AZ \u201eOSZI\u201d<\/p>\n
\u00c9ppen n\u00e9zem a You Tube csatorn\u00e1n Juszt Laci vide\u00f3j\u00e1t, az 1987 kar\u00e1csony\u00e1n, nem sokkal Gobbi Hilda hal\u00e1la el\u0151tt k\u00e9sz\u00fclt besz\u00e9lget\u00e9st, amelynek a bevezet\u0151j\u00e9ben sok sz\u00f3 esik a hal\u00e1lr\u00f3l, ami a legend\u00e1s sz\u00edn\u00e9szn\u0151 szerint: \u201erossz, szemtelen dolog. Kik\u00e9rem magamnak, nem a magam, mindenki nev\u00e9ben. Mikor az ember v\u00e9gre valamit megtanul, v\u00e9gre agyon dolgozza mag\u00e1t, hogy valami \u00fagy legyen, nem f\u00f6ldi javak, \u00fagy az eg\u00e9sz belsej\u00e9b\u0151l az \u00e9letb\u0151l, \u00e9s akkor j\u00f6n egy ilyen szemtelen fr\u00e1ter, \u00e9s egyszer\u0171en lekaszabol. H\u00e1t micsoda diszn\u00f3s\u00e1g ez. Micsoda pimaszs\u00e1g\u201d, \u00e9s akkor megsz\u00f3lal a mobilom, r\u00e1n\u00e9zek a kijelz\u0151re, tal\u00e1n \u201eOSZI\u201d az?… de nem, M\u00e1rti, r\u00f6gt\u00f6n \u00f6sszer\u00e1ndul a gyomrom, elszorul a torkom, rosszat sejtek…
1964 nyar\u00e1nak a v\u00e9g\u00e9n t\u00f6rt\u00e9nt: m\u00e1r lez\u00e1rult a gimn\u00e1ziumi jelentkez\u00e9s \u00e9s elb\u00edr\u00e1l\u00e1s hat\u00e1rideje (engem, kit\u0171n\u0151 bizony\u00edtv\u00e1nyom ellen\u00e9re, mert cefet rossz gyerek voltam, \u00e9s a fegyelmezetts\u00e9g \u2013 ami fontos k\u00f6vetelm\u00e9ny, szinte krit\u00e9rium volt akkoriban \u2013 enyh\u00e9n sz\u00f3lva is, nem volt az \u201eer\u0151ss\u00e9gem\u201d, ez\u00e9rt azt\u00e1n \u00e1ltal\u00e1nos iskolai oszt\u00e1lyf\u0151n\u00f6k\u00f6m, Marika n\u00e9ni \u201ejavaslat\u00e1ra\u201d nem vettek f\u00f6l a J\u00f3zsef Attila gimn\u00e1ziumba), ut\u00f3lagosan, valami p\u00f3t-p\u00f3t iz\u00e9 (meg protekci\u00f3) r\u00e9v\u00e9n m\u00e9gis hozz\u00e1csaptak egy indul\u00f3 oszt\u00e1lyhoz. Ap\u00e1mmal bement\u00fcnk a Vill\u00e1nyi \u00faton a gimn\u00e1ziumba, a tan\u00e1riban fogadott benn\u00fcnket egy szik\u00e1r, nagyon szigor\u00fa tekintet\u0171, a megszokottn\u00e1l \u00e9lesebb \u00e9s er\u0151teljesebb hang\u00fa, v\u00e9kony, m\u00e9gis hat\u00e1rozott n\u0151, aki nem t\u00fal bar\u00e1ts\u00e1gosan k\u00f6z\u00f6lte: te az \u00e9n oszt\u00e1lyomba, az I. A. oszt\u00e1lyba fogsz j\u00e1rni, m\u00e1r \u00edgy is sokan vagyunk, rendnek kell lennie \u00e9s n\u00e1lam rend is, fegyelem is lesz, egy\u00e9bk\u00e9nt \u00e9n leszek az oszt\u00e1lyf\u0151n\u00f6k\u00f6d \u00e9s az oroszt is \u00e9n fogom tan\u00edtani\u2026
Ez k\u00f6zel 57 \u00e9ve t\u00f6rt\u00e9nt: \u0150 volt az \u201eOSZI\u201d, de akkor m\u00e9g nem…
\u00cdgy indult.
