Vélemény kategória bejegyzései

VÁLASSZ – DÖNTS!

Olvasom a könyvet.

Lőrincz Andrea és Nagy Ádám könyvét: „Az ember tragédiája” kalandregényét. Aminek az olvasása közben választhatsz te dönthetsz, mi leszel: fáraó vagy rabszolga; fentről akarod-e látni a világot, inkább mégis alulról szemlélni, túlélni; áruló leszel vagy …

A bekezdések, rész-események-történések végén jön az ajánlat: mit választasz, mert ha az egyiket, akkor ugorj ide, ha azt, a másikat, akkor meg oda – a végén kiderül, de inkább nem árulom el.

Viszont eljátszom a gondolattal: hiszen így van ez az életünkben is, „csak feküdj nyugodtan. Halált virágzik most a türelem…”

 

Fölugrik az interneten az R. Bence fiú, a mindig simára borotvált, ájtatos (képű) államtitkár-hivatalosság és már ott is van a (hazug) szövege, ha jönnek az uniós források: „… akkor 2023-ban nem 10, hanem 21 százalékos lesz a pedagógusbér-emelés, 2024-ben nem 10, hanem 25 százalékos, 2025-ben pedig 29 százalékos béremelés valósulhat meg. Ezzel elérhetjük, hogy 3 év alatt, 75 százalékos béremeléssel egy magyar pedagógus átlagos fizetése 777 ezer forint legyen”.

 

  1. Ha hiszel neki: lelkendezve és „na-ugye”- címmel azonnal oszd meg az oldaladon, küld tovább a pedagógus-ismerőseidnek, ugorj gyorsan a Pintér oldalára és nyomj egy lájkot neki (is)
  2. Ha elégedett vagy az ígérettel, akkor küldjed nyugodtan a gyereket az iskolába, ahol már alig van tanár, jelentkezz Fidesz-tagnak és csináld azt, amit eddig is tettél, azaz: üldögélj a seggeden
  3. Ha nem, röhögj egy jót, mert már 2023. január másodika van!

 

Megint a szemedbe csap a hír: a „atársadalommalfolytatottsohanemlátottegyeztetésekutánéseredményeképpen” a kormány korszakalkotó lépésre szánta el magát, „Mostantól lehetetlen lesz kibukni az egyetemekről”, mert megváltozott a törvény, már nem lehet megszüntetni „… azoknak a hallgatóknak a jogviszonyát, akik ugyanabból a tantárgyból hatszor megbuktak”. Hurrá! Ugyan kevesebben jelentkeztek az egyetemekre, főiskolákra, de majd többen fognak végezni. Érted?! Börtönbe a hajléktalanokkal, ki velük a közterületekről: láss csodát, nincsenek is! Barmok.

 

  1. Ha örülsz a sikernek, énekeld el a „Bújj, bújj, zöld ág,/ Zöld levelecske,/ Nyitva van az aranykapu,/ Csak bújjatok rajta” gyerekdalt
  2. Ha hiszed is, hogy ez vezet át a „zaranykapun”, simogasd meg a kutyád (macskád, gyereked, feleséged, szeretőd) fejét
  3. Ha nem, röhögj egy jót, mert már 2023. január másodika van!

 

Hívod az Angliában, Svájcban, Németországban élő rokonokat, ismerősöket, BUÉK-ot rebegsz nekik és kapod is rögtön vissza, aztán (sajnos) ráterelődik a beszélgetés a háborúra, az inflációra, az üzemanyagra, ők visszafogottan mondják, náluk minden „OK”, és aggódva kérdik tőlünk, mi újság idehaza, mert elkeserítő híreket hallanak rólunk, belekrákogsz a telefonba és elköszönsz…

 

  1. Ha azért, mert arra gondolsz: „már ők is Brüsszel (Soros, Gyurcsány) kottájából dalolnak, olvasd tovább a Magyar Nemzetet, nézd az M-mel kezdődő csatornákat és hallgasd tovább a Hit Gyülekezet miséjét az ATV-n és ne hívd föl őket ebben az évben
  2. Ha viszont úgy érzed, valami igazuk van, menj színházba és nézd meg A nemzet özvegye darabot

 

Pedig csak egy könyvet olvasok.

