Archívumok

HOLLIK ISTVÁN (KORMÁNYSZÓVIVŐ) „NEM” HAZUDIK …

  • Árpád!
  • Mondjad, Pista.
  • Nyomom a babavárót, de gebasz van!
  • Ne má’! Mindig azok a …, most meg kicsodák?
  • Mindig ugyanazok! A hitetlenek, az ellentmondók, a SAJTÓ!
  • Akkor add elő, mi a gond?
  • Bence szombaton tartott egy cuki sajtájt a babaváróról és közben leleplezte a brüsszeli-moszkoviták ármányiságát, hogy a migránskártya mehet, de a babavárót kifogásolják.
  • Ez eddig jó, ezt beszéltük meg!
  • Minden olyan jól ment, de egyszer csak az Index megkérdezte a Bizottságot, hogy mi a gondjuk.
  • Az a jó: akkor megint lesz egy csont, amin lehet rágódni!
  • Igen, de a Bizottság visszaírt, hogy cáfolta, hogy bármiféle kifogása lenne!
  • Nem baj, erősítsd meg a Bencét: az előzetes egyeztetésre hivatkozz!
  • Van olyan?
  • Persze, ha mondod lesz!
  • Értem, de már ezt is tagadta Brüsszel!
  • Akkor fenyegesd meg őket, hogy „a kormány kész nyilvánosságra hozni a jegyzőkönyvet”!
  • És van ilyen jegyzőkönyv?
  • Lesz! Lesz!

2019. 05. 13. hétfő

HACSEK ÉS SAJÓ MA …

Hacsek:               Mondja, Sajókám, jó a maga füle?

Sajó:                    Persze, hogy jó.

Hacsek:               Akkor biztos hallotta.

Sajó:                    Mit hallottam?

Hacsek:              Hogy a DNS Erdélybe ment, ott megállt és egy nagyszerű előadást tartott a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemen.

Sajó:                   Ki adott elő?

Hacsek:              Hát a drága, egyetlen, mindentudó miniszterelnökünk: a legkeresztényebb, tehát a legeurópaibb az európaiak között, aki Európa DNS-e, annak őrzője!

Sajó:                    Maga őrült, azt csak olyan áttételesen, szimbolikusan értette.

Hacsek:              Ja, tényleg? És a DNS-őrzőt ki őrzi?

Sajó:                    Hát a TEK, most a TEK!

Hacsek:              Az jó, mert most vigyázni kell rá, nehogy idő előtt baja essék, mert: „Nagy idők és nagy lehetőségek kapujában” álldogál!

Sajó:                    Ezt is Ő mondta?

Hacsek:              Ki más tud ilyen szépeket mondani: hogy Világosnál vagy hol, vagy világnemzetet építünk!

Sajó:                    Hol építünk nemzetet?

Hacsek:               Hát lehet, hogy nem Világosnál!

Sajó:                    Össze-vissza zagyvál nekem, hagyja abba a hülyéskedést, mert itt hagyom magát!

Hacsek:               Éppen most akar itt hagyni, a világnemzetet akkor ki fogja fölépíteni?

Sajó:                    Hát majd mi, mindannyian, a világ szétszóródott magyarjai!

Hacsek:              De jó! A 7 milliárd ember között mi MAGYAROK 9,7 millióan világnemzet leszünk Sajókám, világnemzet, mint a fociban!

Sajó:                    Hacsek, maga megvan őrülve, keveri nekem azt a bizonyost, ezt áttételesen kell érteni!

Hacsek:              És áttételesen is fogunk építeni?

Sajó:                    Persze, már meg is hirdette a miniszterelnök úr a demográfiai politikáját, mert nem akarunk elfogyni, bár ez az EU-ban szalonképtelen.

Hacsek:              Mondja Sajókám, aztán az a demográfia az jobb, mint a cement?

Sajó:                    Mi köze van a demográfiának a cementhez?

Hacsek:              Hát az építkezésnek, a nemzetrészek összeépítésének az az alapanyaga, nem?

Sajó:                    A demográfiai politika ahhoz kell, hogy sok magyar gyerek szülessen!

Hacsek:              Ne mondja, Sajókám maga viccel, szerintem a gyerekhez nem demográfia kell, hanem egy nagy…

Sajó:                    Ki ne mondja, azt hiszi, nem tudom, mi kell a nemzetépítéshez?