Az els\u0151 hetekben, ott a gimn\u00e1zium legfels\u0151 emelet\u00e9n, a l\u00e9pcs\u0151t\u0151l jobbra fordulva a sarokszob\u00e1ban, a MI oszt\u00e1lyterm\u00fcnkben szorongva, tele k\u00e9ts\u00e9ggel, persze izgalommal is, egym\u00e1st sem ismerve, cs\u00f6ndben \u00fclt\u00fcnk \u00e9s v\u00e1rtuk a padban, hogy a cs\u00f6nget\u00e9s ut\u00e1n meg\u00e9rkezzen, mi f\u00f6lpattanjunk, \u0150 siet\u0151sen f\u00f6ll\u00e9pjen a katedr\u00e1ra \u00e9s a neh\u00e9z, titkokat rejt\u0151 oszt\u00e1lynapl\u00f3 az asztalra \u201ehuppanjon\u201d, oroszul fogadja a hetes jelent\u00e9s\u00e9t a jelenl\u00e9v\u0151kr\u0151l, hi\u00e1nyz\u00f3kr\u00f3l (hogyan is kellett mondani, mit is…) \u00e9s elkezdje az \u00f3r\u00e1t.
Azt a f\u00e9lelmetes orosz \u00f3r\u00e1t!
Viszont az oszt\u00e1lyf\u0151n\u00f6ki \u00f3r\u00e1k!
Nehezen old\u00f3dtunk: az \u0151szintes\u00e9g, a ny\u00edlts\u00e1g, az egym\u00e1sra figyel\u00e9s \u2013 b\u00e1r vel\u00fcnk sz\u00fcletett term\u00e9szetes tulajdons\u00e1gaink \u2013 15-16 \u00e9vesen nem a legf\u0151bb er\u00e9nyeink, s\u0151t; hiszen p\u00e9ld\u00e1ul a m\u00e1sik nem ir\u00e1nti k\u00edv\u00e1ncsis\u00e1g \u2013 abban a korban \u2013 sokkal \u00e9rdekesebb \u00e9s izgalmasabb. Azt\u00e1n meg ott volt a tanul\u00e1s is, az \u00e1ltal\u00e1noshoz k\u00e9pest sokkal nagyobb k\u00f6vetelm\u00e9nyek, a naponta jelentkez\u0151 fesz\u00fclts\u00e9gek: kinek a matekn\u00e9l, fizik\u00e1n\u00e1l; kinek a t\u00f6rt\u00e9nelemn\u00e9l, irodalomn\u00e1l vagy a biol\u00f3gi\u00e1n\u00e1l. Nem is besz\u00e9lve arr\u00f3l, hogy akkor m\u00e9g a \u201emi a fontos, mi a fontosabb\u201d volt igaz\u00e1n a szempont: kinek a sport, kinek a l\u00e1nyok vagy a fi\u00fak, kinek az, hogy csak valahogy t\u00fal legyen az eg\u00e9szen. \u00c9s akkor \u2013 abba a form\u00e1l\u00f3d\u00f3, m\u00e9gis z\u00e1rt vil\u00e1gunkba \u2013 berobbant egy \u201eszik\u00e1r, nagyon szigor\u00fa tekintet\u0171, a megszokottn\u00e1l \u00e9lesebb \u00e9s er\u0151teljesebb hang\u00fa, v\u00e9kony, m\u00e9gis hat\u00e1rozott\u201d tan\u00e1rn\u0151 k\u00e9rlelhetetlen kem\u00e9nys\u00e9g\u00e9vel, megfellebbezhetetlen k\u00f6vetkezetess\u00e9g\u00e9vel, \u00fajfajta \u2013 akkor m\u00e9g (\u00e9s az\u00f3ta megint) nehezen k\u00f6vethet\u0151 \u2013 vil\u00e1gszeml\u00e9let\u00e9vel.