Lőrincz Andrea és Nagy Ádám könyvét: „Az ember tragédiája” kalandregényét. Aminek az olvasása közben választhatsz te dönthetsz, mi leszel: fáraó vagy rabszolga; fentről akarod-e látni a világot, inkább mégis alulról szemlélni, túlélni; áruló leszel vagy …

 

  1. 01. 02. hétfő

RÖVID SZÁMADÁS AZ ELMÚLT NAPOKRÓL…

(„folytatják”)

 

Katalin asszony kegyelmet gyakorolt…

Hoppál Péter vízionált egyet (sál nélkül) – NAGY-MAGYARORSZÁGRÓL…

Orbán Viktor (szigorú arccal) ajnározza magát és kormányát: „Amíg Magyarország sikeres, nem sodródik bele a háborúba, megvédi magát a bevándorlástól, nő a gazdasága, bővítjük a családtámogatási rendszert és visszaállítjuk a 13. havi nyugdíjat, marad a brüsszeli toporzékolás.”…

A kormány elfogadta „a nemzeti vallásturizmus intézkedési terv”-et és a megvalósításához szükséges hat milliárd forintos felhasználási keretet…

Rákay Philip az aranybullával (szilveszterezett, vacsorázott) álmodott – közpénz-milliárdokért…

Bayer Zsolt(i) újévi köszöntőjében hozta a szokásos keresztényi, toleráns, gyűlölködő formáját…

 

Karácsonyra kaptam az egyik barátomtól egy „könyvnoteszt”, naptár-könyvecskét azzal, hogy minden naphoz írjam meg az aznapi mérgelődéseimet: az első két nap már betelt…

 

  1. 01. 02. hétfő

ÚJÉV-KÖSZÖNTŐ KESERÉDES CSEVERÉSZÉS MÉG AZ ÓÉVBEN…

  • Látom írogatsz…
  • Mint mindig…
  • Aztán miről?
  • Amit látok, olvasok, hallok, gondolok: csak arról.
  • Fölösleges.
  • Ez maradt.
  • Ez ma már semmit sem ér…
  • Hátha mégis…
  • Akkor is megy minden tovább a maga útján.
  • Lehet, de mégis…
  • Nem is olvassák.
  • De igen.
  • És?
  • Elgondolkodnak.
  • És értenek is?
  • Talán, ha nem, vitatják…
  • És van véleményük is?
  • Persze.
  • Meg is írják?
  • Nem mindig.
  • Ez ma módi, csak ez.
  • Tudom.
  • Ők is tudják?
  • Tudják.
  • És?
  • Morognak.
  • Hehe – ma már az sem elég!
  • Jól van, hát akkor?
  • Ígérj!
  • Mit?
  • Hogy jobb lesz.
  • Mikor?
  • Nemsoká’.
  • Hazudjak?
  • Ha az kell!
  • Fessek szivárványt az égre?
  • Ha azt is igénylik?!
  • Írjam, hogy Győzike, Tóth Gabi, „fehér, keresztény” és BÉKE?!
  • Tudod te, ha akarod.
  • Hogy „benne legyek a tévében”?
  • Szövetségeseket keress, pártokat!
  • Azok is kellenek?!
  • Nélkülük nem megy…
  • Nem?!
  • Civileket!
  • Na, ez már jobban hangzik.
  • Akkor?!
  • Hát: írogatok tovább.
  • De most beszéltük meg, az nem elég…
  • Öreg vagyok már.
  • ???
  • Annyi szép is van az életben!
  • ???
  • Meg el is veszíthetem azt a kis nyugdíjamat is.
  • Értelek.
  • Na ugye?!
  • Akkor szeresd a focit, legalább.
  • Szeretném, de az is politika!
  • Nem mondod?!
  • Már a halál is az!
  • Akkor érted már?!
  • Mit is?!
  • Reménytelen vagy.
  • Te is úgy látod?!
  • Írj csak tovább.
  • Azt teszem.
  • Az idők végéig.
  • Nemá’ – bombás-szankciós plakátok ellen mit kék’ tenni?!
  • Azok ellen semmit, az eltervezők, az eldöntők ellen viszont…
  • Ezzel a „legfőbbel”?
  • Le kell váltatni!
  • Hogyan, már az ország költségvetését sem a parlamentben tárgyalják!
  • Tüntess!
  • Minek: az elmúlt években több tüntetésen voltam, mint meccsen…
  • Hol?
  • Nyugdíjpénztárak, rendvédelmisek, orvosok, ápolók, tanárok, média – soroljam még?!
  • És?!
  • Kiforgatja-lex@rja.
  • Megteheti.
  • Meg.
  • Akkor mire vársz még, tapsra?
  • Arra nem igazán.
  • „Naugye”.
  • Arra se.
  • Akkor?!
  • Én kezdjem?
  • Miért ne?!
  • Nemá’!
  • Félsz?
  • Persze, te nem?!ű
  • Qur@ára.
  • Na látod.
  • Olyan jó Vivaldit hallgatni, meg Mozartot is!
  • Igaz.
  • Meg olvasni az ablak előtt Thomas Mannt.
  • Elhiszem.
  • Meg…
  • Akkor BUÉK!
  • Neked is BUÉK!
  1. 12. 30. péntek

