Ma megint elkezdődik az országnak az összeülése, az Országgyűlés – mondta a Robi. Ezt bírom a Robiban, hogy ő mindent tud, sőt annál is többet, mert mindig nyer a szópókerben is. Ez azért fontos esemény, mert erre sok-mindenki figyel – mondta, még azok is, akik nem figyelnek, mert este akkor is oda kell figyelniük, amikor holt-közeli fáradtan bezuhannak a foteljükbe egy sörrel a kezükben, hogy legurítsák, mint a hordót és benyomják – csak úgy – a ’királyi’ tv-t, és abban persze ez megy, meg feliratos magyarázatokkal is ellátva, hogy sehogyan másképpen ne gondolkodjanak a sör mellett. Mintha a sör mellett gondolkodni akarna bárki is a sörözők közül. Szóval az országnak van egy gyűlése, ahol föl lehet szólalni azoknak, akiket oda bezavartak választásból kifolyólag, és akik ottan föl vagy be vannak kenve észosztásra. Ezt ugyan nem értem egészen, mert honnan lehet azt tudni, hogy aki képviselő, annak adott a plebanos vagy a rabbi észt és gondolati fonalat is kenőcsileg. Na, mármost én belehallgattam már néhány ilyen országos gyűlésbe, hát nem is tudom, ha ezt a Vera néni, a magyar tanárnőnk hallotta volna, és le kellett volna osztályoznia őket magyaros beszédből, biztosan kiakadt volna az elektromos ellenőrzője az országnak a gyűlésébe begyömöszölt képviselő atyáknak és fiuknak, az asszonyi képviselőkről nem is beszélve sem. Meg aztán nemcsak az volt, hogy hogyan is beszéltek, hanem az is volt, hogy mit beszéltek: mert azt aztán se nem lehetett egyáltalán érteni. Mert főleg anyáztak, meg szidásba fogták a másikat, meg hazugozásba taszították a másik padban, más gombot nyomogatókat. Nem is beszélve a kakasülőn kolompoló bajszos emberről, mert ő aztán rosszabb volt, mint a házmester a régi időkbe’. Hogy milyen volt egy házmester a régi időkbe’, azt nem tudom, csak az apu mondta, például 10 után nem akarta beengedni a kapun és úgy beszélt, mint egy kofa. Na, azt se tudom, hogy a kofa hogyan beszéli ki magából, amit ki akar mondani, de a Robi megnyugtatott, hogy csak képzeljem el a Jancsi és Juliska boszorkányát és máris közel járok a kofasághoz, bár nem biztos, hogy eléggé. Ekkor arra gondoltam, hogy valami nem stimmel, mert a kakasülőn egy mogorva, „ki, ha én nem” emberfia ül, aki nem egy női típus. De aztán ezen se nem gondolkodtam tovább. Akkor a Robi azt mondta, hogy ez az országnak a gyűlése azért olyan jó, mert itt értelmesen és meggyőzően lehet érvelően beszélgetni és ezt nekünk is meg kellene tanulnunk mintául.
De így mi is tudunk beszélni – fejezte be Robi.

„A Magyar Krónika nem harcol, hanem örömet mond…” 70.