Tal\u00e1n a h\u00e1romnapos kir\u00e1ndul\u00e1s a Sikl\u00f3si V\u00e1rba, a vet\u00e9lked\u0151 a helyiekkel, az esti t\u00e1nc, ahol \u201ea l\u00e1nyainkat meg kellett v\u00e9den\u00fcnk\u201d a sikl\u00f3si fiatalokt\u00f3l (\u201el\u00e1nyok, l\u00e1nyok, adjatok kezet\u201d), majd K\u0151r\u00f6s Gyuri v\u00e9d\u0151sz\u00e1rnya alatt az \u00f6sszetartoz\u00e1s \u00e9rz\u00e9s\u00e9nek a megjelen\u00e9se; tal\u00e1n a k\u00f6z\u00f6s \u00e9nekl\u00e9sek, git\u00e1roz\u00e1sok (\u201eHa volna valaki, aki azt mondan\u00e1, hogy \u00e9bredj!\/ Nem fon\u00f3dna r\u00e1m a b\u00e1nat, szemembe hullan\u00e1nak\/ T\u0171ztoll\u00fa reggeli f\u00e9nyek, reggeli f\u00e9nyek\u201d); tal\u00e1n a sut\u00e1n kezd\u0151d\u0151 besz\u00e9lget\u00e9sek; (T\u00f3th) \u00c1d\u00e1m versei, (Tihanyi) Laci szaval\u00e1sa, K\u0151r\u00f6s Gyuri \u0151szinte megnyilatkoz\u00e1sai; vagy az \u00e1rtatlannak indul\u00f3 szemez\u00e9sek, a botor simogat\u00e1sok \u2013 ki tudja, r\u00e9g volt, t\u00e1n igaz se volt, m\u00e9gis \u00e1lomsz\u00e9p volt: \u00e9rteni, szeretni kezdt\u00fck azt a \u201eszik\u00e1r, nagyon szigor\u00fa tekintet\u0171, a megszokottn\u00e1l \u00e9lesebb \u00e9s er\u0151teljesebb hang\u00fa, v\u00e9kony, m\u00e9gis hat\u00e1rozott\u201d tan\u00e1rn\u0151t, az \u201eOSZI\u201d-t!, aki azt\u00e1n az \u00e9vek alatt tan\u00e1rb\u00f3l bar\u00e1t lett m\u00e9gis; b\u00edr\u00e1l\u00f3d \u00e9s k\u00f6ny\u00f6rtelen kritikusod, amikor arra volt sz\u00fcks\u00e9ged (ez persze akkor nem, csak ut\u00f3lag der\u00fclt ki sz\u00e1munkra); aki seg\u00edtett is, amikor az kellett; moziba, sz\u00ednh\u00e1zba vitt, hogy amit meg kell n\u00e9zned, azt meg is n\u00e9zd; azt\u00e1n \u00e9jszak\u00e1ba ny\u00fal\u00f3an besz\u00e9lgetett veled, vel\u00fcnk, hogy ne csak n\u00e9zz\u00fcnk, l\u00e1ssunk is. \u00c9rtette \u00e9s meg\u00e9rtette az \u00e9let\u00fcnket, hisz\u2019 az az \u0151 \u00e9lete is volt (\u201eKicsit szomork\u00e1s a hangulatom m\u00e1ma,\/ Kicsit bel\u00e9m sz\u00e1llt a boldogtalans\u00e1g,\/ Kicsit \u00fagy \u00e9rzem magam,\/ Mint a durc\u00e1s kisgyerek,\/ Kinek elvett\u00e9k a j\u00e1t\u00e9k\u00e1t\u201d);
besz\u00e9lte a nyelv\u00fcnket; \u00faj \u00e9rtelmet adott a szavaknak, a tetteknek; \u00e9rt\u00e9kk\u00e9 tette a m\u00e1sik tisztelet\u00e9t, legyen ak\u00e1rki is a m\u00e1sik; b\u00edzott a k\u00f6z\u00f6ss\u00e9g, k\u00f6z\u00f6ss\u00e9g\u00fcnk erej\u00e9ben; \u00f3vatosan terelt benn\u00fcnket egy jobb, szebb vil\u00e1g fel\u00e9.
\u00cdgy lett \u0150 nek\u00fcnk az \u201eOSZI\u201d!