Hacsek:              És mondja Sajókám: a magyar férfiak és nők is tudják?

Sajó:                    Persze.

Hacsek:              Akkor én nem értem.

Sajó:                    Mit nem ért?

Hacsek:              Fogy a magyar, miközben hízik!

Sajó:                    Mert jobban élünk, Hacsekkém!

Hacsek:              Ne mondja, tényleg?

Sajó:                    Nő az átlagbér, a GDP, a családok támogatása, az állami bérlakások – ja, azok nem nőnek.

Hacsek:              És hogy lesz ebből világnemzet?

Sajó:                    Hogy mindannyian összerakjuk, amink van!

Hacsek:              Hát, tudja Sajókám, én már rakhatom…

Sajó:                    Ne vicceljen, ha jönne egy fiatal menyecske…

Hacsek:              Migráns is lehetne az a fiatal menyecske?

Sajó:                    Hogy jön ide a migráns-menyecske?

Hacsek:              Mert azt mondta a DNS, hogy „a migrációt meg kell állítani”, ezért én majd megállítom a migráns-menyecskét és …

Sajó:                    Ne bomoljon Hacsekkém, a migrációt a határon kell megállítani, azért van a kerítés!

Hacsek:              És akkor, hogyan lesz a gyerek: távnemzéssel?

Sajó:                    Semmit sem ért maga Hacsekkém, semmit.

Hacsek:              Ne mondja Sajókám, mindent értek, most is kesztyűt húztam, látja?

Sajó:                    Aztán miért húzott kesztyűt, maga … maga?

Hacsek:              Mert most mondta a DNS, hogy cselekedni kell, „fel kell venni a kesztyűt”!

Sajó:                    De azt nem azért mondta, hanem mert „vállalni kell a versenyt, fejleszteni kell, és akkor az a távolság, amely a kommunizmustól nem szenvedő és a kommunizmust elszenvedő országok között van, sokkal gyorsabban csökkenhet”!

Hacsek:              Nem azért, mert a klíma változik?

Sajó:                    Nem!

Hacsek:              Értem, akkor „arccal a vasút felé”!

Sajó:                    Mi van?

Hacsek:              Hát gyorsvasút lesz Bukarest felé is, ahogy Belgrád felé is, mondja Sajókám, Bukarest is tengerpartja a kínaiaknak?

Sajó:                    Nem!

Hacsek:              Akkor biztosan a gázszerelőnek vannak szabad vasútépítő-kapacitásai.

Sajó:                    Biztosan!

Hacsek:              És ezt is a kínaiak fogják hitelezni, finanszírozni?

Sajó:                    Nem!

Hacsek:              Akkor én adok majd a Lölőnek kölcsön, megmondom az asszonynak, hogy a kosztpénzből, ami a kredencben van, vegyen ki egy kicsit.

Sajó:                    Mars!!!

2019. 05. 10. péntek

TWITTER NOVELLÁK (6.)

(29.)

A hasas férfi magabiztosan, ujjai közt az A8-as távirányítóval haladt a piacon: három libamáj, kiló lazac, két kiló bélszín – vetette oda a hentesnek.

Két zsemlye lesz – hallatszott a mellette lévő péknél; 60 forint, akkor csak egy, kotorászott az öreg néni a lapos bukszájában.

2019. 04. 19. péntek

(30.)

Lassan bandukolva sétáltak a Margitsziget egyik ösvényén, kezük szorosan összekulcsolva, néha megálltak, rápillantottak József Attilára, Adyra; néha csak egymásra néztek, inkább lesve, majd leültek a padra.

Emlékszel, 60 év is ezen a padon ültünk, hogy megöregedtek a fák…

2019. 04. 21. vasárnap

(31.)

Időjárás-jelentés

Ma délelőtt láttam egy fiatal lányt fürdőruhában locsolni a kertjében: a bikini simogató-feszesen tapadt testéhez, izmos hasáról csurgott az izzadság, nedves háta csillogott a napfényben.

Aztán délután viharkabátban tekerte össze a kígyózó slagot egy dobra.

2019. 04. 22. hétfő

(32.)

