(7.)<\/p>\n
V\u00e9gre s\u00fct a nap!<\/p>\n
Az \u00fcnnep miatt hossz\u00fa h\u00e9tv\u00e9ge van, h\u00e1t (le)utazunk B-be pihenni, seg\u00edteni, besz\u00e9lgetni. K\u00f6zben \u00fatba ejtj\u00fck a temet\u0151t is, f\u00e9l\u00f3r\u00e1t eml\u00e9kez\u00fcnk, elm\u00e9l\u00e1zunk egy kicsit, megtisztogatjuk a s\u00edrt; m\u00e9g cs\u00f6ndes minden, de m\u00e1r a friss vir\u00e1gok jelzik: mindj\u00e1rt itt lesz a halottak napja.<\/p>\n
Robogunk tov\u00e1bb, \u00e1t a csod\u00e1s Tisza-tavon, azt\u00e1n jobbra a 34-esre, semmi v\u00e1ltoz\u00e1s, minden olyan, mint negyven \u00e9vvel ezel\u0151tt: ugyanolyan kockah\u00e1zak, gondozatlan pajt\u00e1k, t\u00f6redezett utak, a szeg\u00e9nys\u00e9g minden\u00fctt \u00e1t\u00fct. Mikor el\u0151sz\u00f6r j\u00f6tt\u00fcnk errefel\u00e9, minden ugyanilyen volt, de az akkor az \u00fajdons\u00e1g erej\u00e9vel hatott, akkor az a k\u00e9p fejl\u0151d\u00e9st, a v\u00e1ltoz\u00e1st, a meg\u00fajul\u00e1st, a rem\u00e9nyt jelentette, de ma\u2026<\/p>\n
M\u00e1r Kunmadarason haladunk. N\u00e9zem a h\u00e1zakat, \u00edm itt van a Gy\u00f3gyszert\u00e1r, a Reform\u00e1tus templom, m\u00e1r a Polg\u00e1rmesteri Hivatal el\u0151tt gurulunk el, h\u00e1tr\u00e9bb a Piact\u00e9r. Kunmadaras, vajon most is \u201eolyan\u201d Kunmadaras? Vajon most hogyan gondolnak az itteniek azokra az 1946-os m\u00e1jusi napokra, a pogromra, az \u00e9ppen hazat\u00e9rt \u00e9s agyonvert zsid\u00f3kra, gondolnak-e n\u00e9ha r\u00e1juk is? Mi\u00e9rt gondoln\u00e1nak, mi\u00e9rt gondoln\u00e1nak m\u00e1sk\u00e9pp, mi v\u00e1ltozott az\u00f3ta: legf\u00f6ljebb most nem zsid\u00f3knak mondj\u00e1k a f\u00e9lrevezetett, megvezetett emberek. Nem mozdul itt semmi\u2026<\/p>\n
Meg\u00e9rkez\u00fcnk, szolidan \u00e9s tart\u00f3zkod\u00f3an k\u00f6sz\u00f6n\u00fcnk M-nek, a szem\u00fcnk viszont \u0151szint\u00e9n mosolyog: most \u00edgy \u00f6r\u00fcl\u00fcnk egym\u00e1snak. B a szob\u00e1ban alszik, nem \u00e9rz\u00e9keli, hogy meg\u00e9rkezt\u00fcnk K\u00f3kusz kutya megismer benn\u00fcnket, m\u00e1r k\u00f6rbe is ugr\u00e1l, k\u00f6veteli a mag\u00e1\u00e9t: neki ismeretlen a Covid19, neki csak a j\u00f3-bar\u00e1t megismer\u00e9se sz\u00e1m\u00edt. Lecuccolunk, megiszom az elmaradhatatlan k\u00e1v\u00e9t, r\u00f6vid s\u00e9ta a t\u00f3 partj\u00e1n, azt\u00e1n le\u00fcl\u00fcnk a teraszra besz\u00e9lgetni. B. nincs j\u00f3l, eg\u00e9sz nap csak alszik, alig eszik, a mozg\u00e1sa sem a r\u00e9gi, alig besz\u00e9l valamit, n\u00e9ha azt sem \u00e9rtem, mit mond, csak d\u00fch\u00f6ng, keser\u0171, nagyon k\u00e9sz\u00fcl \u201evalahov\u00e1\u201d \u2013 mondja M., mi hallgatunk, K\u00f3kusz a l\u00e1bunkn\u00e1l hever, k\u00f6zben figyeli a besz\u00e9lget\u00e9st, v\u00e1rja a \u201esimit\u201d, keresi a szemkontaktust.<\/p>\n
Egyszer csak ny\u00edlik az ajt\u00f3, botra t\u00e1maszkodva, nagyon lassan kicsoszog B., kez\u00e9ben az elmaradhatatlan \u201ebag\u00f3\u201d, szem\u00e9vel keresi a sz\u00e9ket, az \u0150 sz\u00e9k\u00e9t, bizonytalanul meg\u00e1ll, r\u00e1nk csod\u00e1lkozik: szia kom\u00e1csk\u00e1m, de j\u00f3, hogy lej\u00f6tt\u00e9l, feles\u00e9ged? \u2013 \u00e9s lehuppan a sz\u00e9k\u00e9re. Itt vagyok \u00e9n is \u2013 mondja az asszony, kis mosoly, majd B. kom\u00f3tosan r\u00e1gy\u00fajt.<\/p>\n
