LÁZÁR JÁNOS Miniszterelnökséget vezető államtitkár, Orbán Viktor magyar hangja fenyegető ultimátumnak tekintette a Mazsihisz holokauszt emlékévvel összefüggő álláspontját. Lázár véleménye szerint „az ultimátum megosztja a magyar társadalmat és többekben aggodalmat kelt, és nem befolyásolja jó irányban a zsidók és a magyarok együttélését, ami több száz éven át sikeres volt a Kárpát-medencében.”
„És akkor a Mazsihisz rendeleteket alkotott:
1. a magyar távbeszélő előfizetők adatszolgáltatási kötelezettsége tárgyában
2. a magyarok háztartásában zsidók alkalmazásának tilalma tárgyában
3. a magyarok közszolgálatának és közmegbízatásainak, továbbá ügyvédi működésének megszüntetése tárgyában
4. a magyarok sajtókamarai, valamint filmművészeti és színművészeti kamarai tagságának megszüntetése tárgyában
5. a magyarok tulajdonában lévő közúti gépjárművek bejelentése tárgyában
6. a magyarok megkülönböztető jelzése tárgyában
Tovább a folytatáshoz
Archívumok
Zsidókérdés Magyarországon, 2014.
Úgy kezdődött, hogy a zsidó ügyek kiemelt témává váltak: a 2014. év a holokauszt évévé lett nyilvánítva, a kormány kiemelt „projekt”-té minősített több beruházást, eseményt; emberileg, erkölcsileg, szakmailag vitatható emlékművet akar(t) felépíteni, „Sorsok háza” néven ismeretlen tematikájú kiállítást szervez(ett), szakmailag felkészületlen vagy elfogult „szakembert” nevezett ki egy kutató intézet élére.
Úgy folytatódott, hogy a zsidó szervezetek – tagjaik kérésére és nyomására – egyeztetést kértek a kormánytól a vitatott kérdések megbeszélésére, amire a kormány érdemi választ nem adott. Erre a Mazsihisz a megbeszélések eredményétől tette függővé a megemlékezéseken való részvételét, amit a kormány ultimátumnak értékelt, a miniszterelnök kikérte magának, hogy mások megmondják neki, hogyan emlékezzen. Ezután Orbán Viktor egy levelet írt a Mazsihisz-nek, amiben május 31-re halasztotta az emlékmű felállításának az időpontját, miközben – ma már tudjuk, hogy látszatbeszélgetésre – hívta a zsidó szervezeteket.
Tovább a folytatáshoz
A magyar miniszterelnök válaszolt…
Megszülte válaszát a magyar miniszterelnök. Egy teljes lapot betöltött sokáig vajúdó írása. Ha igaz, kellett hozzá kormánya, kommunikációs szakértői segítsége is. A közvélemény, a zsidók, a gondolkodó magyarok, a világ véleménye nem érdekes: mit szólnak bele a „nagyok” dolgába.
De ha már válaszolt, akkor nem is egy választ, hanem kettőt is írt azonnal: egyet a Mazsihisznek, egy másikat meg – kormányhatározatként – a talpasoknak. Az elsőben elnapol, a másodikban konkrét dátumot mond. Az elsőben tárgyalni hív, a másodikban már meg is mondja a tárgyalás eredményét. Az elsőben együtt érez, a másodikban érzelemmentesen dönt: mindent elutasít. Az elsőben elhazudja véleményét, a másodikban leleplezi önmagát.
Kell ennél több?
A magyar miniszterelnök válaszolt…
Guillaume Apollinaire: BÚCSÚ L’ADIEU
Letéptem ezt a hangaszálat
Már tudhatod az ősz halott
E földön többé sose látlak
Ó idő szaga hangaszálak
És várlak téged tudhatod
Vas István fordítása
Hangulatom…
Én nem értem magam:
ehetek, ihatok, ölelhetek, alhatok.
Akkor meg?
Ha akarnám, a mindenséggel is mérhetném magam…?
És egyszer csak észrevettem magamon…
És egyszer csak észrevettem magamon, hogy kezdem a rendetlenséget rendnek látni, a megszokhatatlant megszokni, a kibírhatatlant kibírni, az elfogadhatatlant elfogadni, az elképzelhetetlent elképzelni, a bekövetkezhetetlent is várni. Ez lenne az egészséges életösztön, vagy csak a tehetetlen beletörődés?
A fatolvajlásról
Több mint 170 évvel ezelőtt Poroszországban az új, fa-tolvajokról szóló törvényről hatalmas vita bontakozott ki. Korábban ugyanis a parasztok, ősi szokás szerint, összegyűjthették az erdőben a lehullott ágakat tüzelőnek. Az új törvény értelmében azonban bárki, aki a legapróbb gallyat felszedte, börtönbüntetésre számíthatott. Még felháborítóbb volt, hogy a vétkessel megfizetették az összeszedett fa árát, mégpedig az erdőtulajdonos által meghatározott értékben. Amikor a lovagi rend egyik küldötte a tartományi gyűlés vitáján megjegyezte: „Éppen mert nem tartják lopásnak, ha valaki fát vesz el, ezért történik ez meg olyan gyakran”. Marx erre azt írta: „Ennek analógiájára a törvényhozónak így kellene következtetnie: mert a pofont nem tartják emberölésnek, ezért olyan gyakoriak a pofonok. Deklarálni kell tehát, hogy a pofon emberölés.”
Nos, 170 évvel később, Magyarországon sikerült elérnünk ezt a gyakorlatot!
Viták a falopási törrvényről. Rheinische Zeitung, 1842. október 25. MEM 1. k. 111. Idézet Francis Wheen Karl Marx, Napvilág Kiadó
Elmegyógyintézet
„Nem tudom, élnek-e emberek a Holdon, de ha élnek, akkor a Földet használják elmegyógyintézetnek.” George Bernard Shaw
Kérdés
Hogyan fogjunk hozzá: amikor a „kiművelt emberfők” sokasága (nem is beszélve a kiművelődőkről) előítéletekkel, szorongásokkal, a jövőtől való félelemmel terhelt! Amikor az „éhe a szónak” nem tudja követni az „éhe a kenyérnek”-et, mert nincs mit enni, amikor ha nem is a tüdőbaj, hanem a rák sorvasztja a testet és a lelket. Amikor itt pusztít közöttünk a múlt kibeszéletlensége, a sérelmek sokasága, a gondolattalanság mámora… Hol lehet itt őszintén beszélni?