A 75-öt ünnepelték. A hatból hárman maradtak. Csak egy bírt eljönni. Meg a keresztlánya a férjével. Az ünnepelt gyereke volt a „titkos szervező”. Emlékeztek.

„Haragszom apuékra, jobban össze kellett volna tartani a családot” – mondta a legkisebb fiú és délután hazautaztak…

2019. 04. 24. szerda

(33.)

ANYÁK NAPJA

Apás voltam, mindig Ő volt a fix-pont: talán mert sokat volt külföldön; talán vele jobban tudtam a világmegváltásról ábrándozni; talán mert a „televízió és a sport” volt; talán józan nyugalma, higgadt megfontoltsága.

Elmondhatatlanul, megírhatatlanul hiányzol, anyám…

2019. 05. 05. vasárnap

(34.)

A FIÚ ÉS A LÁNY

A 15 éves srác megbűvölten nézte a fekete hajú lányt, a magas homlokot eltakaró frufrut, az izzóan nyílt szemeket, ívelt szemöldököt. A lány visszanézett rá, csillagfény is villanhatott a szemében.

A fiú továbblépett a síneken, a villamos élesen és folyamatosan csilingelt…

2019. 05. 10. péntek

„BIZTATÓ” (Rónai Egonnak)

  • „még így is: csak a lakosság alig több, mint a fele támogatja…”;
  • még nincs tömeges fizikai erőszak;
  • még kapni spanyol-epret, görög görög-dinnyét: igaz, magyarnak csomagolva;
  • még csak posztfasizmus, autokrácia, illiberális NER, maffiaállam, szuper-nacionalizmus van;
  • még csak kormány-előterjesztés a Petőfi Irodalmi Múzeum „nemzeti jelentőségű irodalmi erőközponttá” alakítása;
  • még csak a déli határra épített a magyar kormány kerítést;
  • még csak fegyvereket vásárol Magyarország és még nem vagyunk a dráma harmadik felvonásában;
  • még csak „fogyatékos otthonban vernek egy beteget”;
  • csak egy Orbán Viktor Mihályunk van;
  • ez még csak a kezdet, még csak az első tíz évet éljük;
  • még el lehet menni innen, még nem kell;
  • még van magyar parlament, igaz: nem működik;
  • még van Magyar Tudományos Akadémia, de már nem sokáig;
  • már nincs sajtószabadság, de „ugatni még szabad, ugatni még szabad!”;
  • már nincs magyar foci, viszont Akadémiák vannak és közpénzen okítanak;
  • már nincs szolidaritás, de él még a MAGYAR;
  • már nem felszabadulás április 4-e, már nincs Osztapenko, de még nem ünnep október 15.;
  • már nem szabad a választás, de még kell választani;
  • már megint csak Jupiternek szabad, de van még kis-ökör;
  • már 2019, de még nem 1984!

2019. 05. 08. szerda

ÁLMOK …

Azt álmodtam, hogy Magyarország miniszterelnöke vagyok: azonnal és nyirkosan fölriadtam!


Orbán Viktor Mihály azt gondolja: „Én vagyok a legkeresztényebb, tehát a legeurópaibb az európaiak között. Európa DNS-e vagyok, annak az őrzője.”

Esze ágában nincs kijózanodni …


2019.05.07.kedd

CSAK A TEMETÉSEKEN …

„Tapasztalati tény, hogy ezerszer könnyebb egy kor eseményeit rekonstruálni, mint atmoszférájának lelki összetevőit. A hangulatot nem a hivatalos események tükrözik, hanem sokkal inkább a kis személyes epizódok…” (Stefan Zweig)

Özönlöttek a menekültek az országba, civilek ezrei, civil szervezetek segítették őket, amivel tudták – akkor a kormány hirtelen „beterelte” a hatalmas tömeget Budapestre a Keleti és a Nyugati pályaudvar környékére, napokig ott hagyta őket bizonytalanságban, álhírekkel, hamis információkkal megzavarva, minimális segítség nélkül, majd hatalmas kampányba kezdett: ezek nem is emberek; a határon összeütközést provokált és „ezek terroristák” üvöltötte, majd jött a kirakat-koncepciós per, támadás a segítő civilek, civil szervezetek ellen és láss csodát, a „magyar-ember” érteni kezdte a szót, az együttérzés átváltott utálatba: már az évtizedek óta itt élő „betelepült, beházasodott” és megbecsült orvosok is gyűlölt ellenséggé váltak hirtelen.

