
Talán mindent „is”.
Útravalót.
Reményt.
Világnézetet.
Élni-akarást.
Talán „élni-tudást” is.
Értékeket.
A kudarcok, botlások, „kis”-bűnök elfogadását.
Szépséget…
Azóta eltelt félévszázad!
Elmúlt.
Sokan meghaltak.
Mi mégis itt vagyunk.
Csoszogósan, megöregedve, a szavakat keresgélve: már az „idegen anyag” se tud szaporodni a fogunkban…
Ideje (lenne) szembenézni.
A tanultakkal.
Kívülről ránézni.
Talán megérteni.
Hogy úgy éltem-e (le) az életemet?
Hogy csak azt tettem, amit kellett?
Úgy, ahogy megírták?
Írtam-e én is, vagy csak eljátszottam?
Talán írtam, írtuk is.
De mi fogta a ceruzánkat?
Hűek maradtunk önmagunkhoz?!
Ha még egyszer kezdenénk, „jövőre veled ugyanitt”?!
Akarsz erről beszélni?!
Nem mentem el.
Az ötvenötödikre.
Jövőre nem lesz.
Ötvenötödik.
Lesz ötvenhatodik…
- 06. 10. szombat
ROBBANTÁS
Csak egy kép.
Nem mai.
Akár lehetne mai is.
De nem az.
Ma már „áll” a Nemzeti!
Ma másképp robbantanak!
Nem „dinamit” -tal.
Ma „csak” – azonnali hatállyal – kirúgja a másik pályázót.
Ma „csak” nem ad pénzt a független színházaknak.
Ma „csak” megjelentetnek könyvet „Hofi Gézától Bródy Jánosig: ez a kultúra kommunista megszállása” sugallásával.
Ma „csak” benyújtják a „A pedagógus életpályáról szóló 04255 számú javaslatot”.
Ma „csak” Philip a média-cár, aki azt mond, amit csak akar.
Ma „csak” megint Olimpiát akar rendezni, már meg is kezdte a beetetést a pénzünkből, de a pedagógusok béremelésére nem „fussa”.
Ma „csak” megint szaporodnak a „zanyázó” Messenger üzeneteim…
Romok.
Mindenütt romok.
Viszont „Tizenegy éves gyerek cége építene lakóparkot a Balatonnál”…
2023. 06. 09. péntek