#NER #Orbán

 

ELNÖKASSZONY – KEGYELME

Alaposan mérlegelt.

Aztán kegyelmet adott.

Az Elnökasszony.

Tegnap.

Merthogy még mindig zajlik.

„13 év elteltével” is.

Amit sajnálatosnak tart.

Esetükben.

Ha egy nyomozás tart(ana) eddig, az nem (lenne) érdekes…

Az úgyis elévül.

Kegyelem nélkül is.

Persze: ott nincs joga.

Megszólalni sem?!

A tanárnők, tanárok, diákok esetében sem.

Ott nincs eljárás.

Már.

Lezárult.

Kirúgásokkal.

Miattuk nem szólalt meg.

A TV2-ben sem.

Mindegy is.

 

„Alapos mérlegelést követően úgy döntöttem, hogy különválasztom azon személyek ügyét, akiket a bíróság első fokon felmentett, illetve ahol az elkövetett cselekményt csekélyebb súlyúnak ítélte meg. Az eljárás további elhúzódása SZÁMUKRA ARÁNYTALAN SÉRELMET JELENTENE A KISZABHATÓ BÜNTETÉSHEZ KÉPEST. Az előzetes letartóztatásban töltött idő és a 13 éve tartó vesszőfutás az érintetteket és családjaikat alaposan megpróbálta. Hét személy esetében ezért eljárási kegyelemről döntöttem.” (kiemelés tőlem)

 

Nem vagyok jogász.

Ő igen.

Az igazságügyi miniszter-asszony is.

Aki ellen-jegyezte.

Dávid Ibolya is az volt.

Mármint jogász.

Amikor Árpi bácsi kegyelmi döntését nem ellen-jegyezte.

Tudod ki „volt” ő, ő a: „Nem értek a focihoz…”

A mostani ért.

Ahhoz is.

Hát ő bizony ellen-jegyezte.

A kegyelmet.

Legalább ez az ÉV jólzárul.

Nekik.

 

Nekem is.

Unokáztunk egy jót.

Aranyosak.

Mind.

Szép volt a karácsonyunk.

Ugyan nem volt fehér.

Már évek óta nem az.

Valamit tudhat a természet is.

Vagy „érezhet”.

Viszont együtt voltunk.

Remélem jövőre is.

 

Kegyelem nélkül…

 

  1. 12. 27. kedd

#NER #Novák

https://hang.hu/belfold/kegyelemet-kapott-novak-katalintol-a-budahazy-ugy-het-erintettje-150143

ÉVÉRTÉKELÉSEM

ÉVÉRTÉKELÉSEM

 

A spektákulum szüntelen diskurzus, amelyet a fennálló rend önmagáról folytat, egyfajta öntömjénező monológ; a hatalom önarcképe a korban, amikor valamennyi létfeltételt önkényesen igazgathat…” (Guy Debord: A spektákulum társadalma 24.)

 

Közeleg.

Mindjárt itt lesz.

Ez még nem biztos: de az idei – már lényegében – elmúlt.

Még persze lesznek durranások.

Amilyenek „mindig szoktak” lenni.

Aztán kezdődik az új.

Az is ugyanolyan lesz.

Ugyanolyan?!

 

Mennyi minden történt idén?!

Lényegében?

Semmi.

Minden ment tovább.

A maga útján.

Folytatták.

Amit ígértek.

Azt: be is tartották.

Én meg Te, Mi: nem tartottunk be.

Nekik.

Háború: kihirdetve, hogy „Magyarország kimarad”.

Veszélyhelyzet ezzel szemben: akármeddig-bármeddig meghosszabbítva.

Elnök-kijelölés: fülbevalóval, aztán anélkül.

A választások: lebonyolítva.

Brüsszelezés: kipipálva és maximális hangerővel.

Szólásszabadság: megbélyegezve.