A vidék is „érteni” kezdte az üzenetet: minden menekült migráns, elveszi a munkát a derék magyar emberektől, elveszi a szociális segélyt is, már a menekült gyerekeket egy-két napra vendégül látó panziótulajdonos földi is ellenség, a kocsija kerekét kilukasztók az igazi hazafiak!

Megint megengedetté váltak az olyan ki-beszólások, hogy miért nem mennek Indiába a cigányok, húzzanak innen.

A Magyarország-Izrael barátságos labdarúgó mérkőzésen hatalmasat balhéztak, pfujoltak, hátat fordítottak, zsidóztak a magyar „szurkolók” az izraeli himnusz alatt, aminek zárt-kapus büntetés következménye lett – a FIFA-nál: itthon felejthető és megérthető zúgolódásnak minősült.

Jött a szobor-invázió: a Horthy Miklósok sokasága, a német megszállás emlékműve, a Sorsok háza-projekt – és a magyar történelem újraírása.

Aztán megépült a kerítés, a verbális kerítés is, és a „helyzet fokozódott”!

A falakon megjelentek a kormányzat Soros-plakátjai – néhány napra rá Vámos-Koncz plakátokon már ott „virított” a kézzel-tollal írt Dávid-csillag!

És – kívül-belül – ellenség lett mindenki, aki nem így látta, nem így gondolkodott.

Barátok hidegültek el egymástól, kapcsolatok szakadtak meg, váltak semmivé hirtelen, rokoni szálak szakadtak, váltak semmissé: a mag kikelt, növekedni kezdett, termést hozott.

Korábban, minden évben többször is találkoztunk a vidéki rokonsággal, olyankor jókat beszélgettünk, viccelődtünk, vitatkoztunk és értékeltük a világot – a „migráns helyzet” óta csak a temetéseken jövünk össze.

Csak a temetéseken…

2019. 05. 07. kedd

A KIS ÉS NAGY ÁRULÁSOK MŰVÉSZE

(képzelt interjú egy valódi alapján)

  • Führerem! Ugye mindig „azt mondja, amit gondol”?
  • Mindig! Mert „nem ezt a politikailag korrektnek elkeresztelt nyelvet” – amit már Európában is egyre kevesebben gyakorolnak – beszélem! Persze, mit tehetek, már csak ilyen vagyok: van, amit itthon gondolok, akkor itthon azt mondom; és van, amit Európában gondolok, akkor és ott, azt mondom!
  • Értem, Führerem, és mit gondol az európai elitről?
  • Nyilvánvaló, egy dekadens bagázs; a „hagyományos európai elit ugyanis dekadens”, úgy, ahogy van, erről nincs mit vitatkozni: mert „az elit nem hisz a politikai cselekvés erejében”, „nem hisznek a személy, a vezető személyiség erejében”, veszélyesnek tartják azokat, „akik képesek lelkesíteni az embereket”, pedig – ÉN mondom – az a jó, az visz előre, ez jól látható nálunk is!
  • Führerem, mintha ilyenekről már az iskolában is olvashattunk, hallhattunk valamit, biztosan én nem emlékezem jól: az ilyen szövegeknek nem lett jó vége?!
  • Badarság! Ostobaság! Már a Mária is megmondta: nem azok nyerték meg a háborút, akiről azt állítják, rosszak a könyveink, az íróink, a pedagógusaink, vannak még feladataink dögivel Én csak addig illeszkedek ebbe a sorba, amíg akarok! Ha nem akarok illeszkedni (és már érzem is a puskapor szagát): nem is fogok!
  • Csodálatos lesz! És vannak barátai is, ugye, Führerem, akik soha nem árulnák el?!
  • Ez egy nagyon bonyolult kérdés! Most nem is aktuális erről beszélni, még nincs itt ennek az ideje, különben is: a politika a kis és a nagy árulások művészete, ezt már megtanultam ÉN is, sőt – ha kell, és gyakran kell – gyakorlom is! Mert NEKEM ugyan nagy szívem van (hazudik, aki azt állítja, hogy többet tett a családja boldogulásáért, mint ÉN), de nem vagyok egy politikai analfabéta, egy romantikus naiva, hogy ne az érdekeimből induljak ki, de ez persze csak RÁM vonatkozhat!
  • És hol van most az origó, hol van most a kiindulási pont, ahol ÖN áll most?!
  • Természetesen! Ez az egy biztos! És ÉN folyamatos mozgásban vagyok, mert ÉN azokban „az új pártokban, amelyek … a széleken erősödnek, nagy lehetőségeket látok … ugyanis keresztény értékeket képviselnek, noha nem nevezik magukat kereszténydemokratának”, mert aki nem akarja, hogy nyomuljon az iszlám, jöjjenek a migránsok, a szocialisták, az adóemelések, azok az ÉN szövetségeseim!
  • Führerem! És a rasszisták, a neonácik?!
  • Nehéz, mert „egész Európát átszövi egy hálózat. Én ezt liberális hálózatnak nevezem … egy civil szervezetekből, think-tankekből, a médiából, baloldali értelmiségiekből, egyetemekből és politikusokból álló hálózat … Fasizmus, nacionalizmus, populizmus, ezek mind olyan kifejezések, amelyeket a liberális hálózat politikai bunkósbotként használ”!
  • Führerem, és a szabadság?!
  • „Tartom a vonalat. 1990-ben is szabadságot akartunk. 1990-ben ez liberalizmust jelentett. Most, 30 évvel később a liberálisok nekiesnek a szabadságnak.” Nálunk szabadság van, ÉN mondom: VAN! Mert a sajtó is, a média is, az elkülönült hatalmi ágak is SZABADOK, ÉN mondom, és úgy is van!
  • Führerem, ez nagyszerű, ez briliáns, ez lenyűgöző!
  • Na, azér’