N\u00e9zem borost\u00e1s, enyh\u00e9n megdagadt arc\u00e1t, hossz\u00fa ujjait, ahogy tartj\u00e1k a bag\u00f3t, szemeit, amik most mintha nem szikr\u00e1zn\u00e1nak, mint r\u00e9gen, hi\u00e1ba: a nyolcvanhat \u00e9v \u00e9s a betegs\u00e9g \u2013 gondolom, pedig B.-re mindig \u00fagy gondoltam eddig, mint aki soha nem halhat meg, mert olyan er\u0151s, mert mindig vannak tervei, mert\u2026<\/p>\n
Hogy vagytok, kom\u00e1csk\u00e1m? \u2013 k\u00e9rdi n\u00e9h\u00e1ny perc m\u00falva, mik\u00f6zben a \u201el\u00e1nyok\u201d bemennek k\u00e9sz\u00edteni valamit vacsor\u00e1ra, magukra hagyj\u00e1k az \u201eembereket\u201d. Hallgatok, ahogy szoktam, v\u00e1rom a folytat\u00e1st, ami kor\u00e1bban mindig gyorsan j\u00f6tt: most csak a cs\u00f6nd j\u00f6n, a hamu m\u00e1r az ujj\u00e1ig \u00e9r, leesik a hamutart\u00f3 mell\u00e9. \u00c9s akkor megsz\u00f3lal: azt hittem, hogy most majd utazgatok Las Palmasba, Palma de Mallorc\u00e1ra, Hawaiibe, \u00e9s n\u00e9zd meg, itt \u00fcl\u00f6k, m\u00e1sk\u00e9pp kellett volna csin\u00e1lnom \u2013 mondja lassan, de akkor \u00fagy \u00e9rezted magad j\u00f3l, volt mindig \u00f6tven embered, mindenki ismert, mindenki veled akart volna dolgozni, v\u00e9g\u00fcl is beutaztad Eur\u00f3p\u00e1t! Elmosolyodik v\u00e9gre, megjelenik az \u201eapr\u00f3 csillag\u201d a szeme sark\u00e1ban, \u00fajabb cigaretta ut\u00e1n ny\u00fal \u00e9s belekezd: apu mindig mondta, a kommunist\u00e1k elvitt\u00e9k, hi\u00e1ba dolgoztam, m\u00e9r\u2019 a kommunist\u00e1k vigy\u00e9k el, majd elviszem \u00e9n, h\u00e1t elvettem \u2013 \u00e9s hangtalanul nevet \u00e9s belesz\u00edv a cigibe, k\u00e9pzeld, akkoriban annyi eg\u00e9r volt, minden\u00fctt, csak az egerek, persze, mert annyi kaj\u00e1juk volt, nem gy\u0151ztek zab\u00e1lni, nem volt az annyira rossz, de j\u00f3 se, az\u00e9r\u2019 mentem ki, dolgoztam eg\u00e9sz \u00e9letemben, miket \u00e9p\u00edtettem, mindenki hozz\u00e1m akart j\u00f6nni dolgozni, annyi p\u00e9nzem volt, nem ilyen h\u00e1zam lehetett volna, ak\u00e1rmilyen. Akkor abbahagyja egy kicsit, eln\u00e9z valahov\u00e1, ahova \u00e9n (m\u00e9g) nem l\u00e1tok, de mintha a szem\u00e9be, ahogyan \u00fcl a sz\u00e9ken a test\u00e9be visszat\u00e9r a r\u00e9gi \u00e9nje, mintha egy pillanatra megint a r\u00e9gi B. lenne: egyszer, m\u00e9g kicsi gyerek voltam, bementem a faluban a kast\u00e9lyba, l\u00e1ttam ott egy kakukkos \u00f3r\u00e1t, \u201eez nekem kell, mert sz\u00e9p\u201d, gondoltam, j\u00f6tt a \u201egr\u00f3fn\u0151\u201d \u00e9s nekem adta, mindenhov\u00e1 vittem magammal, azt\u00e1n, amikor elv\u00e1ltam, eladta, hogy rogyjon r\u00e1 Eur\u00f3pa, pedig az nekem nagyon fontos volt, akkor megint elhallgat egy pillanatra, de r\u00f6gt\u00f6n folytatja, csak egy b\u00e1natom van, mindig eszembe jut, 86 vagyok, nem lehet ez el\u0151l elb\u00fajni \u2013 mondja ezt, m\u00e9gis most egy pillanat alatt, am\u00edg besz\u00e9l, \u00fajra fiatal lenne.<\/p>\n