Mert a Magyar Úton Végig Kell Menni: méghozzá bakancs-csattogva.

Hát akkor halad is a MAGYAR.

Bár a talpa már vízhólyagos és erősen büdösödik.

De natürlich tűri.

Mert lett, már van egy Rossink is.

Hát akkor: a „Divatos” sálban szurkolás is kipipálva.

De biztosan történt „jó” is.

Biztosan.

Olyan nincs, hogy nem.

Kizárt.

Úgy nem lehet élni.

Vagy mégis?!

Na, megtaláltam: „öntömjénező monológ”.

Világelsőség.

Hozzá a jelszavak.

Nemzet, család, hit.

Meg testnevelés.

Bár azt csak az udvaron.

Viszont nekünk van a legnagyobb bajszú házmesterünk.

Aki állandóan büntet.

Aztán közpénzből fizeti a bírósági büntetést, amit kap.

Folyamatosan.

Meg a testőrség ruháját is.

Ez most nem egy „öntömjénező monológ”.

Sajnos.

Még karácsony van.

A Tanfelügyelőknek is.

A pedagógusoknak is.

A diákoknak is.

Kinek-kinek milyen.

Megyek havat lapátolni.

Ja: azt most nem kell…

 

Közeleg.

Mindjárt itt lesz.

Ez még nem biztos: de az idei – már lényegében – elmúlt.

Még persze lesznek durranások.

Amilyenek „mindig szoktak” lenni.

Aztán kezdődik az új.

Az is ugyanolyan lesz.

Ugyanolyan?!

 

  1. 12. 26. hétfő veszélyhelyzetben

#NER #Orbán #tanítanék

ELLOPTÁK…

A kis Jézust.

A kiskőrösi betlehemből.

Eltulajdonította.

2022-ben.

Vajon ki vitte el?

Vajon miért?

Egyedül volt?

Vagy többen tették?

 

Már mindent lopnak.

A NER Magyarországában.

Van, aki öt deka élesztőt.

Mert már azt se tudja megfizetni.

Van, aki „csak” – mint a Farkas Flórián – aláír, de nem vesz részt a „Híd a munka világába” programban – Polt Péter szerint – úgy tüntet el milliárdokat.

Van, aki miniszter lesz és „csak” néhány nappal később lép ki a milliárdos vállalkozásából, miközben…

De a kis Jézust?!

 

A keresztény Magyarországon.

Ahol a hittan és a testnevelés.

Ahol: „Ember! Most jöttem a templomból!”

Ahol a pálinka és a pacal mellé „egy keresztény, európai Argentína” kerül.

Ahol a pápát úgy szidják a kormányzati megmondó-emberek, mint az ördögöt.

Ahol készülünk a KARÁCSONYRA!

 

„Harang csendül,

Ének zendül,

Messze zsong a hálaének,

Az én kedves kis falumban

Karácsonykor

Magába száll minden lélek.”

 

  1. 12. 23. péntek

(Kép: Kiskőrös Városért Alapítvány)

„ELMENT”…

„ELMENT”…

 

Emigrált.

Még „2012 február 29-én.

Kanadába.

Ahol menekültstátuszt kért – írta meg annak idején – az akkor még ténylegesen Indexént funkcionált – Index.

Mert egy publicisztikája miatt elüldözték Magyarországról.

A mindig magyarul gondolkodó, magyarul író írót.

A magyar, liberális értelmiség is megtagadta.

Akkor mennie kellett.

Megint.

A holokausztot gyerekként túlélőnek.

Nyolcvan évesen megint mennie.

Kanadába.

Mert – akkor és megint – megjelent a házfalakon a jel.

Nemcsak ott.

Mert azt (merte) gondolta és írta: „A magyar genetikusan alattvaló”.

Nem cáfolták – kiközösítették.

Mint a hatalom József Attilát: „„…ki ezer éve magával kötve, mint a kéve sunyít vagy parancsot követ”.

„Vagyis: történeti meghatározottságból adódóan, a (hosszú ideig feudalizmusban élő) magyar társadalom tagjainak kulturálisan meghatározott, jellegzetes viselkedése, hozzáállása a mindenkori hatalomnak való alárendelődés” – magyarázta később.

„Még most sem világos?”

„Még mindig hozzá kell fűzni valamit a gyöngébbek kedvéért?”

 

Szerdán meghalt Kertész Ákos, magyar-zsidó író.