A Karinthy Frigyes \u00fati kis, m\u00e1sf\u00e9l szob\u00e1s lak\u00e1sban j\u00f6tt\u00fcnk mindig \u00f6ssze, volt, amikor hatan-nyolcan, de olyan is, amikor sokkal t\u00f6bben, ak\u00e1r az eg\u00e9sz oszt\u00e1ly. Az elm\u00falt \u00f6tven \u00e9vben ez egy kis sziget lett sz\u00e1m\u00e1ra \u00e9s persze sz\u00e1munkra is, ahol ki lehetett \u00f6nteni a ki\u00f6nteni val\u00f3t, meg lehetett besz\u00e9lni a megbesz\u00e9lhetetlent, s\u00edrni lehetett vagy \u00f6r\u00fclni, a vil\u00e1got megv\u00e1ltani vagy temetni. Mennyi vita, mennyi \u00e9lcel\u0151d\u00e9s, mennyi veszeked\u00e9s, mennyi r\u00e1d\u00f6bben\u00e9s otthona volt ez a sziget, az \u201eOSZI\u201d lak\u00e1sa.
Az els\u0151 id\u0151ben, m\u00e9g az \u201e\u00e1tkosban\u201d, amikor k\u00fcl\u00f6n\u00f6sen \u201ezavaros, b\u00f6lcs \u00e9s nagy volt a Duna\u201d \u00e9s bizony sokat fecsegett a felsz\u00edn, de a m\u00e9ly bizony nagyokat hallgatott, mi elem\u00fcnkben voltunk, mert hitt\u00fcnk abban, hogy ami t\u00f6rt\u00e9nik, az \u00fagy van j\u00f3l, az \u00fagy helyes; az oszt\u00e1lyunkb\u00f3l, aki nem hitt benne, az ink\u00e1bb hallgatott, vagy csak \u201e\u00fagy\u201d sz\u00f3lt, hogy nem \u00e9rtett\u00fck vagy nem akartuk \u00e9rteni, mit akar mondani, \u00fczenni. Mert mi (f\u00e9lve \u00edrom, mert m\u00e1ra ennek a sz\u00f3nak m\u00e1s \u00e9rtelme lett), tal\u00e1n t\u00e9nyleg a t\u00f6bbs\u00e9g, sz\u00e9pnek, szerethet\u0151nek l\u00e1ttuk azt a vil\u00e1got, fejl\u0151d\u0151nek \u00e9s f\u0151leg biztons\u00e1gosnak, ahol van es\u00e9ly(\u00fcnk) a tov\u00e1bbl\u00e9p\u00e9sre. De el\u00e9gedetlenek, morg\u00f3sok, t\u00fcrelmetlenek is voltunk, \u201eide nek\u00fcnk ezt a vil\u00e1got\u201d, mindent kritiz\u00e1ltunk \u00e9s meg akartunk v\u00e1ltoztatni: \u201eOSZI\u201d nem fogta le a kez\u00fcnket, nem fogta be a sz\u00e1junkat, n\u00e9ha-n\u00e9ha egy-egy hat\u00e1rozott sz\u00f3val terelt, befoly\u00e1solt, de hagyta, hogy morogjunk, kibontakozzunk, hogy elt\u00e9velyedj\u00fcnk, azt\u00e1n visszatal\u00e1ljunk.
Hatalmas batyut kaptunk.
Akkor m\u00e9g nem tudtuk, hogy amit \u00fatraval\u00f3ul kaptunk, annak ki kell tartania, b\u00e1rmerre is fordul a vil\u00e1g.
Vajon kitart, kitartott-e?! (\u00c9s ezt vajon ki \u00edt\u00e9li meg?)
Mert az\u00f3ta eltelt f\u00e9l \u00e9vsz\u00e1zad \u00e9s mennyi minden t\u00f6rt\u00e9nt: szinte minden megv\u00e1ltozott!