Akkor botja ut\u00e1n ny\u00fal, bemegyek, elf\u00e1radtam \u2013 morogja, \u00e9s lassan becsoszog a szob\u00e1j\u00e1ba.<\/p>\n
\u00c9n maradok: s\u00fct a nap.<\/p>\n
Esteledik. Beh\u00faz\u00f3dunk a szob\u00e1ba, n\u00e9zem a t\u00fcntet\u00e9s k\u00e9peit, hallgatom a megrend\u00edt\u0151 zen\u00e9t, a szolidarit\u00e1s v\u00e9gre megjelen\u0151 jeleit, beleborzongok, pedig nincs is hideg. Fiatalnak \u00e9rzem magam! azt\u00e1n beleolvasok a korm\u00e1nyzati h\u00edrharson\u00e1kba, a cinikus, hazug \u00e9rtelmez\u00e9sekbe: semmi nem v\u00e1ltozik. Ahhoz t\u00f6bb kell!<\/p>\n
De ma v\u00e9gre megint sz\u00e9pen s\u00fct\u00f6tt a nap\u2026<\/p>\n
(7.) V\u00e9gre s\u00fct a nap! Az \u00fcnnep miatt hossz\u00fa h\u00e9tv\u00e9ge van, h\u00e1t (le)utazunk B-be pihenni, seg\u00edteni, besz\u00e9lgetni. K\u00f6zben \u00fatba ejtj\u00fck a temet\u0151t is, f\u00e9l\u00f3r\u00e1t eml\u00e9kez\u00fcnk, elm\u00e9l\u00e1zunk egy kicsit, megtisztogatjuk a s\u00edrt; m\u00e9g cs\u00f6ndes minden, de m\u00e1r a friss vir\u00e1gok jelzik: mindj\u00e1rt itt lesz a halottak napja. Robogunk tov\u00e1bb, \u00e1t a csod\u00e1s Tisza-tavon, azt\u00e1n jobbra a […]<\/p>\n","protected":false},"author":1,"featured_media":5849,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"aside","meta":{"footnotes":""},"categories":[2],"tags":[725],"class_list":["post-5848","post","type-post","status-publish","format-aside","has-post-thumbnail","hentry","category-bejegyzes","tag-naploszeruen","post_format-post-format-aside"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/gyorgyradnai.eu\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/5848","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/gyorgyradnai.eu\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/gyorgyradnai.eu\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/gyorgyradnai.eu\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/1"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/gyorgyradnai.eu\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=5848"}],"version-history":[{"count":1,"href":"https:\/\/gyorgyradnai.eu\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/5848\/revisions"}],"predecessor-version":[{"id":5850,"href":"https:\/\/gyorgyradnai.eu\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/5848\/revisions\/5850"}],"wp:featuredmedia":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/gyorgyradnai.eu\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/media\/5849"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/gyorgyradnai.eu\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=5848"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/gyorgyradnai.eu\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=5848"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/gyorgyradnai.eu\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=5848"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}