 

  1. 12. 22. csütörtök

(Kép: Magyar Hang)

 

„OLY KORBAN…”

„OLY KORBAN…”

 

amikor összeült a Magyar Bírósági Végrehajtói Kar közgyűlése, ahol senki nem (mert) akart rákérdezni: „hol van az elnök úr” (aki akkor már tizenhárom hónapja börtönbe töltötte idejét), miért nem választanak új elnököt és a tettestárs utódja államtitkár a kérdésre, hogy van ez, annyit válaszol: „sajnálattal értesült … a Magyar Bírósági Végrehajtói Kar 2022. december 2-án közgyűlést tartott, de az elnök visszahívása, vagy tisztújítás nem szerepelt a napirendjén”;

amikor veszélyhelyzetben a „zország” miniszterelnöke közpénzen, külön-géppel meccsekre jár külföldre

amikor tüntető, tiltakozó, polgári engedetlenkedő tanárokat – miközben az országban óriási tanár-hiány van – kirúgnak az iskolákból és a miniszterelnök csak a vállát vonogatja: „a törvényeket mindenkinek be kell tartania” (azt csak neki szabad, ő törvényt sértően kordont-bonthat engedetlenül);

amikor a tanárok-pedagógusok bére az évtized óta nem emelkedett minimálbérhez kapcsolódik és a belügyér-milliárdos miniszter (cinikusan) tisztelete jeléül ingyen-jegyet küld nekik;

amikor korrupció miatt az Európai Parlament alelnökét és több képviselőt, hivatalnokot börtönbe csuknak, azonnal megfosztják minden beosztásától és ezt a magyar miniszterelnök úgy értékeli, ilyen az európai parlament, miközben itthon képviselő, elnök maradhat, vele kávézik, és a legfőbb ügyész szerint is „itthon minden rendben van”;

amikor

 

még élek én…

  1. 12. 21. szerda kétszáz-kilencvenkilencedik nap

#NER #Orbán #Polt

BÁRCSAK…

Megint vége.

Megint jön a következő.

Megint kérlelhetetlenül.

Pedig: lenne mit.

 

Hát akkor kérjünk – „MAGYAR”, többségi, kétharmados módra:

 

  • bárcsak ott lehetnék „ingyért” az újévi Mága-koncerten: ott biztos meleg lesz
  • bárcsak én is (megcsókolhatnám) megszorongathatnám a (legkisebb) magyar (fiú) Messi kezét, mert amihez nyúl, az arannyá válik (és ott ragad)
  • bárcsak a „zén” kisgyerekem is azt suttogná nekem: „anyu, kapcsold le a lámpát a konyhában, mert takarékoskodnunk kell az energiával” és a fűtést nem kellene lejjebb tekernem
  • bárcsak jó és keresztény magyarok élnének csak a hazában, nem „olyanok”
  • bárcsak a Gulyás Gergely döntene a nyugdíj-emelésről is, nemcsak a Miniszterelnökségen dolgozók béréről
  • bárcsak megtalálnám végre a „hetedik krajcárt”, hogy odaadjam a szomszédasszonynak: náluk nagyobb a baj (ja: ez kakukktojás itt)
  • bárcsak megkapná a Cini művésznő a Kossuth-díjat és kifizetné a Pintér úr a ház-kölcsönét, hű de jó élet lenne azután
  • bárcsak az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében lehetne édeshármasozni az apácákkal, legalább megtudnám: mi az az „édeshármasozás”
  • bárcsak megszívlelné az a fránya „unijó” a mi drága miniszterelnökünk önzetlen tanácsait a békéről, a jogállamiságról, a nemzetállamiságról és fölhagyna végre a kupeckedésével
  • bárcsak megint megnyitnák a Puskás Arénát és a nővérek oda is kapnának ingyenesen belépőt, hű, de meg lennének elégedve
  • bárcsak minden nemzeti érdek lenne, ami jó a drága „Magyar-messinek”, vagy fordítva
  • bárcsak még hosszú évekig értékelhetné az évet a drága „Magyar-messi”, s emiatt ne kelljen nekije mindenféle polgári gittegylet zártkörű ülésére járnia
  • bárcsak ne csak a Nézőpont mérné azt, hogy sokkal jobban élünk, mint azelőtt
  • bárcsak jövőre is olyan jókat lehetne konzultálgatni a pedagógusokkal, az orvosokkal, a rendvédelmisekkel, mint idén is – a (semmiről) megoldásról
  • bárcsak tudnák a gyerekek, mi az, hogy „réteges öltözködés”, nem lenne annyi beteg kisgyerek
  • bárcsak lezárnák a schengeni határainkat is, hogy ne menjen el, aki el akar – a románoknak megint milyen mázlijuk van
  • bárcsak ne az adományozókból lenne rászoruló, hanem rászorulóból lenne több adományozó – vigyázz: ez is kakukk-tojás
  • bárcsak rendeznénk Olimpiát, labdarúgó VB-t, nemcsak olyan vizeset, hogy a drága „Magyar-messi” még jobban érezze, mennyire szeretjük.