Rendszerv\u00e1lt\u00e1s(ok), hatalom-\u00e1tad\u00e1sok, csinnadratt\u00e1s t\u00f6rt\u00e9nelmi \u201ereinkarn\u00e1ci\u00f3k\u201d, szoboravat\u00e1sok \u00e9s meggyal\u00e1z\u00e1sok, v\u00e1ls\u00e1gok \u00e9s \u00fajra nyomorod\u00e1sok, kit\u00e1ntorg\u00e1sok, \u00e1l-kereszty\u00e9nesed\u00e9s \u201enagyban\u201d; csal\u00e1dalap\u00edt\u00e1sok \u00e9s v\u00e1l\u00e1sok, gyermek\u00e1ld\u00e1sok, unoka\u00e1ld\u00e1sok, kezd\u00e9sek \u00e9s \u00fajrakezd\u00e9sek, k\u00fczdelmek, sikerek \u00e9s buk\u00e1sok, tal\u00e1n \u00f6r\u00f6m\u00f6k is (\u201e\u00dclj le k\u00f6z\u00e9nk \u00e9s mes\u00e9lj\u201d), \u00e9letek \u00e9s hal\u00e1lok \u201ekicsiben\u201d.
Ha most megk\u00e9rdezn\u00e9, vajon mi, a tan\u00edtv\u00e1nyok, hogyan \u00e9lt\u00fck meg mindezt, milyen emberek lett\u00fcnk, milyenekk\u00e9 v\u00e1ltunk: elbuktunk-e vagy \u00e1tment\u00fcnk \u201e\u00e9let\u00fcnk\u201d vizsg\u00e1in; az igazat mondtuk vagy \u201ecsak\u201d a val\u00f3dit; hova \u00e1lltunk, hogyan reag\u00e1ltunk minderre; seg\u00edtett-e benn\u00fcnket az a bizonyos \u00fatraval\u00f3, amit T\u0151le kaptunk?
V\u00e1laszoln\u00e1nk vagy hallgatn\u00e1nk?
De hisz\u2019 tudja a v\u00e1laszt, mindig is tudta: mert szeretve ismert minket, olyanoknak, amilyenek vagyunk. Persze kegyetlen\u00fcl \u00e9s b\u00e1nt\u00f3an \u0151szinte is tudott lenni, nagyon f\u00e1j\u00f3n: \u201e\u00c1rtatlanok,\/ csizm\u00e1k alatt sikongjatok\/ \u00e9s mondj\u00e1tok neki: Nagyon f\u00e1j.\u201d
\u0150 az \u201eOSZI\u201d.
Szigor\u00fa volt, ironikus \u00e9s hat\u00e1rozott, sarkos v\u00e9lem\u00e9nye volt a vil\u00e1gr\u00f3l, abb\u00f3l nem engedett, soha nem tagadta meg, tal\u00e1n ez\u00e9rt sem volt szokv\u00e1nyos vele; k\u00f6r\u00fcl\u00f6tte mindig szikr\u00e1zott a leveg\u0151. Pedig nem volt egyszer\u0171 az \u00e9lete, nem kapta a b\u00f6lcs\u0151ben k\u00e9szen a megold\u00e1st, a sikert, mindig k\u00fczdenie kellett valami\u00e9rt, mikor a csal\u00e1dj\u00e1\u00e9rt, mikor a gyerek\u00e9\u00e9rt, mikor az igaz\u00e1\u00e9rt, m\u00e9gse \u00e1rulta el \u00f6nmag\u00e1t\u2026
Vajon ma kellen\u00e9nek ilyen emberek? Vajon ma k\u00f6vetn\u00e9nek-e ilyen embert m\u00e1sok? \u00c9s ha nem, vajon mi\u00e9rt nem?