2019. 05. 06. hétfő

SZINGAPÚRI VACSORA

Balin voltunk, egy “egy-hetes” nyaraláson: odafelé csak a reptér és az átszállás jutott, visszafelé viszont már három nap is Szingapúrból!

Az utolsó estét töltöttük Szingapúrban. Már korábban eldöntöttük, hogy egy kis étterembe megyünk, ahol a szakács előttünk készíti el majd a kaját. Kis séta után hamar meg is találtuk az “éttermet”, ami egy kis helyiség volt, benne egy hosszú “bárpultos-asztal” állt, ami előtt 9 szék magasodott és a “bárpultos-asztal” mögött ott volt a “konyha” is, már sistergett a sok tepsi, lábas. 3 vendég – két fehér és egy kínai – ember már békésen iszogatott és beszélgetett egymással, mi is leültünk melléjük. Rögtön mosolyogva hozzánk lépett a “szakács-felszolgáló” és mélyen meghajolva elénk tette az – ételek képét is mutató – étlapot. Hosszan nézegettük, tanácstalanul lapozgattunk, akkor megint hozzánk fordult a “szakács-felszolgáló” és angolul megkérdezte: maláj, indonéz vagy thaj ételt kívánnának, de látom a szemükön, hogy nem tudják mit, bízzák rám, nem fognak éhen maradni, azzal már fordult is el és kitöltött két kis pohárba valami italt. Közben megérkezett még két vendég, az egyikük színes-bőrű, vidám-tekintetű nagydarab ember volt, a másik egy törékeny fehér-bőrű lány, láthatóan jól érezték magukat. Ők gyorsan választottak, biztosan többször járhattak már ott.

Akkor a “szakács-felszolgáló” hirtelen hátat fordított nekünk és villámgyorsan el kezdett dolgozni, a keze járt, mint a cséphadaró, mindenféle zöld, piros, fehér színű zöldségeket kevert össze, kisebb és nagyobb hús darabokat vagdosott tovább, tett forró vízbe, onnan a tepsibe, majd a rizzsel kezdett foglalatoskodni és közben arra is volt ideje, hogy a poharainkat újra és újra teletöltötte.

Néhány perc múlva elkezdte az ételeket kis tányérkákra rakni és mindenkinek a választása szerintit kiosztani, miközben arra is figyelt, hogy kóstolót tegyen a másik ételéből is. És közben sistergett tovább a többi étel.

A kínálás és evés így eltartott talán két órát is.