 

Megint vége.

Megint jön a következő.

Megint kérlelhetetlenül.

Pedig: lenne mit…

 

  1. 12. 21. szerda kétszáz-kilencvenkilencedik nap

#NER #Orbán

„A FOCI NEM POLITIKA. NE LÁSSUNK BELE OLYAT, AMI NINCS. …”

Már unalmas.

És kontraproduktív is.

Mi a fenének reagálni rá.

Hogy ezt is mondja, meg azt is.

Hisz „csak” egy politikus.

Se nem edző, se nem szakértő.

Egy SPEKTÁKULUM.

Ő a spektákulum – ő.

Mindig és mindenkinek.

Róla és vele.

Most én is.

Látod?!

Olvasod?!

Minek.

Ugyan csak egy perc (lenne), de minek – az is sok.

Hisz’ színek vagyunk csak mi is.

Amikor írunk is, amikor olvasunk is.

Inkább árnyalatok.

Sötét, fekete foltok.

A tollunkból kicsöppenő pacák.

Aztán elkenődünk.

Szétfolyunk.

Elmosódunk.

Végtelenül…

 

Megint interjút adott. A házi-tollnokának. Arra vigyáz: állványnak kell lennie a másiknak. Csak egy golyóstollnak, nem krónikásnak. Szóval megszólalt neki. A „sohasemhazudós”. Megint értelmezte a világot. Ami körülötte forog. Ami „úgy” is forog, ahogy akarja. Ő legalább is úgy gondolja. „Tegnap” azt mondta, „A foci nem politika”. Ma azt: „… Lionel Messi a legnagyobb… Az utolsókból lesznek az elsők. Ennél tisztább keresztény történet aligha létezik… A nyugati világnak először kellett megtanulnia más szabályok szerint viselkedni. Most nem vendéglátók voltak, hanem vendégek, mégis kísérletet tettek arra, hogy rákényszerítsék a szokásaikat a vendéglátókra… ezt a pénzt bármi másra is elkölthették volna, örüljünk, hogy a futballra költötték… van egy sötét ló… Horvátország nem sötét ló… Amit láttam, az arra mutat, hogy helytállhattunk volna… most ki kell jutni a következő Eb-re, és aztán jöhet a vb… 2030-ra a régi fényében ragyoghat a magyar futball… A magyar csapat úgy játszik, ahogy a magyarok gondolkodnak az életről… A futball globális játék, de nemzeti alapon játsszák… Szerencsére akkor nem hallgattunk azokra, akik a sportot hátra akarták sorolni… Mert akkor már mindent rendeztünk, amit rendezni lehet és érdemes – az olimpián kívül.”

Akkor mégis az?!

És a tanárok? És az orvosok? A diákok és a betegek? Az öregek? Velük mi van, velük mi lesz? Mi is menjünk focizni? Mert a pályákat most fűtik? Alulról? Viszont az isibe nehogy hőmérőt vigyél be! A parlamentbe se! Megette a fene az egészet…

 

Már unalmas.

És kontraproduktív is.

Mi a fenének reagálni rá.

Hogy ezt is mondja, meg azt is.

Hisz „csak” egy politikus.

Se nem edző, se nem szakértő.

Egy SPEKTÁKULUM.

Ő a spektákulum – ő.

Mindig és mindenkinek.

Róla és vele.

Most én is.

Látod?!

Olvasod?!

Minek.

Ugyan csak egy perc (lenne), de minek – az is sok.

Hisz’ színek vagyunk csak mi is.

Amikor írunk is, amikor olvasunk is.

Inkább árnyalatok.

Sötét, fekete foltok.

A tollunkból kicsöppenő pacák.

Aztán elkenődünk.

Szétfolyunk.

Elmosódunk.

Végtelenül…

 

  1. 12. 20. kedd kétszáz-kilencvennyolcadik nap

(Kép: nemzetisport)

#NER #Orbán #foci