\u00c9ppen n\u00e9ztem a You Tube csatorn\u00e1n Juszt Laci vide\u00f3j\u00e1t, az 1987 kar\u00e1csony\u00e1n, nem sokkal Gobbi Hilda hal\u00e1la el\u0151tt k\u00e9sz\u00fclt besz\u00e9lget\u00e9st, melynek bevezet\u0151j\u00e9ben sok sz\u00f3 esik a hal\u00e1lr\u00f3l, mely a legend\u00e1s sz\u00edn\u00e9szn\u0151 szerint: \u201erossz, szemtelen dolog. Kik\u00e9rem magamnak, nem a magam, mindenki nev\u00e9ben. Mikor az ember v\u00e9gre valamit megtanul, v\u00e9gre agyon dolgozza mag\u00e1t, hogy valami \u00fagy legyen, nem f\u00f6ldi javak, \u00fagy az eg\u00e9sz belsej\u00e9b\u0151l az \u00e9letb\u0151l, \u00e9s akkor j\u00f6n egy ilyen szemtelen fr\u00e1ter, \u00e9s egyszer\u0171en lekaszabol. H\u00e1t micsoda diszn\u00f3s\u00e1g ez. Micsoda pimaszs\u00e1g\u201d, \u00e9s akkor megsz\u00f3lalt a mobilom, r\u00e1n\u00e9ztem a kijelz\u0151re, M\u00e1rti volt, elszorult a torkom, rosszat sejtettem: az \u201eOSZI\u201d\u2026<\/p>\n
\u201eK\u00c9SZ A LELT\u00c1R
Magamban b\u00edztam eleit\u0151l fogva –
ha semmije sincs, nem is ker\u00fcl sokba
ez az embernek. Semmik\u00e9pp se t\u00f6bbe,
mint az \u00e1llatnak, mely elhull \u00f6r\u00f6kre.
Ha f\u00e9ltem is, a helyemet meg\u00e1lltam –
sz\u00fclettem, elvegy\u00fcltem \u00e9s kiv\u00e1ltam.
Meg is fizettem, kinek ahogy m\u00e9rte,
ki ingyen adott, azt szerettem \u00e9rte.
Asszony ha j\u00e1tszott velem hitegetve:
hittem igaz\u00e1n – hadd teljen a kedve!
Sik\u00e1ltam haj\u00f3t, r\u00e1ntottam az amp\u00e1t.
Okos urak k\u00f6zt j\u00e1tszottam a bamb\u00e1t.
\u00c1rultam forg\u00f3t, kenyeret \u00e9s k\u00f6nyvet,
ujs\u00e1got, verset – mikor mi volt k\u00f6nnyebb.
Nem dics\u0151 harcban, nem szel\u00edd k\u00f6t\u00e9len,
de \u00e1gyban v\u00e9gzem, n\u00e9ha ezt rem\u00e9lem.
Ak\u00e1rhogyan lesz, imm\u00e1r k\u00e9sz a lelt\u00e1r.
\u00c9ltem – \u00e9s ebbe m\u00e1s is belehalt m\u00e1r.\u201d<\/p>\n
2021. 01. 06.<\/p>\n
(Mai b\u00facs\u00faztat\u00f3m)<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"
AZ \u201eOSZI\u201d \u00c9ppen n\u00e9zem a You Tube csatorn\u00e1n Juszt Laci vide\u00f3j\u00e1t, az 1987 kar\u00e1csony\u00e1n, nem sokkal Gobbi Hilda hal\u00e1la el\u0151tt k\u00e9sz\u00fclt besz\u00e9lget\u00e9st, amelynek a bevezet\u0151j\u00e9ben sok sz\u00f3 esik a hal\u00e1lr\u00f3l, ami a legend\u00e1s sz\u00edn\u00e9szn\u0151 szerint: \u201erossz, szemtelen dolog. Kik\u00e9rem magamnak, nem a magam, mindenki nev\u00e9ben. Mikor az ember v\u00e9gre valamit megtanul, v\u00e9gre agyon dolgozza mag\u00e1t, […]<\/p>\n","protected":false},"author":1,"featured_media":6075,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"aside","meta":{"footnotes":""},"categories":[2],"tags":[748],"class_list":["post-6074","post","type-post","status-publish","format-aside","has-post-thumbnail","hentry","category-bejegyzes","tag-oszi","post_format-post-format-aside"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/gyorgyradnai.eu\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/6074","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/gyorgyradnai.eu\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/gyorgyradnai.eu\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/gyorgyradnai.eu\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/1"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/gyorgyradnai.eu\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=6074"}],"version-history":[{"count":1,"href":"https:\/\/gyorgyradnai.eu\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/6074\/revisions"}],"predecessor-version":[{"id":6076,"href":"https:\/\/gyorgyradnai.eu\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/6074\/revisions\/6076"}],"wp:featuredmedia":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/gyorgyradnai.eu\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/media\/6075"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/gyorgyradnai.eu\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=6074"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/gyorgyradnai.eu\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=6074"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/gyorgyradnai.eu\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=6074"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}