Hogy mit ettünk? Nem tudom: viszont nagyon finom volt!

A fizetésnél vettem észre, hogy nem lehet kártyával fizetni, ilyennel nem találkoztam Szingapúrban, kotorásztam a zsebemben, de nem volt annyi pénz, elvörösödve kotorásztam tovább, amikor a “szakács-felszolgáló” mosolyogva megveregette a vállamat, csak annyit mondott: Puskás.

2019.05.05. vasárnap

FIDESZES TEMPÓ …

2020. május 31-ig – a trianoni szerződés századik évfordulója előtt – felállítják a Nemzeti Összetartozás Emlékhelyét, amely „magában foglalja a történelmi Magyarország 1913-as összeírás szerinti helységneveinek feltüntetését” – szólt a kormányhatározat. „Az alkotás legfeljebb 5 milliárd forintba fog kerülni” – így a verdikt, amit persze már ismerünk: innen indul!

De még azt sem tudjuk: miért ott lesz, miért úgy lesz ott.

Még el sem kezdődött a vita – mindig ilyen naiv voltam.

Még ki sem írták a pályázatot (bár újabban csak meghívásost szoktak).

De még nem is jött a levél Orbán Viktortól, hogy „Kedves nyugdíjas bácsi, néni, most aztán olyan jó lesz, hogy az csak na”!

Még a történész Gerő be sem fejezte aggódó mondatát.

De a határozat már kész!

Nem ismerem Kosztyu Anikó osztályvezetőt. Nem tudom ki Ő, munkásságát nem ismerem.

Csak azt tudom, Ő volt az ügyintézője és aláírója a BP-05/107/01954-21/2019. számú ügyiratnak, amellyel „Az új Nemzeti Összetartozás Emlékhely építésére vonatkozó építési engedély iránti kérelem” ügyében határozatával az építési engedélyt megadta. Határozata ellen nincs helye fellebbezésnek! „A döntésemet a meghatározott ügyfelek részére csak tájékoztatásul küldtem meg” – írja fensőbbsége teljes tudatában.

A tisztviselő jóváhagyta az árkot. A Trianon-árkot.

(Parancsra) Teljesített!

Nevezzük meg a nevét: Kosztyu Anikó.

Ennyi…

2019. 05. 01. szerda

MÁJUS ELSEJE…

Talán a Dembinszky utcában, lehet, hogy az Alpárban (de ez mindegy is) gyülekeztünk a „Pm”-ből, az „OT”-ból sokan: államtitkár, miniszterhelyettes, fő-osztályvezető, csoportvezető és előadók; párttagok és pártonkívüliek, KISZ-esek és „csak mezeiek”. Úgy emlékszem a ’70-es évek közepén, inkább a végén jártunk már, de biztos nem a ’80-as években.

Nem parancsra tettük: föl sem merült! Mentünk, mert együtt jól éreztük magunkat, mert arra gondoltunk: ott a helyünk. Pedig akkor már az Ivan Gyenyiszovics egy napja ismert volt, és rég túl voltunk a ’68-as eseményeken.

Akkor már a pénzügyek is kezdtek „érdekesek” lenni: mi mibe kerül, mi lesz a költségvetéssel, mi az, hogy reálérték. A TERV még akkor is a TERV volt, de már lehetett kérdezni, óvatosan kritizálni, még ellent is mondani.

Fölvonultunk … és közben beszélgettünk, dolgoztunk. Akkor írtuk meg a VIII.-as főosztályon, a Társadalmi Közkiadások főosztályán azt a „nevezetes” előterjesztést, amiben extrapoláltuk az állami költségvetés közkiadásait az ezredfordulóra és bemutattuk, hogy nincs az az állami bevétel, amiből ki lehetne majd fizetni az akkor várható egészségügyi-, szociális-, kulturális kiadásokat: valamit tenni kell! Az éppen elkészült anyagot ott – indulás előtt – adtam a miniszterhelyettes K. Lajosnak, aki „nehéz szívvel”, gondterhelten vette át. én csak az örömöt éreztem, hogy elkészült, a következményeket akkor még nem láttam, érzékeltem. K. Lajos igen.

Fölvonultunk.

Daloltunk.

Nem volt rossz…

2019. 05. 01. szerda